Mollwitzi csata

Mollwitzi csata
Porosz gyalogság a mollwitzi csatában egy 19. századi ábrázoláson
Konfliktus	első sziléziai háború
Időpont	1741. április 10.
Helyszín	Mollwitz, Szilézia
Eredmény	porosz győzelem
Szemben álló felek
Porosz Királyság  Habsburg Birodalom
Parancsnokok
Nagy Frigyes  Kurt von Schwerin  Wilhelm Reinhard von Neipperg
Szemben álló erők
23 400 fő 53 ágyú 19 600 fő 19 ágyú
Veszteségek
4849 fő 4551 fő
é. sz. 50° 51′ 00″, k. h. 17° 24′ 36″50.85, 17.41
A Wikimédia Commons tartalmaz Mollwitzi csata témájú médiaállományokat.

A mollwitzi csatában, a Breslautól 20 km-re délkeletre található (ma Małujowice nevű) falunál, 1741. április 10-én mérte az első vereséget Poroszország a Habsburgokra az első sziléziai háború során. A csatában mindkét fél súlyos harcászati hibákat vétett, de végül a poroszoknak sikerült felülkerekedni és ezzel megerősítették korábbi eredményeiket.

A seregek felvonulása

Wilhelm Reinhard von Neipperg vezetésével 1741 márciusában érkeztek osztrák csapatok Szilézia visszafoglalására, mely területet a poroszok 1740 decemberében Neisse és Brieg erődítményeinek kivételével megszállták. Mielőtt II. Frigyes porosz király csapatait összegyűjthette volna a téli szállásaikról, az osztrákok Briegig nyomultak előre, és így elvágták az összeköttetését Breslauval és Berlinnel.

Frigyesnek északra kellett vonulnia, hogy megtámadja az osztrákokat. Csapatait nem a megszokott módon, jóval a vonalak mögött kiépített harcálláspontról vezényelte, hanem az egyik szárny közvetlen vezetését vette át. Fogságba esésének esetére 1741 tavaszán Heinrich von Podewils miniszterének a következőket hagyta meg: „Ha egy szerencsétlen véletlen folytán fogságba esnék, azt parancsolom Önnek, hogy távollétem ideje alatt a parancsaimat ne teljesítse, hanem a testvéremet tanácsokkal lássa el és az államot semmiféle méltatlan cselekedettel le ne alacsonyítsák az én kiszabadításom érdekében […] csak addig vagyok király, amíg szabad vagyok.” – „Je ne suis roi que lorsque je suis libre.” Ez lett a király egyik leggyakrabban idézett mondata.

A poroszok április 10-én reggel hét órakor találtak a Mollwitznál hóviharban táborozó osztrákokra, a foglyul ejtett katonák pedig elárulták nekik Neipperg seregének pontos elhelyezkedését is. A 23 400 fős porosz sereg 31 zászlóalját és 35 lovasszázadát 53 ágyú támogatta. A porosz sereg öt oszlopba rendeződött, és 10 órakor a mély hóban megindult Mollwitz felé. A hóesés és a nagy köd okozta rossz látási viszonyok révén a poroszok 2000 lépésnyire meg tudták közelíteni az osztrák tábort, mire azok észlelték a támadókat. Neipperg a szállása ablakából látta már a poroszokat, miközben katonáinak jó része még aludt. Ráadásul a seregét északnyugatról jövő támadást várva állította fel, a poroszok viszont délkeletről érkeztek. Az ellenség meglepetését látva Frigyes csapatait a begyakorlott kétvonalas hadrendben állította fel egy mintaszerű támadáshoz ahelyett, hogy azonnal támadott volna. Ráadásul rosszul mérte fel a jobbján kanyargó folyótól, és több alakulatot annak kanyarulata mögé irányított; ezek nem tudtak beavatkozni a küzdelembe. Ugyanitt a jobb szárnyon egyes alakulatokat a hadrendre merőlegesen állított fel. Állítólag Schwerin felhívta a figyelmét arra, hogy rosszul becsülte fel a távolságokat, de a tanácsot nem vette figyelembe. Erre később így emlékezett vissza: „Akkoriban nem volt elég rálátásom, hogy abból profitálhattam volna.” Így az osztrákok időt nyertek a seregük csatarendbe állításához, és odalett a meglepetés előnye.

A csata

A mollwitzi csata

Neipperg közel 20 000 emberéből 18 zászlóaljnyi gyalogos volt. Csak 18 ágyúja volt, de volt 86 lovasszázada. 13:30-kor a hatékony porosz tüzérség tüzet nyitott, és nagy gondot okozott az osztrákoknak. 14:00-kor Karl Joachim von Römer altábornagy, az osztrák balszárnyon lévő 4500 fős lovasság parancsnoka úgy döntött, hogy hat ezredével a porosz ágyúk hatókörén kívül maradva megtámadja a Friedrich von der Schulenburg vezette porosz jobbszárnyat. A poroszok jobbszárnyán lévő lovasságot megfutamították, majd a jobb szárnyukon lévő gyalogságra vetették magukat. Káosz lett úrrá a poroszok soraiban: volt, hogy a helytelenül felállított gyalogság saját csapatait lőtte. Az osztrákok a 11. vértes ezred személyesen Frigyes által vezetett ellentámadását is visszaverték.

Römer lovasságának rohamát végül a gyalogság sortüzei állították meg. Ebben különösen nagy szerepet játszott a Winterfeldt és a Bolstern gránátos-zászlóalj, amelyeket a terepviszonyok miatt véletlenül a támadó vonal két szárnya között állottak fel, így meg tudták akadályozni az osztrák lovasságot abban, hogy betörjön a porosz vonalak közé. A porosz gyalogság sortüzében Römer altábornagy is életét veszítette egy fejlövés miatt. Időközben az osztrák tüzérség is belőtte magát a fenyegetett porosz jobbszárnyon.

Kurt Christoph von Schwerin tábornagy meg akarta óvni, a király életét, és tanácsára Frigyes ebben a kritikus pillanatban Oppeln felé elmenekült a csatatérről. Mivel azonban Oppelnt már megszállták az osztrákok, éjfél után visszaindult Mollwitz felé, és útközben Löwennél érte a hír, hogy a csatát megnyerték. A porosz gyalogság ugyanis visszaverte az újabb, a bal szárnyon indított osztrák lovasrohamot, majd Schwerin vezetésével, feltűzött bajonettekkel támadásra indult, és eldöntötte a csatát.

Amikor már mindkét szárny parancsnoka elesett, egyik tisztje megkérdezte Schwerint, hogy merre vonuljanak vissza. "Az ellenségeink holttestei felett vonulunk vissza!" — híresült el Schwerin válasza.

Összegzés

A csatában az osztrákok 5340, a poroszok 5500 embert veszítettek. Más források a porosz veszteséget 4900-ra (a 24 000-ből), az osztrákot 4500-ra (19 000-ből) teszik. Döntőnek bizonyult a porosz gyalogság fegyelmezettsége és az általuk használt kovás puskák nagyobb tűzgyorsasága. Ezekkel percenként 4-5 sortüzet is tudtak lőni, és így jóval hatékonyabbak voltak az osztrákoknál.

A porosz lovasság visszavonulását gyakran annak „csődjeként” értékelik. Frigyes megítélése szerint: „A lovasság annyit sem ér, hogy az ördög elvigye”. A Mollwitznál szerzett tapasztalatok nagyban befolyásolták a később bevezetett reformok során a huszárság alkalmazására bevezetett irányelveket. 1741-től több huszárezredet alkalmaztak könnyűlovasságként az ellenséges erők felderítésére és a saját szárnyaik védelmére.

Frigyes megfogadta, hogy soha többet nem hagyja el a csatateret, és ehhez a fogadalmához hű maradt. Később megjegyezte, hogy "Mollwitz volt az én iskolám." Innentől hadvezetési stílusát az agresszió jellemezte, és a csapatait is ebben a szellemben képezte ki. A lovasságnak meghagyta, hogy soha ne várja állva az ellenséges lovasság rohamát. "A porosz hadsereg mindig támad" — hangoztatta gyakran.

A csata után az osztrákok Neiße erődjébe vonultak vissza, a poroszok így újra helyreállították az összeköttetést Alsó-Sziléziával és ismét ostrom alá vehették Brieget. Meghiúsították Neipperg felmentési kísérletét, és május 4-én sikerült megadásra kényszeríteniük a várat.

A mollwitzi győzelem sokat javított Poroszország külpolitikai megítélésén. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Franciaország szövetségre lépjen vele az osztrák örökösödési háborúvá szélesedő konfliktusban.

1878. november 5-én a porosz győzelem emlékére egy obeliszket állítottak a csata helyszínén.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Mollwitz című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Schlacht bei Mollwitz című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.