Hohenfriedbergi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hohenfriedbergi csata
A porosz gyalogság támadása hajnalban
A porosz gyalogság támadása hajnalban

Konfliktus Osztrák örökösödési háború
Időpont 1745. június 4.
Helyszín Hohenfriedeberg / Striegau, Szilézia
(ma Dobromierz (Alsó-sziléziai vajdaság) / Strzegom, Lengyelország)
Eredmény Döntő porosz győzelem
Szemben álló felek
Habsburg Birodalom
Szászország
Poroszország
Parancsnokok
Lotaringiai Károly Sándor II. (Nagy) Frigyes
Szemben álló erők
58 700 fő
122 ágyú
58 500 fő
192 ágyú
Veszteségek
8650 halott és sebesült
5080 hadifogoly
4800 halott és sebesült
é. sz. 50° 57′ 32″, k. h. 16° 17′ 39″Koordináták: é. sz. 50° 57′ 32″, k. h. 16° 17′ 39″
A Wikimédia Commons tartalmaz Hohenfriedbergi csata témájú médiaállományokat.

A hohenfriedbergi csata (vagy hohenfriedebergi csata) az osztrák örökösödési háború egyik döntő csatája volt. II. Frigyes a csatában megmutatta kivételes vezetői képességeit, egy a sajátjához hasonló méretű hadsereget teljesen szétverve. Ugyanebben az évben Ausztria elismerte Szilézia elvesztését a drezdai békében.

Előzmények[szerkesztés]

Az 1741-es mollwitzi csata után Poroszország elfoglalta a Habsburg Birodalom leggazdagabb tartományát, Sziléziát.
Lotaringiai Károly vezetésével egy nagy osztrák-szász hadsereg 1745-ben betört a tartományba, hogy visszaszerezze azt. Frigyes, a porosz király, aki kiváló hadvezér hírében állt, nem sokra tartotta ellenfelét. A csatára készülve azt mondta róla, „Lesz néhány ostoba húzása”.

Az osztrák-szász erőket néhány hete követte Frigyes huszársága, várva a kedvező alkalmat az ellenségre való lesújtásra. Károly nem ismerte fel a veszélyt, gyanútlanul átkelt a rienengebirgei magaslatokon. Frigyes a hegyes területet saját előnyére fordította, tudván, hogy a szász és az osztrák sereg a terep miatt nehezen tudja támogatni egymást.

A csata[szerkesztés]

A két sereg elhelyezkedése[szerkesztés]

A két tábor egymással szemben, a Striegau (ma Strzegomka) folyó által elválasztva helyezkedett el. A poroszok keleten, Striegau falu mellett táboroztak, míg az osztrák–szász erők a folyó túloldalán, a szászok a bal, az osztrákok a jobb oldalon. Frigyes terve az volt, hogy az éjszaka leple alatt, teljes csendben kivonul táborából, pirkadatkor lerohanja a szász tábort, majd dél felé fordulva felgöngyölíti az osztrák erőket is.

A porosz kivonulás[szerkesztés]

Frigyes utasította seregét, hogy teljes csendben hagyja el a tábort és keljen át a Striegau folyón. A hátrahagyottaknak meghagyta, hogy táplálják a tábortüzeket. Menet közben katonáinak a dohányzást is megtiltotta. Az előrenyomulás során azonban számos nehézség érte a poroszokat. A kis hídon, mely a folyón át vezetett nem tudott az egész sereg átkelni. A csapatok feltorlódtak, sokaknak el kellett menniük a folyó felsőbb folyásához, hogy gázlókon át tudjanak kelni rajta. Az előrenyomuló porosz erők találkoztak a szász előőrssel, ami előrébb helyezkedett el, mint ahogy arra számítottak. Az összecsapás túl hamar kezdődött meg, a meglepetés előnye látszólag szertefoszlott.

A szászok elűzése[szerkesztés]

A szász elővédek, mely két dombon helyezkedtek el, nem húzták teljesen keresztül Frigyes tervét. Csapatai egyszerűen megkerülték a dombokat, még időben elérve a szászok táborát ahhoz, hogy a meglepetés előnyét érvényesíteni tudják. Hajnali hétkor megkezdődött a csata a szászokkal, melyben az ébredő sereg csúfos és korai vereséget szenvedett és megfutamodott.

Az osztrákok veresége[szerkesztés]

Ezután Frigyes és a poroszok dél felé, az osztrák seregrész ellen fordultak. Az osztrákok gyorsan reagáltak, lovasságuk feltartotta a porosz vértesek rohamát, míg a gyalogosok bátran állták a sarat a túlerőben lévő porosz gyalogság gyilkos puskatüzével szemben. A csata tetőpontján lépett akcióba a porosz bayreuthi dragonyosezred. A porosz gyalogság vonalai között előrenyomulva áttörték az osztrák gyalogság első vonalát, majd elfordulva a második vonalat is szétzúzták. Az osztrák sereg összeomlott és menekülni kezdett, osztrák katonák tömegesen adták meg magukat a poroszoknak.

Következmények[szerkesztés]

A győzelem biztosította Poroszország uralmát Szilézia felett, ezt Ausztria még ugyanebben az évben a drezdai békében el is ismerte. A tartományért folytatott háborúknak azonban ezzel nem lett vége, egy évtizeddel később a hétéves háborúban ismét fellángolt érte a harc.

Források[szerkesztés]