Budó Ágoston
Budó Ágoston | |
Arcképe az SZTE fotóarchívumából | |
Született | 1914. március 4. Budapest |
Elhunyt | 1969. december 23. (55 évesen) Szeged |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | fizikus, egyetemi tanár, MTA tag |
Kitüntetései | Lásd a Kitüntetések szakaszban |
A Wikimédia Commons tartalmaz Budó Ágoston témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Budó Ágoston (Budapest, 1914. március 4. – Szeged, 1969. december 23.) Kossuth-díjas fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1961 és 1969 között az akadémia elnökségi tagja.
Kutatási területe: molekula-színképek, dielektrikumok fizikája, molekuláris lumineszcencia.
Életpályája
[szerkesztés]Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte 1931–1936 között. 1936-1937-ben belföldi kutatóösztöndíjas volt. 1937–1938-ban Berlinben a Kaiser-Wilhelm-Institut ösztöndíjasa volt, a Nobel-díjas Peter Debye (1884-1966) professzor mellett dolgozott. 1940-től a Budapesti Tudományegyetemen volt tanársegéd, s még ugyanebben az esztendőben A molekulák fizikája témakörben magántanárrá habilitálták. 1949-től a Debreceni Tudományegyetem tanára volt. 1950-től a Szegedi Tudományegyetem Kísérleti Fizika tanszékét vezette. 1952-ben érte el a fizika tudományok doktora fokozatot. Az MTA levelező tagjainak sorába 1950-ben, rendes tagjai közé 1960-ban választották be.
Két tanéven át (1958/59, 1959/60) a Természettudományi Kar dékánjává választották. Ezzel egyidejűleg 1960-1969 között az MTA Lumineszcencia és Félvezető Tanszéki Kutató Csoport vezetését is ellátta. 1954-1969 között a Szegeden kiadott Acta Physica et Chemica című folyóiratot szerkesztette. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat vezetőségi tagja, 1950-től e társulat Csongrád megyei csoportjának elnöke. 1964-1969 között az MTA III. osztályának titkára volt. 1959–1969 között a Fizikai Szakbizottság elnöki tisztét is ellátta.
Életének utolsó két évtizedét (1950-1969) Szegeden élte le a Kísérleti Fizikai Tanszék élén és Berzsenyi utcai otthonában, de mint tudományos közéleti tevékenységéből láthatjuk, a budapesti és - az MTA-n keresztül - a nemzetközi szakmai körökkel is folyamatosan tartotta a kapcsolatot. 1957-ben például a Kísérleti Fizika Tanszéken tartott előadást Raman Chandrasekhara Venkata, indiai Nobel-díjas fizikus. Budó rövidebb külföldi tanulmányutakat is tett, a Szovjetunióba (1953), Angliába (1954), NDK-ba (1955, 1958), Franciaországba (1960), Lengyelországba, Jugoszláviába (1963), Dániába (1965).[1] 1969-ben a Budapest és Szeged között közlekedő vonaton érte a halál,[2][3][4] a szegedi Belvárosi temetőben nyugszik.[5]
Munkássága
[szerkesztés]Jelentős a tudománypolitikai és tudományszervezői munkássága is, behatóan foglalkozott az oktatás korszerűsítésének kérdéseivel. Jeles egyetemi tankönyvíró volt. Tudományos munkásságának egyik fontos területe a kétatomos molekulák színképvizsgálata. Legtöbbet idézett munkája egy 1935-ös tanulmánya, melyben a triplett sávok intenzitáseloszlásáról értekezett. Más irányú vizsgálataiban a poláris molekulákat tartalmazó folyadékok nagyfrekvenciás elektromos térben való viselkedésével foglalkozott, mellyel a Debye-elméletet tette megalapozottabbá. Szegeden szekunder-lumineszcencia vizsgálatokat végzett. Tudományos közleményeit gyakran publikálta német, angol nyelven.
Művei (válogatás)
[szerkesztés]- Über die Triplett-Bandentermformel (Zeitschrift für Physik, 1935)
- Die Rotationskonstanten… (Zeitschrift für Physik, 1936)
- Über den Zeeman-Effekt (Zeitschrift für Physik, 1936)
- A triplett molekulatermekről és triplett sávok intenzitásáról (1936)
- The influence of secondary fluorescence on the emission spectra of luminescent solutions (Ketskeméty Istvánnal) J. Chem. Phys. (1956)
- Vizsgálatok a molekuláris lumineszenncia köréből. Akadémiai székfoglaló előadás, (1961)
- Theoretische Mechanik (Berlin, 1969). Erste deutsche Auflage im Verlag der Wissenschaften (VEB), Berlin, 1956.
- Mechanika (Budapest, 1972)
- Kísérleti fizika (I. Budapest, 1962, II. Budapest, 1968, III. Budapest, 1974)
Irodalom
[szerkesztés]- Ketskeméty István: A Budó-féle lumineszencia-iskoláról, különös tekintettel a kutatás megszervezésére. Fizikai Szemle, 1989.
- Kovács István: Budó Ágoston molekulaspektroszkópiai és a dielektromos jelenségekkel foglalkozó tudományos kutatásai. Fizikai Szemle, 1989.
Tudományos tisztség
[szerkesztés]- MTA Elnökségi tag (1961-1969)
- Szegedi Akadémiai Bizottság, elnök (1961-1969)
- Matematikai és Fizikai Tudományok Osztálya titkár (1964-1969)
- Fizikai Szakbizottság, elnök (1961-1969)
Társasági tagság
[szerkesztés]- Eötvös Loránd Fizikai Társulat, vezetőségi tag (1950-1969)
- Csongrád megyei Csoport, elnök (1950-1969)
Emlékezete
[szerkesztés]- Budó Ágoston tiszteletére 1979-ben mészkőből készült emléktáblát helyeztek el lakóházának falán, Szegeden, a Berzsenyi utca 1. sz. alatt.[6]"
- Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat 1994-ben egyik tudományos díját Budó Ágostonról nevezte el. Lásd Budó Ágoston-díj.
- Nevét viseli a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karán a Kísérleti Fizikai tanszékének legnagyobb előadóterme.
Kitüntetések
[szerkesztés]- Kossuth-díj (1951)
- Munka érdemrend arany fokozat (1953)
- Az oktatásügy kiváló dolgozója (1956, 1961)
- SZAB[7] emlékérem (1986, posztumusz)
- Magyar Örökség díj (2000, posztumusz)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szegedi egyetemi almanach: 1921-1970 (1971). Szeged, Márta Ferenc. Budó Ágoston lásd 135-136. p.
- ↑ (Szerző és cím nélkül:) Budó Ágoston. [2013. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 5.)
- ↑ Fizikai Szemle 2004/11 - Dombi József: Emlékezés Budó professzorra
- ↑ Wikipédia:Tudakozó/Budó Ágoston elhalálozási helye
- ↑ Szeged, Belvárosi temető, XII-10-697 In Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008. 19. p.
- ↑ Tóth Attila. In memoriam A-tól Z-ig (Emléktáblák Szegeden, I. rész, A-CS.) Szeged, 16. évf. 2004/8. sz. 30-43. p. Budó Ágoston emléktáblájáról lásd 41. p.
- ↑ Szegedi Akadémiai Bizottság
Források
[szerkesztés]- Szegedi egyetemi almanach: 1921-1995 (1996). I. köt. Szeged, Mészáros Rezső. Budó Ágoston lásd 259. p. ISBN 963-482-037-9