Bozóti antilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bozóti antilop
Hím bozóti antilop
Hím bozóti antilop
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Csavartszarvú antilopok (Strepsicerotini)
Nem: Tragelaphus
Faj: T. scriptus
Tudományos név
Tragelaphus scriptus
(Pallas, 1766)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Bozóti antilop témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bozóti antilop témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bozóti antilop témájú kategóriát.

Hím bozóti antilop
Bozóti antilop pár, háttérben a hím

A bozóti antilop vagy más néven tarka guib (Tragelaphus scriptus) az emlősök osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bozóti antilop Afrika egyik legelterjedtebb tülkös szarvú állata, a Szaharától délre a Jóreménység fokáig, Délnyugat-Afrika kivételével mindenütt előfordul. 35 ország területén valószínűleg 300 000-nél is több példánya élhet.

Erdős és cserjés szavannák, mocsarak, hegyi erdők 4000 méter magasságig, esőerdők, sűrű növényzettel borított dombok és fennsíkok lakója.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábban nagy elterjedési területén több mint 40 alfaját írták le, de ezekből mára a tudomány csak kettőt ismer el hivatalosnak.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 115-150 centiméter, farokhossza 20-25 cm, marmagassága 70-100 cm, testsúlya hímeknél 30-70 kg, nőstényeknél 24-42 kg, szarva, mely csak hímeknek van 25-50 cm hosszú. Szőrzete rövid, színe az élénk gesztenyebarnától a sötétbarnáig változó, a hegyekben majdnem fekete állatok is előfordulnak. A testen fehér keresztirányú és függőleges csíkok láthatóak, csíkozottsága nagyon változatos. A szemek között induló fekete sáv az orrig tart. Jellemző bélyegük a fehér petty az arcon, a két fehér folt a torkon. A felnőtt hímek sötétebbek a nőstényeknél és a fiatal állatoknál, különösen testük elülső részén. Felmereszthető szőrtarajuk is nagyobb.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éjjel-nappal aktív. A lakóhelyéhez nagyon hűséges, nem alakít ki territóriumokat, és nemzetségének legmagányosabb állata. A hímek oldaluk mutogatásával, nyaksörényük felborzolásával, peckes járással és szarvuk mutogatásával harcolják ki egymás között a rangsort, ritkán lökdösődő harcokra is sor kerül. Ellenségei a leopárdok, az afrikai aranymacskák, a fiatal állatokra a sivatagi hiúz, a szervál, a nílusi krokodilok és pitonok is veszélyesek. A hímek a szarvaikkal védekeznek. Ugató vészjelzéssel figyelmeztetik a veszélyre a fajtársakat.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az udvarlási magatartáshoz hozzátartozik a vicsorítás, a pofák összedörgölése, az állak egymásra helyezése, a nemi szervek nyalogatása és szaglászása. A nőstény a párzási szertartás alatt, minden rossz szándék nélkül, gyakran a hím után kap. Mintegy 180 nap vemhesség után egy 3-4 kilós utód születik, amely az első napokban elfekszik és fél évig szopik. Az ivarérettséget már egyévesen eléri.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Chris and Tilde Stuart: Southern, Central and East African Mammals. Struik Publishers, 2002, ISBN 1-86872-621-5
  • Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0-8018-5789-9
  • Helmut Lingen Großes Lexikon der Tiere. Lingen Verlag, 1989, Köln.
  • David Macdonald: Die große Enzyklopädie der Säugetiere. Ullmann/Tandem ISBN 3-8331-1006-6
  • Hans Petzsch: Urania Tierreich, 7 Bde., Säugetiere. Urania, Stuttgart (1992) ISBN 3-332-00499-9

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]