Betegh Miklós
| Betegh Miklós | |
 | |
| Betegh Miklós arcképe az 1934-ben megjelent Erdélyi Monografia című életrajzi lexikonban | |
| Született | 1868. január 10. Nagybánya |
| Elhunyt | 1945. április 19. (77 évesen) Nagyvárad |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | jogász politikus |
| Tisztsége | főispán (1910–, Torda-Aranyos vármegye) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Csíktusnádi Betegh Miklós (Nagybánya, 1868. január 10. – Nagyvárad, 1945. április 19.) erdélyi magyar jogász, politikus, emlékíró, Torda-Aranyos vármegye főispánja, császári és királyi titkos tanácsos. Az első világháború kitörését követően 1916-ig Erdély, majd 1916 és 1917 között Erdély és a Bánát kormánybiztosa.
Életútja
[szerkesztés]Az erdélyi örmény Betegh család leszármazottja.[1] 1868-ban született Nagybányán Betegh Sándor és Váradi-Szakmáry Ilona három gyermeke közül a másodikként. Egy ősi székely nemesi család, a csíktusnádi Betegh család sarja volt, őse, Betegh Benedek nyerte el a lófőséget 1656. július 7-én, a nemesi címet Betegh Jánosnak és fiának, Ferencnek 1742. augusztus 7-én adományozta Mária Terézia.[2]
Miklós Kolozsváron és Budapesten végzett jogi és politikai tanulmányokat, majd több éven keresztül Torda-Aranyos vármegye alispáni tisztségét töltötte be.[3] 1897-ben Aradon összeházasodott Vásárhelyi Máriával, házasságukból három gyermek született: Tamás (1898-1945), Sándor (1899) és Gábor (1900/01-1967).[2][4][5][6] Tisza István miniszterelnök 1905-ös leköszönését követően otthagyta az alispáni széket és birtokainak művelésére és fejlesztésére irányította figyelmét. 1910-től Torda-Aranyos vármegye főispánja.[7] A vármegyei közigazgatásban betöltött pozícióiban igyekezett lobbizni több, a vármegye és város gazdasági életét közvetlenül érdeklő, nagy horderejű kérdés érdekében, mint például a sármási földgáz kiaknázása, vagy a Tordát és Kolozsvárt közvetlenül összekötő vasúti vonal megépítése.[8]
Az első világháború 1914-es kitörését követően – mint Tisza István bizalmasa – Sándor János belügyminiszter hívására Pestre utazott, ahol a miniszter felkérésére elvállalta Erdély[9] kormánybiztosi tisztségét.[7][10][11] Székhelye Nagyszebenben volt, majd miután az itteni csapatok a frontra vonultak, 1914 szeptemberében a kormánnyal és a nagyszebeni katonai parancsnoksággal egyeztetve székhelyét Tordára tette át.[12] 1916-ban a többi kormánybiztossal együtt felmentették hivatalából abból az indokból, hogy „a harcterek mindenütt eltolódtak az ország határától”, tehát ezen hivatalok elvesztették jelentőségüket.[13] Felmentésével párhuzamosan érdemei elismeréséül az uralkodótól megkapta a Magyar Királyi Szent István-rend kiskeresztjét.[14] Egy hónappal később Tisza hívására ismét kinevezték Erdély (a XII. hadtest), továbbá a Bánság (VII. hadtest) kormánybiztosává, kinevezése valószínűleg összefüggött a várt román betörés veszélyével.[15][16] Kormánybiztosi kinevezésével párhuzamosan Erdélyben újraszervezték az 1. hadsereget, melynek a teljes, 670 kilométeres erdélyi határszakasz védelmét kellett volna ellátnia, azonban az Arthur Arz von Straussenburg vezette hadsereg rendelkezésére álló erő (34 ezer katona és 76 löveg) rendkívül csekély volt erre a feladatra.[17][18][19]
A román offenzíva 1916. augusztus 27-i megindulását követően Betegh részt vett a határ menti vármegyék evakuálásának megszervezésében. A hadvezetőség és a kormány megállapodása alapján elrendelték, hogy kizárólag a hadianyag és a fegyverfogásra alkalmas lakosságot evakuálják a térségből, őket is kizárólag a határ menti vármegyékből, „a lakosságnak fegyvert nem fogható része és a harcászati célokat nem szolgáló egyéb anyag azonban ne mozdíttassék”.[20] Ennek ellenére a román előrenyomulással párhuzamosan hatalmas menekülthullám indult el nyugati irányba nemcsak a határ menti, hanem a betöréstől védettebb belső területek irányából is, mely igénybe vette a vasúthálózatot, akadályozva a katonák frontra való szállítását.[21] Az evakuálás feladatának levezénylése mellett Betegh igyekezett ellenállni a hadvezetőség azon szándékával szemben, hogy az erdélyi román értelmiséget kollektív módon internálótáborokba zárassák.[22]
Betegh feladatai ellátására 1916 októberére az alá tartozó személyzet az addigi szerény létszámról huszonöt főre emelkedett, továbbá helyettesévé kinevezték gróf Bánffy Miklóst.[23] A román erők fokozatos kiszorítását követően megkezdte a kárfelmérések és a helyreállítás munkálatait. Törzsével együtt eleinte székhelye is a frontvonallal mozgott. Október közepétől Kolozsvárról Marosvásárhelyre, majd novembertől Székelyudvarhelyre, decembertől Segesvárra, február elején ismét Marosvásárhelyre, majd áprilisban Brassóba költözött.[24][25][26]
1917 tavaszára a miniszterelnök Tisza helyzete megrendült és május 23-án az uralkodó kérésére benyújtotta lemondását. Távozásával Betegh is hamarosan kénytelen volt pozíciójából lemondani, mely helyzettel maga is tisztában volt.[27] 1917. június 19-én gróf Bethlen Balázs és Nyegre László kormánybiztosokkal együtt fölmentette az uralkodó, IV. Károly a beosztásából.[28] Néhány nappal később a király belső titkos tanácsosi címet adományozott számára.[29] 1918 után az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség elnöke.[7] Erdély a háborúban c. emlékirata (Dicsőszentmárton, 1924) főként a közigazgatási és katonai szervek bírálata szempontjából érdekes. A romániai Országos Magyar Párt (OMP) 1930. október 26-án Szatmárnémetben megtartott ötödik országos nagygyűlésén a párt intéző bizottságának tagja lett, a tisztséget a párt 1938-as betiltásáig betöltötte.[30]
1945. április 19-én halt meg Nagyváradon.[4]
Kitüntetései, elismerései
[szerkesztés]- Magyar Királyi Szent István-rend kiskeresztje (1916)[14]
- császári és királyi titkos tanácsos (1917)[29]
- Polgári Hadi Érdemkereszt[7]
Művei
[szerkesztés]- Erdély a háborúban - Néhány erdélyi adat az 1914-1917. évek történetéhez. Erzsébet Könyvnyomda RT. Dicsőszentmárton. 1924.
- Az iskola hivatása. megj. Öreg diák visszanéz... Minerva Irodalmi és Nyomdai Müintézete. Kolozsvár. 1926. [31]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Örmény családnevek - Beteg
- ↑ a b Kempelen Béla: Magyar nemes családok - Betegh (csíktusnádi) (magyar nyelven). arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. október 19.)
- ↑ Betegh 5. oldal
- ↑ a b Miklós Betegh, csiktusnádi (angol nyelven). geni.com. (Hozzáférés: 2018. október 19.)
- ↑ Tamás Betegh (angol nyelven). geni.com. (Hozzáférés: 2018. október 19.)
- ↑ Gábor Betegh (angol nyelven). geni.com. (Hozzáférés: 2018. október 19.)
- ↑ a b c d Várady-Berey 45. oldal
- ↑ Betegh 8-9. oldal
- ↑ Helyesebben a cs.és kir. XII. hadtest állomáshelyének, Nagyszebennek – Betegh 14. oldal
- ↑ Betegh 13-14. oldal
- ↑ (1914. július 30.) „Erdély kormánybiztosa”. Nagybánya 12 (31), 3. o.
- ↑ Betegh 24-25. oldal
- ↑ Betegh 59. oldal
- ↑ a b (1916. május 26.) „Kormánybiztosok kitüntetése”. Délmagyarország 5 (114), 6. o.
- ↑ Betegh 60. oldal
- ↑ (1916. augusztus 12.) „Kormánybiztos a nagyszebeni katonai parancsnokság területén”. Délmagyarország 5 (187), 5. o.
- ↑ Betegh 63-64. oldal
- ↑ Amikor új megbízatásának átvételét követően augusztus első napjaiban Kolozsváron sor került Arz és Betegh első találkozójára, a gyalogsági tábornok keserűen így mutatkozott be: „Na und ich bin der Armeekommandant Arz, aber ohne Armee.” (Na, én vagyok Arz hadsereg-parancsnok, akinek nincsen hadserege.) – Betegh, 64. oldal
- ↑ Ligeti Dávid Ádám. A Monarchia utolsó vezérkari főnöke, Arthur Arz von Straussenburg élete és pályafutása. Doktori disszertáció. (pdf), Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar (doktori.btk.elte.hu) (2013). Hozzáférés ideje: 2018. május 11.
- ↑ Betegh 69. oldal
- ↑ Betegh 70-75. oldal
- ↑ Betegh 75-78. oldal
- ↑ Betegh 78. oldal
- ↑ Betegh 81-86. oldal
- ↑ (1916. december 22.) „Betegh Miklós kormánybiztos uj székhelye”. Délmagyarország 5 (303), 5. o.
- ↑ Betegh 100. oldal
- ↑ Betegh 101. oldal
- ↑ (1917. június 20.) „Kormánybiztosok fölmentése”. Délmagyarország 6 (143), 5. o.
- ↑ a b (1917. június 22.) „Uj titkos tanácsosok”. Délmagyarország 6 (145), 6. o.
- ↑ Az OMP választott vezetősége (magyar nyelven). adatbank.ro. (Hozzáférés: 2018. október 19.)
- ↑ Öreg diák visszanéz... (magyar nyelven). antikvarium.hu. (Hozzáférés: 2018. október 19.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Betegh: Betegh Miklós: Erdély a világháborúban - Néhány erdélyi adat az 1914-1917. évek történetéhez. Erzsébet Könyvnyomda RT. Dicsőszentmárton. 1924. (online hozzáférés)
- ↑ Várady-Berey: Várady Aladár - Berey Géza (szerk): Erdélyi Monografia, Gloria Könyvnyomda és lapkiadó vállalat. Szatmárnémeti. 1934. (online hozzáférés)
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
- Erdélyi Római Katolikus Népszövetség, Kolozsvár, 1921-1945. Katolikus lexikon
.svg){kind=small}