Henri Bergson
| Henri Bergson | |
.jpg) | |
| Született | 1859. október 18. Párizs, Franciaország |
| Elhunyt | 1941. január 4. (81 évesen) Párizs, Franciaország |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa | Louise Neuberger |
| Szülei | Michał Bergson |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | hörghurut |
| Sírhelye | Cemetery of Garches |
| Filozófusi pályafutása | |
| Nyugati filozófia 19. század | |
| Iskola/Irányzat | Kontinentális filozófia |
| Érdeklődés | metafizika, episztemológia, nyelvfilozófia, matematikafilozófia |
| Akikre hatott | befolyásolta =Whitehead, Proust, Deleuze |
| Akik hatottak rá | Kant, Kierkegaard, Schopenhauer, Frege, Simmel, Spencer |
| Fontosabb nézetei | Homo faber (a szerszámkészítő ember) |
 | |
| Henri Bergson aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Bergson témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Henri Louis Bergson (ejtsd: anri lui bergszon, Párizs, 1859. október 18. – Párizs, 1941. január 4.) francia filozófus.
Életpályája[szerkesztés]
Fogarasi Béla műfordító így ír Henri Bergson: Bevezetés a metafizikába című művében a filozófusról:„Parisban, 1859. október 18-án született, mint mondják, ír családból.”[3] 1868–1881-ig a Condorcet Líceumban, majd a École normale supérieure-ön végezte tanulmányait. Az Annales de Mathématiques 1877-ben írt pályamunkáját egész terjedelmében közölte, mintegy matematikai ismereteit díjazva ezzel. Doktori értekezését 1889-ben írta Données immédiates de la conscience címen.
Az oklevél megszerzése után különböző középiskolákban tanított filozófiát. „1899-től az École normale supérieure, 1901-től a Collège de France nagyhírű, tanítványok seregét vonzó filozófiaprofesszora volt. Tudományos munkája mellett az 1910-es években több diplomáciai küldetést teljesített; 1901-től volt az Académie des Sciences morales et politiques, 1914-től a Francia Akadémia tagja, az 1928-as irodalmi Nobel-díj kitüntetettje.”[4]
Munkássága[szerkesztés]
Filozófiáját híres könyveiben fejtette ki: Idő és szabadság (1889), Teremtő fejlődés (1907). A nevetés esztétikai oldalát bontja ki A nevetés (1900) című tanulmánya, mely a dráma- és prózairodalomra egyaránt nagy hatással volt. Pozitív metafizikát akart alkotni, amelynek egyetlen forrása a tapasztalás és az okoskodás lenne. Az élet csak egy magasabb rendű képességgel, az intuícióval fogható fel. A művész feladata, hogy az embereket szembeállítsa a mélyebb valósággal, amit az intuíció segítségével megismert – fejti ki esztétikai gondolataiban. Bergson időelmélete, az objektív és a szubjektív idő (durée, ’tartam’) megkülönböztetése (Tartam és egyidejűség, 1922) nagy hatást gyakorolt az irodalomra (lásd például Babits költészetét). Filozófiájának – amellyel a pozitivizmust támadta – központi gondolata a tudat idejének (a tartamnak) és az értelem idejének (a térbe vetített időnek) kettőssége. Az értelem szerepét csak a cselekvésben és a tudományos kutatásban ismerte el. A szellem területén az intuíciót tekintette a megismerés eszközének.
Elismerései[szerkesztés]
1914-ben lett a Francia Akadémia tagja, 1927-ben pedig Nobel-díjjal tüntették ki.
Magyarul[szerkesztés]
- Bevezetés a metafizikába; ford. Fogarasi Béla; Politzer, Bp., 1910 (Modern könyvtár)
- A nevetés. Tanulmány a komikum jelentéséről és négy lélektani értekezés; ford., bev. Dienes Valéria; Révai, Bp., 1913 (Világkönyvtár)
- Tartam és egyidejűség. Hozzászólás Einstein elméletéhez; ford. Dienes Valéria; Pantheon, Bp., 1923 (A Pantheon Ismerettára)
- Idő és szabadság. Tanulmány eszméletünk közvetlen adataiból; ford., bev., jegyz. Dienes Valéria; Franklin, Bp., 1925 (Filozófiai írók tára Ú. S.)
- Metafizikai értekezések; ford., jegyz. Dienes Valéria; Franklin, Bp., 1925 (Filozófiai írók tára Ú. S.)
- Teremtő fejlődés; ford., bev. Dienes Valéria; Akadémia, Bp., 1930 (Az Akadémia filozófiai könyvtára)
- A nevetés; ford., bev., jegyz. Szávai Nándor; Gondolat, Bp., 1968 (Gondolkodók)
- Idő és szabadság. Tanulmány eszméletünk közvetlen adatairól; ford., bev., jegyz. Dienes Valéria; Universum, Szeged, 1990 (Universum reprint)
- A nevetés; bev., jegyz. Szegő Katalin, ford. Szávai Nándor; Kriterion, Bukarest, 1992 (Téka)
- Az erkölcs és a vallás két forrása; ford. Dienes Valéria, szöveggond., utószó Szabó Ferenc; Szt. István Társulat, Bp., 2002 (Szent István könyvek)
- A gondolkodás és a mozgó. Esszék és előadások; ford. Dékány András; L'Harmattan–SZTE Filozófia Tanszék, Bp.–Szeged, 2012 (Rezonőr)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1927/
- ↑ https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
- ↑ Henri Bergson: Bevezetés a metafizikába, Henri Bergson (előszó az íróról) Műfordító:Fogarasi Béla, Budapest, Athenaeum, Modern Könyvtár 9., 1910-ben indult sorozat (hozzáférés:2012.05.02.)
- ↑ Henri Bergson Archiválva 2010. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben idézet az MTA honlapjáról (hozzáférés:2012.05.02.)
Magyar nyelvű szakirodalom[szerkesztés]
- René Gillouin: Henri Bergson filozófiája; ford. Farkas Zoltán; Franklin, Bp., 1914 (Kultúra és tudomány)
- Deleuze, Gilles: A bergsoni filozófia (ford. John Éva), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2010, ISBN 9789639777101
Források[szerkesztés]
- Henri Bergson First published Tue May 18, 2004; substantive revision Tue Jul 12, 2011
- The Nobel Prize in Literature 1927
