Ugrás a tartalomhoz

Az Európai Unió cukorpiaci rendtartása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2021. március 28., 22:04-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (2 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.8)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. március 28.) ezen a változaton alapul.

Az Európai Unió cukorpiaci rendtartása a közös agrárpolitika keretein belül olyan szabályozórendszer, amely termelési kvótákkal, kötelező felvásárlási minimumárakkal, behozatali vámokkal és támogatásokkal védi a közösségen belüli cukorrépa-termesztést és cukorgyártást. Hatálya kiterjed a répacukorra, nádcukorra, izoglükózra (magas fruktóztartalmú kukoricaszirup), cukorrépára, cukornádra, melaszra, inulinszirupra és bizonyos egyéb cukrokra. A rendszer a 2016/17-es cukorgazdasági év végén, 2017. szeptember 30-án megszűnt.

Története

A cukoripari rendtartást 1968-ban vezették be az Európai Unióban azzal a céllal, hogy méltányos jövedelmet biztosítson az EU termelőinek, illetve biztosítsa az EU önellátását. Az első szabályozás hét évig volt érvényes, utána ötévenként hosszabbították, de a rendszer alapjai évtizedeken át alig változtak, és megmaradtak a közös agrárpolitika 1992-es reformját követően is.[1][2]

2002-ben a nagy nádcukorgyártó országok közül Ausztrália és Brazília konzultációt kezdeményeztek a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) az Európai Unióval a cukorrendtartás keretében nyújtott exporttámogatást miatt; 2003-ban Thaiföld is konzultációt kezdeményezett ugyanebben az ügyben. A kezdeményező országok véleménye szerint az Európai Unió az exporttámogatás nyújtásával megszegte a világkereskedelmi egyezményeket, ezt a 2003–2005 közötti WTO-panel lényegében elfogadta.[3] Az ügy az európai cukorrendtartás 2006-os reformjához vezetett, melynek értelmében 2006 júliusától négy éven át fokozatosan csökkentették a cukor intervenciós árát (631,9 €/t-ról 335,2 €/t-ra) és a cukorrépa felvásárlási árát (46,72 €/t-ról 26,29 €/t-ra). Ugyanakkor létrehoztak egy úgynevezett szerkezetátalakítási alapot, amelybe a cukortermelő cégek a cukorkvótájuk arányában fizettek be, és ebből premizálták a termeléssel végleg felhagyó cégeket. A reform első évében Írország, Finnország, Svédország, Spanyolország, Portugália, Lettország, Görögország és Olaszország egyes cukorgyártó vállalatai mondtak le a cukorkvótájukról, a következő évben Szlovénia, Magyarország, Csehország és Szlovákia egyes gyártói következtek.[4][5] 2007-ben az Európai Unió olyan módon változtatta meg a cukoripar szerkezetátalakítási reformját, hogy nem csak a gyártóknak, hanem a répatermelőknek is lehetőséget nyújtott a kvótáról való lemondásra egy külön támogatás fejében. A reform következményeképpen a 2006 és 2009 közötti időszakban 5,8 millió tonna cukorkvótáról mondtak le, és öt uniós tagállamban (Bulgária, Írország, Lettország, Portugália, Szlovénia) teljesen megszűnt a cukorgyártás.[6][7]

A rendtartás reformjának következményeként az Európai Unióban a cukorrépa termőterülete 2,1 millió hektárról 1,4 millió hektárra, a répatermelők száma 285 000 -ről 164 000 -re csökkent. Míg a reform előtt az Unióban 189 cukorgyár működött mintegy 50 000 munkavállalóval, a reform következtében a gyárak száma 114-re, a munkavállalóké 30 000 -re csökkent (beleértve a 2007-ben csatlakozott két új EU-tagállamban, Bulgáriában és Romániában található négy gyárat is).[8]

Egy 2013-ban hozott döntés értelmében az Európai Unió cukorpiaci rendtartása 2017. szeptember 30-án véget ért.[9]

A rendtartás reformja Magyarországon

A cukorrendtartás reformjának kezdetén Magyarországon öt cukorgyár működött (Kaba, Kaposvár, Petőháza, Szerencs, Szolnok). A reform következtében ezek közül négy gyárat zártak be, csak a kaposvári maradt meg. Ellentételezésképpen 2006–2013 között 627 millió euró európai uniós támogatás érkezett az országba. Ennek 65%-a (350 millió euró) azokhoz a répatermelőkhöz jutott, akik felhagytak a termeléssel. Valamivel kevesebb mint 27%-ot (169 millió euró) a cukorgyárak kaptak; ebből az összegből biztosítaniuk kellett a gyár lebontását, a környezet helyreállítását és a dolgozók elbocsátásának költségeit.

A cukorrendtartás reformjával kapcsolatos magyarországi befizetések (-) és támogatások (+) millió euróban[10]

Jogosult Szerkezetátalakítási
illeték[11] 		Kvótavásárlás Szerkezetátalakítási
támogatás[12] 		Elkülönített
cukortámogatás[13] 		Diverzifikációs
támogatás 		Répatermelési
támogatás[14]
Eastern Sugar Zrt.
(Kaba)		 -13,6 60,6
Magyar Cukor Zrt.
(Kaposvár, Petőháza)		 -57,6 -1,8 26,3
Mátra Cukor Zrt.
(Szerencs, Szolnok)		 -43,5 82,4
Termeléssel felhagyó
répatermelők		 80,8 258,8 10,1
Megmaradó
répatermelők		 -1,8 5,2 39,5 9,0
Új/bővítő
répatermelők		 15,5
Magyar állam 41,4
Összesen -114,7 -3,6 255,3 298,3 51,5 24,5

Működése

Kvóta

A rendtartás az egyes tagállamokra cukortermelési kvótákat állapít meg, amelyeket az illető ország az egyes cukorgyártó cégek között oszt szét. A kvóta nem eladható, viszont a kvótával rendelkező cég igen. Lehetséges a kvóta cukorgyártó cégek közötti átcsoportosítása a répatermelők kérése alapján. A cukorkvótához kapcsolódóan a répatermelők meghatározott mennyiségű répaszállítási joggal rendelkeznek; a répaszállítási jognak megfelelő cukorrépát a területileg illetékes cukorgyártó cég köteles legalább a rendtartás által meghatározott minimum áron megvásárolni.

A kvótán felül termelt cukor esetében a gyártó az alábbi lehetőségek közül választhat:

  • elszámolás a következő évi kvóta terhére,
  • a rendtartás által meghatározott ipari célra (például bioetanol, keményítő, gyógyszerek gyártása) való értékesítés,
  • exportálás (exportengedély alapján, egy megadott mennyiségi korláton belül).

A kvóta arányában a cukorgyártó cégek kötelesek úgynevezett termelési illetéket fizetni.

Kvóták a 2013/14-es gazdasági évben[15]

Ország Cukor (tonna) Izoglükóz (tonna) Megjegyzés
Ausztria 351 027
Belgium 676 235 114 580
Bulgária 89 198
Csehország 372 459
Dánia 372 383
Egyesült Királyság 1 056 474
Franciaország 3 004 811 kontinentális
Franciaország 432 220 tengeren túli területek
Finnország 80 999
Görögország 158 702
Hollandia 804 888
Horvátország 192 877
Litvánia 90 252
Lengyelország 1 405 608 42 861
Magyarország 105 420 250 266
Németország 2 898 256 56 638
Olaszország 508 379 32 493
Portugália 0 12 500 kontinentális
Portugália 9 953 Azori-szigetek
Románia 104 689
Spanyolország 498 480 53 810
Svédország 293 186
Szlovákia 112 320 68 095
Összesen 13 529 618 720 441

Import

A reform előtti szabályozás szerint az importvámok és pótvámok rendszere miatt az Európai Unióba történő cukorimport nem volt gazdaságos. Leszámítva a különböző preferenciális (vámmentes) importkvótákat, amelyekből a Nyugat-Balkán,[16] az AKCS-országok (Afrika, Karibi-tengeri, illetve Csendes-óceáni térség) és az LDC-országok (Less Developed Countries - fejlődő országok) részesültek, a cukorimport gyakorlatilag nem létezett. A reformot előidéző WTO-konzultáció során azonban az EU kötelezettséget vállalt az import részleges liberalizálására.[17]

Míg a rendtartás reformját megelőzően az EU cukorexportja meghaladta az importot, a reform hatására az Unió nettó cukorimportőrré vált. Az import elsősorban finomítatlan nyerscukor formájában érkezik az afrikai, AKCS- és LDC országokból, amelyek korlátlanul hozhatnak be vámmentes cukrot az Európai Unióba - ez évente mintegy 3,5 millió tonnát jelent. Ezen felül az EU további vámmentes vagy csökkentett vámtételes importkvótákat bocsát ki, amelyekből főként a balkáni országok és Brazília részesülnek - ez további egymillió tonna behozatalát teszi lehetővé.[18]

Export

A rendtartás reformja előtt a kvótán belül termelt cukormennyiséget EU-támogatással exportálták. A támogatott export nagyságrendje a reform előtt 2,5 millió tonna, az összes export mintegy 7,5 millió tonna volt.[8] Miután a WTO-panel határozata évente maximum 1,37 millió tonna cukor exportját engedélyezi, a cukorexport engedélyköteles. Engedélyeket évente egy megadott mennyiségi korláton belül bocsátanak ki; az exportengedély megszerzéséhez 110 €/tonna biztosítékot kell letenni. Amennyiben a világpiaci árak és az EU-n belüli árak eltérnek, exporttámogatás adható; az árak figyeléséhez a cukorgyártók és kereskedők adatszolgáltatásra kötelezettek.

Intervenciós felvásárlás

A korábbi szabályozás szerint a cukorgyártó cégek eladhatták a kvótán belül megtermelt cukrot az Európai Unió által kijelölt úgynevezett intervenciós hivataloknak. 2006-ig az intervencióra felajánlott mennyiségnek nem volt korlátja, 2006–2010 között a felvásárlás korlátozott mennyiséggel és csökkentett intervenciós áron, de érvényben maradt. Az intervenciós felvásárlás lehetősége 2010. szeptemberben megszűnt.[8]

Jogszabályok

Jegyzetek

  1. ↑ Juan L. Fernández (DG VI Agriculture, VI-C-3 Sucre, Commission Européenne): European Union Sugar Regime. www.fao.org (Hozzáférés: 2014. november 13.)
  2. ↑ EU sugar sector: Facts and figures. europa.eu (2004. július 14.) (Hozzáférés: 2014. november 13.)
  3. ↑ Dispute Settlement: Dispute DS265. European Communities — Export Subsidies on Sugar. www.wto.org (Hozzáférés: 2014. november 13.)
  4. ↑ Zuckerwirtschaft Europa 2006. 52. Jahrgang. Bearbeitet von Dr. Karsten Maier, Oliver Baron, Dr. Jürgen Bruhns. Berlin: Dr. Albert Bartens. 2005. 355. o. ISBN 3-87040-106-0  
  5. ↑ Zuckerwirtschaft Europa 2007. 53. Jahrgang. Bearbeitet von Dr. Karsten Maier, Oliver Baron, Dr. Jürgen Bruhns. Berlin: Dr. Albert Bartens. 2006. 3–4., 352., 395. o. ISBN 978-3-87040-111-5  
  6. ↑ Jobban ösztönöznék a cukorkvóták feladását. bruxinfo.hu (2007. szeptember 27.) (Hozzáférés: 2014. november 13.) arch
  7. ↑ Öt uniós tagállamban szűnt meg a cukortermelés. bruxinfo.hu (2009. március 9.) (Hozzáférés: 2014. november 13.) arch
  8. ↑ a b c Európai Számvevőszék: Megvalósultak-e a cukorpiaci reform fő célkitűzései? 6/2010. sz. különjelentés. Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala. 2010. ISBN 978-92-9207-868-3 Hozzáférés: 2014. december 3.  
  9. ↑ KAP-reform – a fő elemek magyarázata. Sajtóközlemény-adatbázis. Európai Bizottság (2013. június 26.) (Hozzáférés: 2014. november 13.)
  10. ↑ Borbély–Monori–Tömördi: Volt egyszer egy cukoripar. 466. o.
  11. ↑ A cukorgyárak a termelési kvóta alapján fizették.
  12. ↑ A cukoripari cégeknek ebből kellett finanszírozniuk a gyárak lebontását, a környezet helyreállítását és az dolgozók elbocsátását.
  13. ↑ Minden répatermelőnek a reform előtti répatermő terület alapján járt, függetlenül attól, hogy folytatta-e vagy sem a termelést.
  14. ↑ Az adat csak az Európai Uniótól érkező támogatást tartalmazza, ehhez a magyar állam még 5,7 illetve 9,8 millió eurót tett hozzá a megmaradó illetve az új és a termelést bővítő répatermelők részére.
  15. ↑ Working Document. Comittee for the Common Organisation of Agricultural Markets. ec.europa.eu (2014. október 30.) (Hozzáférés: 2014. november 13.)
  16. ↑ A volt Jugoszlávia tagállamait Szlovénia nélkül (Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró, Macedónia, Koszovó) és Albániát foglalja magában. http://tamop412a.ttk.pte.hu/files/foldrajz7/geopolitikai_foldrajz/www/ch02.html
  17. ↑ Slezák 41. o.; Borbély 21. o.
  18. ↑ European Commission > Agriculture and Rural Development > Sugar. ec.europa.eu (Hozzáférés: 2014. december 2.)

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Az_Európai_Unió_cukorpiaci_rendtartása&oldid=23723424”