Petőházi cukorgyár

Petőházi cukorgyár
A Petőházi cukorgyár 2003-ban
Típus	gyár üzleti vállalkozás
Alapítva	1880
Megszűnt	2007
Székhely	Petőháza
Iparág	élelmiszeripar
Termékek	cukor
Petőházi cukorgyár Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 35′ 51″, k. h. 16° 53′ 21″47.597489, 16.889302
A Wikimédia Commons tartalmaz Petőházi cukorgyár témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A petőházi cukorgyár ülepítőtavai

Az 1880–2007 között működött petőházi cukorgyár a magyarországi rendszerváltáskor üzemelő 12 hazai cukorgyár egyike volt. A gyár Petőháza település belterületétől nyugatra jött létre, a Győr–Sopron-vasútvonal és a mai 8519-es út keresztezése mellett.

Története

Névváltozatok

Időszak Név 1879–1888 Ödenburger Rübenzuckerfabrik Theodor Offermann & Co. 1888–1912 Petőházer Rübenzuckerfabrik Th. Offermann Co. 1912–1936 Petőházi Cukorgyár Rt. 1936–1950 Petőházi és Nagycenki Cukorgyárak Rt. része 1950–1964 Petőházi Cukorgyár 1964–1970 Magyar Cukoripar országos vállalat része 1971–1990 Petőházi Cukorgyár 1991–1997 Petőházi Cukoripari Rt. 1998–2007 Magyar Cukor Rt. / Magyar Cukor Zrt. része

1880–1919

1876-ban megnyílt a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút (GYSEV) vasútvonala Sopron–Győr között. Két év múlva Offermann Theodor és társai megvették a cukorgyárhoz szükséges területet. Petőháza minden szempontból kedvező hely volt cukorgyár létesítéséhez. A Győr–Sopron vasútvonal közvetlenül a község mellett haladt el, s mintegy 3 km-re volt az eszterházi vasútállomás. Már 1879 őszén elkészült a gyári iparvágány, és megnyitották a 37. őrháznál az „Eszterháza Gyár” megállóhelyet. Az Ikva patak a Nagycenknél beleömlő Aranypatakkal együtt elegendő vizet biztosított a feldolgozott répamennyiséghez. A szükséges munkaerő is rendelkezésre állt, 5 km-es körzetben Petőháza, Fertőszentmiklós, Szerdahely, Agyagos, Szergény, Eszterháza, Sarród, Fertőendréd, Fertőszéplak, Süttör községek lélekszáma – az 1880. évi népszámlálás adatai szerint – összesen 9065 fő volt. A munkaképes lakosság több mint fele néhány holdas szegényparaszt, földnélküli alkalmi munkás vagy idényjellegű iparos volt. A répatermelő területet a Hanság, a Fertőmellék, később a Rábaköz és az egymás után megszűnő mosoni gyárak körzete biztosította. Az építkezés 1879 végére nagyjából befejeződött; a cukorgyár első ízben az 1880. évi kampányban üzemelt. A feldolgozási idényben a gyárban 450-480 férfi, 250-350 nő és 80-150 gyermek dolgozott. A cukorfőző szakemberek kezdetben csehek voltak, a hazai szakembergárda csak később alakult ki. 1893-ban a gyárat korszerűsítették, a termelt cukor jelentős részét exportálták, elsősorban Angliába.

A 19. század végén bekövetkező gazdasági válság országosan a cukortermelés visszaesését eredményezte, de a korszerű technikával, vagyis a többi gyárénál alacsonyabb önköltséggel működő petőházi gyárat nem érintette. 1903 után azonban válság utóhatásaként, illetve a brüsszeli cukoregyezmény nyomán bevezetett szabályozás miatt a petőházi termelés fokozatosan csökkent, és 1908-ra mintegy felére esett vissza, és csak 1914-re ért vissza a válság előtti szintre. 1912-ben a gyár részvénytársasággá alakult át, amelynek többségi tulajdonosa a bécsi Schoeller bankház cukoripari cége lett. A háborús évek végére a termelés ismét a felére csökkent. A hiányzó munkaerőt nőkkel, később orosz és szerb hadifoglyokkal pótolták.

Feldolgozott cukorrépa, 1880–1919

Év	ezer tonna
1880	30
1883	33
1897	52
1898	63
1899	58
1900	56
1901	60
1902	72
1903	71
1904	57
1905	73
1906	63
1907	53
1908	33
1914	73
1915	58
1916	33
1917	25
1918	39
1919	14

1920–1944

A trianoni békeszerződés által megvont új határvonal következtében jelentős répatermelő területek kerültek Ausztriához, ugyanakkor az öt Sopron megyei cukorgyár közül kettőt, Félszerfalvát (Hirm) és Cinfalvát (Siegendorf) is Ausztriához csatoltak. A két világháború közötti időben a gyár munkásai három csoportba tartoztak. A munkásság nagyobb tömegét egyszerű órabéresek alkották, akik a bérüket a ledolgozott órák után kapták. Az ún. „heteseket” hetibérben fizették, és ezt akkor is megka, pták, ha két napnál hosszabb ideig betegek voltak. Ezek a gyártól már lakást, világítást, tüzelőjárandóságot kaptak. Hetibérük ugyan nem volt magas (20 P), de érezték, hogy a gyárhoz tartoznak, és szükség van rájuk. A havibér 120–140 pengő volt, a tüzelőjárandóság is magasabb a heteseknél. A heti- és havibéresek bérét jelentősen megemelte az akkor „renumeráció”-nak nevezett évi részesedés, amely igen jelentős összeget is elért.

1920-tól kezdve a termelés lassú növekedésnek indult, és 1924-re elérte a háború előtti évek átlagát. 1922-ben megkezdődött a gyár villamosítása. Ugyanebben az évben kezdődött el a kockacukor gyártása is. 1929-ben az egész világra kiterjedő túltermelési válság miatt a cukorgyártás országosan visszaesett, de a petőházi gyár termelése csak egyetlen évben, 1932-ben csökkent. 1929-től kezdve a gyári berendezéseket korszerűsítették és felújították; ezáltal a napi répafeldolgozási kapacitás elérte az 1900 tonnát. Ugyanakkor az összes répafeldolgozás nem változott érdemben, mert az 1931-es Chadbourne-egyezmény nyomán a kormány korlátozta az egyes gyárak által feldolgozható mennyiséget. 1932-től kezdve Petőházán szárított szeletet is gyártottak.

A második világháború idején a gyár termelését is katonai ellenőrzés alá vonták. 1944 decemberében légitámadás érte a gyárat, de szerencsére nagyobb károkat nem okozott. A németek a cukorgyár felrobbantására is előkészületeket tettek, de a gyors visszavonulás miatt erre nem került sor. A gyár berendezései közül a németek utasítására megkezdték az egyik turbina leszerelését. A gőzturbina forgórészei számára már elkészítették a csomagolásukra szolgáló ládákat, de a leszerelést végző gyáriak a munkát addig késleltették, amíg ez is itthon maradt. A gyár épületeit és gépeit csak csekély háborús kár érte, ám a veszteség még így is szinte felmérhetetlen volt. A visszavonuló németek – miután már 65 vagon cukrot elszállítottak – elvitték a gyár tűzoltókocsiját is, de előzőleg ezt is megrakták cukorral.

Feldolgozott cukorrépa, 1920–1944

Év	ezer tonna
1920	24
1921	24
1922	29
1923	39
1924	70
1925	61
1926	55
1927	84
1928	101
1929	95
1930	99
1931	90
1932	45
1933	76
1934	76
1935	73
1936	90
1937	74
1938	80
1939	85
1940	96
1941	72
1942	69
1943	61
1944	39

1945–2007

1945. május 30-án a gyárba szovjet tisztek érkeztek, és június végéig ott tartózkodtak. Ez az időpont egybeesik az Üzemi Bizottság megalakulásával. Mivel a gyár a háború következtében elvesztette teljes cukorkészletét, 1945. július 31-én szeszgyártásra kért engedélyt, amelyhez a tartályokban levő melaszt használták fel. 1946. július végéig mintegy huszonkétezer liter nyers- és több mint kilencezer liter finom szeszt állítottak elő. Ezt követően a szeszfőzés éveken át tartott a cukorgyárban a kampányok közötti hónapokban.

1945-ben a gyár nagyon kevés répára tudott szerződést kötni, és ennek a feldolgozását is késleltette a szénhiány. Végül azonban hétnapos kampánnyal 5490 tonna cukorrépát tudtak feldolgozni, beleértve a be nem indított ácsi cukorgyár répakészletét is. A megtermelt cukrot az állam vásárolta fel, és központilag osztották el. 1946-ban a száraz időjárás ellenére sikerült ötvenkétezer tonna répát feldolgozni, 1947-ben pedig a gyár elérte a háború előtti évek répafeldolgozását.

Az 1948. évi XXV. törvénycikk, illetve a végrehajtására kiadott 5410/1948. számú kormányrendelet alapján a gyárat államosították, a részvénytársaság azonban ezt megfellebbezte. A per egy 1949. augusztus 18-án megkötött csereszerződéssel ért véget, amelynek értelmében a Schoeller cég átadta a magyar államnak a cukorgyár részvényeit, magára vállalt egyes tartozásokat, a magyar állam 3500 tonna cukrot és átadta a petőházi gyár portfóliójában szereplő osztrák cukorgyári érdekeltségeit.

A napi répafeldolgozás a háború utáni tíz évben 300 tonnányit nőtt. A cukorgyártás mellett más tevékenységekkel is próbálkoztak: egészen 1958-ig a cukorgyár az országos papírhiány enyhítésére nádból cellulózt és kartonlemezt gyártott, 1953-ban és 1954-ben pedig gyógynövényekből illóolajat állítottak elő. Az 1950-es években próbálkozások történtek furfurol gyártására is, de ezeket a kísérleteket 1957-ben leállították.

A feldolgozott cukorrépa mennyiségének folyamatos emelkedése mellett a gyár arra törekedett, hogy a szakaszos technológiáról folyamatosra, és a nehéz fizikai munkáról az automatizálásra álljon át. 1967-ben új holland gépsort üzemeltek be, amely a kockacukor-gyártást helyezte fejlett alapokra; 1975-ben pedig az 1 kg-os csomagoláshoz vásároltak automata csomagológépet.

Feldolgozott cukorrépa, 1945–1963

Év	ezer tonna
1964	361
1965	339
1966	378
1967	308
1968	317
1969	307
1970	204
1971	178
1972	280
1973	292
1974	389
1975	425
1976	335
1977	398
1978	395
1979	353

A petőházi cukorgyár 1964-ig őrizte meg intézményi önállóságát. Ekkor a Magyar Cukoripar nagyvállalat létrehozásával annak egyik gyáregysége lett. 1980-tól, a Cukoripari Vállalatok Trösztje megszűnésétől ismét önálló vállalatként működött Petőházi Cukorgyár néven.

Feldolgozott cukorrépa, 1964–1979

Év	ezer tonna
1964	361
1965	339
1966	378
1967	308
1968	317
1969	307
1970	204
1971	178
1972	280
1973	292
1974	389
1975	425
1976	335
1977	398
1978	395
1979	353

Feldolgozott cukorrépa, 1980–1990

Év	ezer tonna
1980	342
1981	387
1982	466
1983	351
1984	392
1985	358
1986	371
1987	398
1988	416
1989	389
1990	375

Az 1989. évi rendszerváltást követően 1991. január 1-jén a petőházi cukorgyárat is privatizálták; az ekkor létrejövő Petőházi Cukoripari Rt. alapítói az az Állami Vagyonügynökség és az OSTZUCKER Beteiligungs AG voltak. Az Állami Vagyonügynökség tulajdoni aránya folyamatosan csökkent, és 1997-ben teljesen megszűnt. 1998. január 1-jén a Petőházi Cukoripari Részvénytársaság beolvadt az Agrana tulajdonában álló Magyar Cukorgyártó és Forgalmazó Részvénytársaságba (Magyar Cukor Rt.). 2000-ben épült meg a 40 000 tonna cukor tárolására alkalmas betonsiló.

Feldolgozott cukorrépa, 1991–2007

Év	ezer tonna
1991	545
1992	343
1993	367
1994	392
1995	443
1996	434
1997	427
1998	605
1999	579
2000	416
2001	497
2002	606
2003	420
2004	644
2005
2006
2007

2007. november végén a Magyar Cukor Zrt. bejelentette a petőházi cukorgyár bezárását. 2009 őszére a berendezéseket leszerelték és elszállították. A két cukorsiló megmaradt, és folytatódott a cukorraktározás és csomagolás. A gyár területén 2008-ban egy fapelletgyártó üzemet adtak át.

2013-ban a gyár egykori dolgozói létrehozták a Petőházi Cukoripari és Helytörténeti Gyűjtemény Közhasznú Alapítványt, amely cukormúzeumot hozott létre a petőházi Közösségi Házban.

Források

• Fábián Károly et al: A Petőházi Cukorgyár 125 éve. Budapest: Magyar Cukor Rt. ISBN 963-219-213-3  
• Salánky István – Vígh Albert: Cukoripar. In A magyar élelmiszeripar története. Szerk. Kirsch János, Szabó Loránd, Tóth-Zsiga István. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. 187–236. o. ISBN 963-232-213-4  
• JELENTÉS a cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről. Budapest. 2011. december 28.

További információk

• Holper Ferenc: Fényképsorozat a 127 év után bezáró petőházi cukorgyárról. www.holperferenc.hu (Hozzáférés: 2018. február 18.)
• Tömördi Máté: A Petőházi Cukorgyár 130 éve. Soproni Szemle, LXIV. évf. 3. sz. (2010) 305–328. o.