Ugrás a tartalomhoz

Az Ír-sziget megyéi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Írország megyéi (írül: Contaetha na hÉireann) az Ír-sziget történetileg kialakult közigazgatási egységei. A rendszer egyfelől a kelta törzsi királyságok épül, másfelől normann eredetű. Ahogy a walesi–normann bárók és az óangol nemesség által gyakorolt földesúri jellegű hatalomgyakorlást fokozatosan felváltotta a megyei szintű, intézményesített közigazgatás. A megyék száma korszakonként változott, ugyanakkor a hagyományosan elfogadott és használt szám a harminckettő.

1921-ben, Írország felosztásakor a hagyományos megyék közül hat Észak-Írország részévé vált. Észak-Írországban a megyék 1973-ban megszűntek a helyi közigazgatás alapegységeiként, helyettük igazgatási körzeteket alkalmaznak. Az Ír Köztársaságban a hagyományos megyerendszer a modern helyi közigazgatás alapjául szolgál, ugyanakkor több megye felosztására is sor került. A helyi önkormányzatok területi kereteit jelenleg (2026) 26 megye, 3 város, valamint 2 olyan egység alkotja, amely egyszerre város és megye jogállású.

Az ír használatban a megye szó majdnem mindig a név előtt áll, vö. "County Clare" Írországban. A korábbi "Király megyéje" és "Királynő megyéje" ("King's County" és "Queen's County") kivételek voltak, ezek neve ma County Offaly és County Laois.

A szócikkben használt angol közigazgatási kifejezéseket a külön fejezet sorolja fel, bár sok helyen megjegyzésként is feltüntettük. Ennek oka, hogy nincs magyar megfelelője, vagy a magyar fordítás eltérő jelentés tartalmú. A szövegben kurzívval jeleztük ezeket a kifejezéseket, szavakat.

A hagyományos megyék térképe

[szerkesztés]

Ezek nem egyeznek meg pontosan a mai közigazgatási egységekkel. Az 1-es számmal jelölt Dublin felosztása kettővel, a 19-es Tipperaryé eggyel növelte a megyék számát a közigazgatásban.

Ír megyék
Megyék a térkép szereplő sorszám szerint
Megyék ABC-sorrendben > szám a térképen

Észak-Írország

  1. Dun Laoghaire-Rathdown, Fingal, Dél-Dublin és Dublin Város Tanácsa a korábbi Dublin megye területeit ölelik fel
  2. Gyakran csak Derry, lásd Derry-Londonderry névvita
  3. Offaly és Laois az 1920-as évekig a „Király megyéje“, illetve a „Királynő megyéje“ néven voltak ismertek

Történelmi fejlődésük

[szerkesztés]
Írország, korai népek és politika. Újrarajzolva egy 7–8. századi Írország térképről, amely Seán Duffy Ír Történelem Atlaszában található

A normannok előtt

[szerkesztés]

A normann hódítás előtti Írország politikai tagolása a 6. századtól viszonylag jól rekonstruálható. A szigetet ekkor számos kisebb királyság alkotta, amelyek hierarchikusan szerveződtek. Az alapegységet a túath jelentette, amely önálló politikai joghatósággal rendelkező közösség volt, élén egy helyi királlyal (rí túaithe). Ilyen egységből mintegy százötven létezett. A túathok felett regionális királyok (ruiri) álltak, akik több túath (többes számban: túatha, nincs önálló kelta kifejezés rá) fölött gyakoroltak fennhatóságot.[1]

A hierarchia csúcsán az úgynevezett „királyok királyai” (rí ruirech) álltak, akik rendszerint tartományi vagy fél-tartományi (cóiced, többes számban: cúigí) hatalommal rendelkeztek. Számuk egyszerre legfeljebb öt–hat volt. Az ír források ezért az országot hagyományosan öt részre, úgynevezett „ötödökre” osztották. Ezek Ulster, Leinster, Connacht, Munster és Mide területei voltak. A későbbi források ezeket a területeket tartományokként nevezték meg, római mintára. A normann korszakban Leinster és Mide fokozatosan összeolvadt, amiből a mai Leinster tartomány alakult ki.

A normann hódítást követően a politikai hatalom területi szervezésében a tartományok szerepét fokozatosan a megyerendszer váltotta fel. A modern korban a megyék csoportosítása tartományok szerint már nem rendelkezik jogi jelentőséggel, elsősorban kulturális és sportéletben maradt fenn.

Angol uralom Írországban (1175–1542)

[szerkesztés]
Az Ír-sziget 1300-ban
  Írek
  Normannok
Bővebben: Angol uralom Írországban (1175–1542)

A Plantagenêt időszak kezdete Írországban az 1169-es wales–normann lovagok érkezésével és II. Henrik angol király 1172-es inváziójával kapcsolódik össze, amikor az angol uralkodó közvetlen szerepet vállalt az ország igazgatásában. II. Henrik a megszerzett területeket úgynevezett liberty-kké[m 1] vagy lordship-ekké[m 2] alakította. Ezek valójában palotagrófságok voltak, a grófok gyakorlatilag királyi jogkörrel rendelkeztek, megbocsáthatták az árulásokat, gyilkosságokat és bűntetteket, kineveztek minden békebírót és bírótm minden írás és vádirat az ő nevükben történt. Minden vétség az ő uralmuk ellen történt, nem a király ellen – a törvények szerint akinek az udvarában vétkeztek, az ült törvényt. Ez a megoldás abból fakadt, hogy az angol korona nem rendelkezett erős központi hatalommal a szigeten. II. Henrik adományai közül legalább három – Leinster Richard de Clare-nek, Pembroke 2. grófjának[2], Meath Walter de Lacy-nek[3] és Ulster John de Courcynak[4] – a palotarófságokkal volt egyenértékű.[5]

A palotagrófságokból idővel kisebb „liberty-k”[m 1] alakultak ki, amelyek ugyanazokat a kiváltságokat élvezték, mint az eredeti lordship-ek[m 2]. A 13. század végére a Plantagenet korszak elején kialakított területek közé tartoztak többek között Leinster, Meath és Ulster grófságai, valamint Munster egyes részei. Ezek még nem feltétlenül szolgáltak olyan adminisztratív funkciókat, mint a későbbi megyék, csak később, főként Földnélküli János király uralkodása idején kezdtek kialakulni a klasszikus county-jellegű (megye) struktúrák. Ezek Írország hagyományos és történetileg legfontosabb területi-közigazgatási egysége, amely a középkortól kezdve határozta meg az igazgatás, az igazságszolgáltatás és a földrajzi azonosítás alapkeretét.[5]

A megyéken belül az angol–normann nemesség számára cantred-nek[m 3] nevezett területi egységeket adományoztak, amelyekből később báróságok (barony) alakultak ki. A báróságokon belül a földbirtok- és igazgatási rendszer az angol mintát követte: kialakultak a birtokok (manor), valamint a legkisebb hagyományos területi egységek, az úgynevezett townland-ek[m 4], amelyek sok esetben korábbi, a normann hódítás előtti területi beosztásokkal estek egybe. Egyes becslések szerint Írországban mintegy 330 báróság létezett, amelyeket polgári területi egységekre (civil parish)[m 5] tagoltak, a földegységek száma több tízezerre tehető. Ezeket alkalmanként tovább osztották kisebb részekre, azonban ezek a felosztások jogilag nem alkottak önálló egységeket.[6]

A Plantagenet korszak folyamán a kiváltságot élvező területek és a sheriff-ek[m 6] joghatósága folyamatosan változott az angol királyi befolyás mértékének ingadozásával. Például 1297-ben Kildare grófsága kiterjedt olyan területekre is, amelyek később Offaly, Laois és Wicklow megyékké váltak. Az 1315-ös skót Bruce-invázió idején az angol királyi hatalom gyakorlatilag összeomlott az ország nagy részén, és csak Dublin, valamint Meath, Louth és Kildare egyes részei maradtak közvetlen koronai ellenőrzés alatt. A 14. század során a koronatanács ideiglenesen visszavonta a kiváltságokat és a sheriffséghez rendelte a hatalmat, részben a politikai és katonai zavargások következményeként.[6]

Ulster külön rendszere

[szerkesztés]

A Plantagenet-kori megyei szervezés nem terjedt ki egységesen egész Írországra. Ulster grófjai saját joghatóságuk alatt hét megyei egységre – Antrim, Blathewyc, Cragferus, Coulrath, del Art, Dun (más néven Ladcathel) és Twescard – osztották területüket, ezek azonban nem tartoztak bele a koronához kötődő hivatalos county-rendszerbe. Ez is mutatja, hogy a megyei határok és jogi státusok nem voltak egységesek a korszakban, és a későbbi shire[m 7] folyamata csak a normann és angol befolyás erősödésével vált szélesebb körűvé.[7][8]

A földek koronához kerülésének története

[szerkesztés]

Leinster lordship[m 2] Richard de Clare-től, Pembroke 2. grófjától[2] a lányára, Isabel de Clare-re[9] szállt, aki feleségül ment William Marshalhoz, Pembroke 1. grófjához[10] – a címet férje számára újra létrehozták. Ezt a házasságot Földnélküli János király megerősítette, és Isabel birtokait hitvesi jogon Williamnek adta. A liberty-t azt követően osztották öt részre – Carlow, Kildare, Kilkenny, Leix és Wexford –, hogy a pár mind az öt fia meghalt, így az öt lányuk között osztódott szét az örökség.[11]

Meath Walter de Lacy[3] unokái, Maud[12] és Margery[13] között került felosztásra. Maud része Trim libertyje lett. Maud unokája, Joan[14] Roger Mortimerrel, March 1. grófjával kötött házasságát követően Trim a leszármazottaikon keresztül később az angol koronára szállt. Margery része megőrizte a Meath nevet, és John de Verdon[15] felesége lett. Meath, amely időközben a Talbot család birtokába került, VIII. Henrik uralkodása alatt, a távollévők birtokairól szóló törvény alapján került vissza a koronához.[11]

John de Courcy[4] megtagadta a király iránti engedelmességet, és önálló hatalmat gyakorolt Ulsterben, ezért kegyvesztett lett Földnélküli János királynál. A király 1204–1205-ben Hugh de Lacyt[16] bízta meg Ulster vezetésével. A férfi legyőzte de Courcyt, így a terület királyi döntéssel új birtokoshoz került. Connaught, amelyet korábban William de Burgh[17] kapott meg, egy időpontban Connaught és Roscommon liberty-re oszlott. William unokáját, Walter de Burght 1264-ben Ulster grófjává[18] is kinevezték, így Connaught és Ulster egyazon földesúr fennhatósága alá került. 1352-ben Elizabeth de Burgh, Ulster 4. grófnője[19] feleségül ment Lionel of Antwerphez(wd)[20], III. Eduárd király egyik fiához. Egyetlen gyerekük, Philippa[21] Edmund Mortimerhez, March 3. grófjához[22] ment férjhez. Edmund Mortimer, March 5. grófjának[23] 1425-ben bekövetkezett halálakor mindkét földesúri terület Plantagenet Richárd yorki hercegre szállt. Fiának, IV. Eduárd királlyá válásával az örökség beolvadt a királyi birtokok közé.[11]

A kiváltságolt területek (liberty-k) koronára szállásával azoknak a megyéknek a száma is csökkent, amelyek nem a királyi sheriff, hanem saját földesúri joghatóság alatt álltak (ezeket angolul Counties of the Cross-nak nevezik). A Stuart-korra mindössze Tipperary maradt meg különleges jogállású megyeként, míg a többi VIII. Henrik uralkodása idejére megszűnt. Tipperary külön jogállását I. Jakab király megszüntette, és a területet közvetlen királyi igazgatás alá vonta. 1662-ben, II. Károly uralkodása alatt a területet újból létrehozták James Butler, Ormonde 1. hercege[24] számára.[25]

A Tudor-korszak (16–17. század)

[szerkesztés]
Írország politikai térképe 1500 körül, amely a különböző gael és angol–normann földesúri területek hozzávetőleges kiterjedését mutatja. Az óangol (normann) ellenőrzés alatt álló területek, valamint a Pale fehér színnel és eltérő betűtípussal szerepelnek, míg a gael uralom alatt álló területek különböző színekkel vannak jelölve. Egy sötétebb színt körülvevő világosabb árnyalat félig önálló királyságot jelölhet, amely névleges hűbéri viszonyban állt egy nagyobb királysággal, gyakran rokonsági kapcsolatokkal összefonódva. A városokat, illetve a fontos vagy stratégiai erődítéseket piros pontok jelölik
Bővebben: Ír Királyság

A Tudorok uralma alatt, különösen VIII. Henrik (1509–1547) idején, az angol királyi hatalom újra kiterjedt Írország egészére. Henrik 1541-ben Írország királyává kiáltotta ki magát[m 8], és megkezdődött az ír főurak feudalizmus alá vonása, a földeket közigazgatási körzetekre osztották, amelyekből fokozatosan kialakultak a későbbi modern megyék. A megyék határai azonban még kezdetben nem voltak jól meghatározottak.[26][27]

I. Mária angol királynő (1553–1558) idején történt az első nagyobb törvényi megyekialakítás. Az 1556-os törvény új megyéket hozott létre – King’s County és Queen’s County, mai Offaly és Laois –, miközben más területek még jogilag nem lettek teljes értékű megyék. I. Erzsébet (1558–1603) uralkodása alatt a nem megyei jogállású területeket fokozatosan megyékké szervezték parlamenti és királyi intézkedésekkel, és beillesztették az egységes megyei közigazgatási rendszerbe.[26][27]

I. Erzsébet idején a királyi főkormányzói (Lord Deputies) Connaught, Munster és Ulster földjeinek beosztását is megkezdték. Connaught négy új megyére bomlott – Galway, Mayo, Roscommon és Sligo –, Leitrim később jött létre kialakult. Munsterben Clare megye jött létre a Shannon mentén. Ulster nagy részét még a korai időszakban megyékhez hasonló közigazgatást jelentő módon felosztották – Armagh, Cavan, Coleraine, Donegal, Fermanagh, Monaghan és Tyrone. Ez a terület volt a későbbi Plantation of Ulster[m 9] célterülete.[26][27]

A Tudor-kori megyefelosztás nem egyszerű adminisztratív átszervezés volt, hanem a királyi hatalom Írország feletti megerősítésének alapja is. A folyamat együtt járt a területek angol jog alá vonásával és a királyi sheriffek [m 6] kinevezésével. A korszak végére a megyék határainak és jogi tartalmának meghatározása még sokáig bizonytalan maradt. A 16–17. századi felmérések eltérően sorolták be a megyéket tartományokba. Az 1606–1610 közötti vizsgálatok nagyrészt meghatározták Connaught és Ulster megyéinek határait. 1616-ra a legtöbb megye határait és jogállását törvényesen rögzítették.

Tipperary, a kivétel

[szerkesztés]

A 17. század elejére az Ormond (Butler) család igazgatta Tipperary maradt az egyetlen megmaradt palatinátus Írországban, ezért Tipperary nem tartozott a királyi megyék közé. 1715-ben, I. György király uralkodása alatt törvényt hoztak, amely megszüntette Tipperary megye kiváltságait és külön jogállását, és kimondta, hogy mindaz, amit addig Tipperarynek neveztek, ezentúl örökre egyetlen megyét alkot, Tipperary megye néven. Az Ormondok természetesen ellenezték a döntést, az Ormond (Butler) család elveszítette palatinátusi jogait, a királyi döntéssel kártalanítás nélkül megszűnt a külön jogállásuk Tipperary felett.[28]

Felosztás megyéken belül

[szerkesztés]

Az angliai történelmi megyék (shire) honorokra vagy báróságokra tagolásához igazodva az ír megyék területeit az angol–normann nemességnek cantredek[m 3] (később báróságok) formájában adományozták, amelyeket – Angliához hasonlóan – polgári területi egységekre (civil parish[m 5]) osztottak. A polgári területi egységek földegységekből (townland[m 4]) álltak. Sok esetben ezek a felosztások korábbi, normann hódítás előtti területi egységekkel estek egybe. Írországban 330 báróság, több mint ezer polgári területi egység, valamint mintegy hatvanezer földegység található, amelyek mérete egy hektártól több ezer hektárig terjedhet. A földegységeket hagyományosan gyakran kisebb részekre, úgynevezett negyedekre osztották, ezek a felosztások azonban jogilag nem voltak meghatározva.

Lásd még: Báróságok Írországban

A közigazgatás átszervezése a XIX-XX. században

[szerkesztés]
Írország közigazgatási térképe az 1898-as helyi önkormányzati törvény (Írország) alapján

1836-ban a megyék helyi közigazgatási szerepét tovább erősítették, amikor a Megyei közigazgatási törvény (Grand Jury (Ireland) Act 1836) kiterjesztette a testületek (grand jury[m 10] – nem összetévesztendő az esküdtszékkel) hatáskörét. Ugyancsak 1838-ban a szegény-törvényi testület (poor law boards) – bírák és választott gondnokok vegyes összetételű testülete – átvette a grand jury egészségügyi és szociális ellátási feladatait.

1898-as helyi önkormányzati törvény (Local Government (Ireland) Act 1898) elfogadásával a helyi közigazgatást radikálisan átszervezték. A törvény mind a harminchárom ír közigazgatási megyében létrehozta a county council intézményét, és a választott megyei tanács átvették a grand jury hatásköreit. A hagyományos megyék határai ezt követően több alkalommal módosultak, az 1898-as törvény megváltoztatta Galway, Clare, Mayo, Roscommon, Sligo, Waterford, Kilkenny, Meath és Louth megyék határait is. Tipperary megyét két részre osztották, North Riding és South Riding néven. Belfast, Cork, Dublin, Limerick, Derry és Waterford városok egyes területeit leválasztották a környező megyékről, és önálló county borough[m 11] jogállást kaptak.

A városi megyétől megyei jogú városig

[szerkesztés]

Az alábbi városok kaptak külön oklevéllel megyei jogállást (county corporate[m 12]):

  • Carrickfergus város megyéje (County of the Town of Carrickfergus), 1325 előtt
  • Cork város megyéje (County of the City of Cork), 1608
  • Drogheda város megyéje (County of the Town of Drogheda), 1412
  • Dublin város megyéje (County of the City of Dublin), 1548
  • Galway város megyéje (County of the Town of Galway), 1610
  • Kilkenny város megyéje (County of the City of Kilkenny), 1610
  • Limerick város megyéje (County of the City of Limerick), 1609
  • Waterford város megyéje (County of the City of Waterford), 1574

Az 1898-as Local Government (Ireland) Act megszüntette a történeti county corporate[m 12] rendszert: Carrickfergus, Drogheda, Kilkenny és Galway elveszítették város–megyei jogállásukat. A korábbi county corporate egységek közül Dublin, Cork, Limerick és Waterford az új county borough[m 11] kategóriába kerültek. Ugyanezen törvény hozta létre Belfast és Londonderry county borough jogállását is.

A county corporate[m 12] Írországban 1898-ig létezett, county borough[m 11] néven 1898 és 2014 között működött az Ír Köztársaságban. A county corporate Észak-Írországban 1973-ban szűnt meg.

Az 1607-ig megyei beosztás alá vont, majd az 1836-os, 1898-as és 2001-es helyi közigazgatási reformokig megyeként fennmaradt területeket gyakran „hagyományos” vagy „történelmi” megyéknek nevezik. Ezek elkülönültek a nagyobb városokban létező county corporate egységektől, jóllehet bizonyos célokra a tágabb megyéhez kapcsolódtak. 1898 és 2001 között a county council-lal rendelkező területeket administrative counties néven ismerték, míg a counties corporate egységeket county borough megjelöléssel illették. 2001-től a helyi közigazgatási területek counties és cities szerint tagolódtak. 2014-től a felosztás counties, cities, valamint cities and counties kategóriákra bővült.

A dublini kivételek
[szerkesztés]

Dublin területén a 19. századig egyházjogi kiváltságos területek (ecclesiastical liberties) léteztek, amelyekre Dublin városára és Dublin megyére egyébként érvényes szabályok nem vonatkoztak. Dublin megye exklávéi léteztek Kildare és Wicklow megyékben, továbbá legalább nyolc további enklávé fordult elő, amikor egy megye területe egy másik megyén belül, illetve két megye között helyezkedett el. Ezeket az enklávékat és exklávékat a környező megyékhez csatolták a 19. század közepén.

Korábbi megyenevek

[szerkesztés]

Korábbi megyenevek: Coleraine megye (ami Londonderry megye alapját képezte), Alsó- és Felső-Tyrone (amelyeket összevontak) és Desmond (amelyet felosztottak Cork és Kerry között.

Korábban létezett Carrickfergus megye is, amely nagyobb volt, mint a mai Carrickfergus borough. Tipperary megyét 1898-ban, amikor a megyerendszert elkezdték a közigazgatásban is alkalmazni, Észak-Tipperary és Dél-Tipperary megyékre bontották. A közelebbi múltban, 1994-ben Dublin megyét osztották fel, Dun Laoghaire-Rathdown, Fingal és Dél-Dublin egységekre.

Az Ír Köztársaságban

[szerkesztés]

Közigazgatás

[szerkesztés]

Az elmúlt évtizedekben a helyi önkormányzatok sokat veszítettek korábbi feladat- és jogköreikből Írországban, de még mindig vannak teendőik a helyi tervezésben, útfenntartásban, egészségügyben és közművelődésben. A választási kerületek is jórészt a megyehatárokat követik. Az adminisztratív határokban, amelyek korábban akár még városokat is kettéosztottak, kiküszöbölték az egyenetlenségeket.

Az Ír Köztársaságban az eredeti 26, későbbi 29 megyén kívül Dublin, Cork, Limerick, Waterford és Galway "városi tanácsai" (city council) is a megyei tanácsokkal (county council) azonos jogokkal rendelkeznek, így a megyei közigazgatási szint összesen 34 tagú. A többi város alacsonyabb szintet képviselő városi tanáccsal rendelkezik (town council). Ilyen tanácsa van Kilkennynek, bár nevében viselheti a "city" szót (City of Kilkenny).

A megyei szintet átfedő bizonyos tevékenységeket az Európai Unió elvárásainak megfelelően regionális szintre emelték.

Oktatás

[szerkesztés]

A szakképzési bizottságok rendszere a hagyományos megyékre épült (kivéve a korábbi Tipperary megyében, ahol ebben a rendszerben is Észak-Tipperary és Dél-Tipperary részekre bomlik) és Dublin, Cork, Limerick, Galway és Waterford saját bizottságokkal rendelkeznek. Dún Laoghaire az egyedüli a nem city státuszú városok közül, amelynek szintén van saját bizottsága.

Választások

[szerkesztés]

Az általános választások választókörzeteit az ír törvények szerint a megyék határaihoz alkalmazkodva kell szervezni. Ezt a megyék különböző népességnagysága miatt csak úgy lehet megoldani, hogy a népesebb megyékben több választókörzet van, máshol viszont két megye is alkothat egy választókerületet (mint Sligi és Leitrim). Dublin várost és megyét 12 választókerületre osztották.

Észak-Írország

[szerkesztés]

Észak-Írországban 1973-ban jelentősen átszervezték a közigazgatást. A korábbi hat megye és két megyei város (county borough; Belfast és Londonderry) helyett 26 kerületet állítottak fel. Itt a kerületek nem követik a megyék határait.

Bizonyos célokra a régi felosztás (hat megye, két county borough) mégis fennmaradt: a brit uralkodó továbbra is megyénként delegálja személyes képviselőjét (Lord Lieutenant), a megyék külön rendszámtáblákkal rendelkeznek és külön postai kódjuk van.

Betűrendi lista

[szerkesztés]
Megye Korábbi neve Tartomány Állam Más helyi kormányzat Népesség
Antrim Ulster Észak-Írország 566 000 (becslés)
Armagh Ulster Észak-Írország 141 000
Carlow Caterlaugh megye Leinster Ír Köztársaság 50 471
Cavan Ulster Ír Köztársaság 63 961
Clare Thomond Munster Ír Köztársaság 110 800
Cork (lásd Desmond) Munster Ír Köztársaság City of Cork 480 909 (Cork város nélkül 361 766)
Dél-Dublin Dublin Leinster Ír Köztársaság City of Dublin 246 919
Dél-Tipperary Tipperary Munster Ír Köztársaság 83 052
Donegal Tyrconnel Ulster Ír Köztársaság 146 956
Down Ulster Észak-Írország 516 000 (becslés)
Dun Laoghaire-Rathdown Dublin Leinster Ír Köztársaság City of Dublin 83 052
Észak-Tipperary Tipperary Munster Ír Köztársaság 65 988
Fingal Dublin Leinster Ír Köztársaság City of Dublin 239 813
Fermanagh Ulster Észak-Írország
Galway Connacht Ír Köztársaság City of Galway 159 052 (Galway City nélkül)
Kerry (lásd Desmond) Munster Ír Köztársaság 139 616
Kildare Leinster Ír Köztársaság 186 075
Kilkenny Leinster Ír Köztársaság 87 394
Laois Királynő megyéje, Leix Leinster Ír Köztársaság 69 012
Leitrim Connacht Ír Köztársaság 28 837
Limerick Munster Ír Köztársaság City of Limerick 131 303 (Limerick City nélkül)
Londonderry (lásd Coleraine) Ulster Észak-Írország
Longford Leinster Ír Köztársaság 34 361
Louth Leinster Ír Köztársaság 110 894
Mayo Connacht Ír Köztársaság 123 648
Meath Leinster Ír Köztársaság 162 621
Monaghan Ulster Ír Köztársaság 55 816
Offaly King's County Leinster Ír Köztársaság 70 604
Roscommon Connacht Ír Köztársaság 58 700
Sligo Connacht Ír Köztársaság 60 863
Tyrone Ulster Észak-Írország 166 516 (becslés)
Waterford Munster Ír Köztársaság City of Waterford 113 241 (2002)
Westmeath Leinster Ír Köztársaság 79 403
Wexford Leinster Ír Köztársaság 131 615
Wicklow Leinster Ír Köztársaság 114 676 (2002

Népesség a 2006-os népszámlálás adatai szerint, ha nincs másképp jelölve.

A szócikkben használt kifejezések magyarázata

[szerkesztés]
Fő közigazgatási és területi egységek
  1. county > megye Írország hagyományos és történetileg legfontosabb területi-közigazgatási egysége, amely a középkortól kezdve határozta meg az igazgatás, az igazságszolgáltatás és a földrajzi azonosítás alapkeretét.
  2. shire > történelmi megye Angol eredetű megnevezés, amely Írországban a county szinonimájaként fordul elő, főként történeti vagy költői névformákban, önálló közigazgatási jelentése nincs.
  3. province > tartomány A megyéknél nagyobb, történeti-kulturális területi egység, amely több megyét foglal magába, és Írországban elsősorban földrajzi, történeti és identitásbeli szerepe van, nem pedig közigazgatási funkciója.
  4. district > igazgatási körzet Magyarul nem általánosan „kerület”, hanem helyi közigazgatási körzet, amely egy megye területén belül létrehozott, alárendelt igazgatási egység volt, elsősorban a 19–20. századi közigazgatási reformok idején; jelentése eltér a magyar városi „kerület” fogalmától.
Történeti / részleges közigazgatási egységek
  1. county corporate > városi megye Olyan történeti közigazgatási egység, amelyben egy város a hozzá tartozó területtel együtt a megyével azonos jogállású volt, és a környező megyétől elkülönülten igazgatták.
  2. county borough > megyei jogú város A 19–20. századi közigazgatási rendszerben használt megnevezés olyan nagyvárosokra, amelyek közigazgatásilag függetlenek voltak a megyétől, de történetileg annak területén helyezkedtek el.
  3. liberty > kiváltságolt terület Kiváltságolt terület, amely bizonyos királyi vagy megyei joghatóságok alól részben vagy egészben kivételt élvezett, és gyakran egyházi vagy világi földesúr fennhatósága alá tartozott.
  4. palatine county > palotagrófság Különleges jogállású megye, amelynek ura a királyéhoz hasonló igazgatási és bírói jogkörökkel rendelkezett, elsősorban határvidéki vagy stratégiai jelentőségű területeken.
  5. lordship > földesúri terület Földesúri fennhatóság alatt álló terület, amely a normann hódítást követő időszakban a közigazgatás és birtoklás alapegysége volt, és nem feltétlenül illeszkedett a későbbi megyerendszerbe.
Alárendelt egységek
  1. barony > báróság A megye alá rendelt történeti területi egység Írországban, amely elsősorban igazgatási és jogi célokat szolgált, és a középkori cantredek utódjának tekinthető.
  2. civil parish > polgári területi egység Egyházi eredetű határokon alapuló, de világi igazgatásban is használt területi egység, amely a megyén belül a helyi adminisztráció és földnyilvántartás egyik alapja volt.
  3. townland > földegység Írország legkisebb hagyományos területi egysége, amely földfelosztási és helyazonosítási célokat szolgált, és nem feltétlenül jelentett települést vagy lakott közösséget.
  4. cantred > századterület Középkori eredetű területi egység Írországban, amely a normann hódítást követően a báróságok elődjének számított, és később fokozatosan kiszorult a közigazgatási gyakorlatból.
  5. riding > felosztás Egy megye nagyobb részekre bontása igazgatási vagy bírósági célból, amely nem önálló közigazgatási egység volt, hanem a megye belső tagolásának egyik formája.
Egyéb kapcsolódó kifejezések
  1. traditional counties > hagyományos megyék
  2. administrative counties > közigazgatási megyék
  3. urban district > városi kerület, igazgatási körzet
  4. rural district > vidéki kerület, igazgatási körzet

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Kiváltságolt terület, amely bizonyos királyi vagy megyei joghatóságok alól részben vagy egészben kivételt élvezett, és gyakran egyházi vagy világi földesúr fennhatósága alá tartozott.
  2. ↑ a b c Földesúri fennhatóság alatt álló terület, amely a normann hódítást követő időszakban a közigazgatás és birtoklás alapegysége volt, és nem feltétlenül illeszkedett a későbbi megyerendszerbe.
  3. ↑ a b Cantred, azaz századterület Középkori eredetű területi egység Írországban, amely a normann hódítást követően a báróságok elődjének számított, és később fokozatosan kiszorult a közigazgatási gyakorlatból. Az Oxford English Dictionary a megyék százasokra való felosztásának eredetét „rendkívül homályosnak” írja le. Valaha 100 egységből álló területre (hide) utalhatott, a korai angolszász Angliában a hide egy parasztcsalád által megművelt és eltartásához szükséges földterület nagyságát jelentette. A 11. századra sok hide már négy családot tartott el. Alternatív megoldásként a százas egy eredetileg „száz” fegyveres férfi által lakott terület lehetett, vagy az a terület, amely képes volt „száz” fegyveres embert biztosítani. Ebben a kora középkori használatban a „száz” számkifejezés nem biztos, hogy egyértelmű, a „rövid” százat vagy bizonyos szövegkörnyezetekben a 120-ból álló hosszú százat jelenti. Forrás: Faith, Rosamund. Hide, The Wiley Blackwell Encyclopedia of Anglo-Saxon England, Second (english nyelven), Chichester, UK: Blackwell Publishing, 243–244. o. (2014). ISBN 9780470656327 
  4. ↑ a b A townland – magyarul talán: földegység – Írország legkisebb hagyományos területi egysége, amely földfelosztási és helyazonosítási célokat szolgált, és nem feltétlenül jelentett települést vagy lakott közösséget.
  5. ↑ a b A civil parish ebben a szócikkben polgári területi egység. Egyházi eredetű határokon alapuló, de világi igazgatásban is használt területi egység, amely a megyén belül a helyi adminisztráció és földnyilvántartás egyik alapja volt.
  6. ↑ a b A sheriff megye szintjén működő királyi tisztviselő volt a középkori és kora újkori Írországban, aki az uralkodó nevében a közigazgatási, bírói és pénzügyi hatáskörök végrehajtásáért felelt, és a megyei igazgatás kulcsszereplője volt.
  7. ↑ A történelmi megye angol eredetű megnevezés, amely Írországban a county szinonimájaként fordul elő, főként történeti vagy költői névformákban, önálló közigazgatási jelentése nincs.
  8. ↑ Az angol uralomra formailag IV. Adorján pápa kérte fel az angol uralkodót. Amikor VIII. Henrik szakított a katolikus egyházzal, az ír jogi helyzetet is rendezni kellett. Ezért az 1542-es Írország Koronájáról szóló törvény értelmében VIII. Henrik angol király felvette az „Írország királya” címet, amivel elvben Írországot Angliával egyenrangú királysággá emelte a személyi unió keretében. Ezt az angol uralom kiterjesztése követte az úgynevezett Tudor-időszak során.
  9. ↑ VI. Jakab skót király (Angliában: I. Jakab) idejében Nagy-Britanniából tömeges bevándorlás történt Írország egyik történelmi tartományába, Ulsterbe, ezt nevezik Ulster gyarmatosításának (Plantation of Ulster). A legtöbb telepes Dél-Skóciából és Észak-Angliából érkezett, kultúrájuk különbözött az őslakos írekétől. 1606-tól kezdődött a gazdag külföldi földtulajdonosok magánfinanszírozású területfoglalása, majd 1609-től a hivatalos állami foglalás is megkezdődött. A föld nagy részét elkobozták a gael nemesektől, akik közül többen Európába menekültek. 1607-ben az angol uralom ellen kitört a kilencéves háború, amely Tyrone Felésként is ismert (Tyrone's Rebellion), amelyet - némi spanyol segítséggel – az angolok nyertek meg. A hivatalos „ültetvény“ becslések szerint félmillió hektár (2000 km2) szántóból állt Armagh, Cavan, Fermanagh, Tyrone, Donegal és Londonderry megyékben. Az Antrim, Down és Monaghan megyékben lévő földek a király támogatásával magánkézbe kerültek.
  10. ↑ A grand jury a 19. század végéig működő, nem választott megyei testület volt Írországban, amely főként helyi közigazgatási és pénzügyi feladatokat látott el, mielőtt hatásköreit az 1898-ban létrehozott county council átvették.
  11. ↑ a b c A county borough-t ebben a szócikkben megyei jogú városnak fordítjuk. Ez a 19–20. századi közigazgatási rendszerben használt megnevezés olyan nagyvárosokra, amelyek közigazgatásilag függetlenek voltak a megyétől, de történetileg annak területén helyezkedtek el.
  12. ↑ a b c A county corporate ebben a szócikkben tudatosan városi megye fordítást kapott a megyei jogú város helyett. Ez utóbbi a jelenlegi magyar közigazgatásban is ismert, bár nagyban hasonló a szócikk county corporate-jéhez, de eltér. Ez utóbbi olyan történeti közigazgatási egység, amelyben egy város a hozzá tartozó területtel együtt a megyével azonos jogállású volt, és a környező megyétől elkülönülten igazgatták.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ Richter, Michael. Medieval Ireland: The Enduring Tradition (english nyelven). Dublin: Gill Books (2005). ISBN 9780717132935 
  2. ↑ a b Richard FitzGilbert de Clare, 2nd Earl of Pembroke. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  3. ↑ a b Walter de Lacy, Lord of Meath. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  4. ↑ a b Courci, John de, 1911 Encyclopædia Britannica 7 (english nyelven). London: The Encyclopædia Britannica Company, Ltd. (1911) 
  5. ↑ a b Falkiner 174-175. oldal
  6. ↑ a b Falkiner 179-180. oldal
  7. ↑ Bardon, Jonathan. A History of Ulster (english nyelven). Blackstaff Press, 45. o. (2005). ISBN 085640764X 
  8. ↑ Hughes. Place-Names of Northern Ireland, County Down II, The Ards (english nyelven). The Queen's University of Belfast (1992). ISBN 0853894507 
  9. ↑ Isabella de Clare, Countess of Pembroke. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  10. ↑ William Marshal, 1st Earl of Pembroke. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  11. ↑ a b c Falkiner 175. oldal
  12. ↑ Maud de Lacy. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  13. ↑ Margaret de Lacy. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  14. ↑ Joan de Geneville, Baroness Geneville. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  15. ↑ John de Verdun. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  16. ↑ Hugh de Lacy, 1st Earl of Ulster. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  17. ↑ William FitzAdelm. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  18. ↑ Walter de Burgh, 1st Earl of Ulster. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  19. ↑ Lady Elizabeth de Burgh. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  20. ↑ Lionel of Antwerp, 1st Duke of Clarence. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  21. ↑ Philippa Plantagenet, Countess of Ulster. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  22. ↑ Edmund de Mortimer, 3rd Earl of March. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  23. ↑ Edmund de Mortimer, 5th Earl of March. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  24. ↑ James Butler, 1st Duke of Ormonde. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 6.)
  25. ↑ Falkiner 177, 179. oldalak
  26. ↑ a b c Crawford, John G.. Anglicising the Government of Ireland: The Irish Privy Council & the Expansion of Tudor Rule 1556–1578 (english nyelven). Blackrock: Irish Academic Press (1993). ISBN 0716515337 
  27. ↑ a b c Falkiner 180-184. oldalak
  28. ↑ Falkiner, Caesar Litton. The Counties of Ireland: An Historical Sketch of Their Origin, Constitution, and Gradual Delimitation (english nyelven). Royal Irish Academy (1837) 

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Az_Ír-sziget_megyéi&oldid=28755298”