Aurel Vlaicu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aurel Vlaicu
Aurel Vlaicu - Foto01.jpg
Született 1882. november 19.
Bencenc
Elhunyt 1913. szeptember 13. (30 évesen)
Câmpina
Állampolgársága román
Foglalkozása
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Sírhely
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aurel Vlaicu témájú médiaállományokat.
Aurel Vlaicu és a Vlaicu II.

Aurel Vlaicu (Bencenc, 1882. november 19.Bănești, 1913. szeptember 13.) erdélyi román mérnök, feltaláló, a repülés egyik úttörője.

Életútja[szerkesztés]

A Hunyad megyei Bencenc faluban született. A szászvárosi Kun Kocsárd református gimnáziumban tanult, mely ma Aurel Vlaicu nevét viseli, majd 1902-ben Nagyszebenben érettségizett.[1] Mérnöki tanulmányait a budapesti Műegyetemen kezdte, majd 1903-1904-ben Pólában a tengerészetnél teljesített katonai szolgálatot; ezt követően a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen 1907-ben szerzett mérnöki oklevelet.[1] 1908-tól Rüsselsheimban dolgozott az Opel-művekben, majd visszatért szülőfalujába, és 1909-ben egy vitorlázó repülőgépet épített, amellyel több repülést hajtott végre.[2]

Barátja, Octavian Goga tanácsára 1909 őszén Bukarestbe költözött abban a reményben, hogy megfelelő anyagi támogatást talál tervei megvalósításához. 1909. november 2-ától a hadseregnek dolgozott, és elkezdte első repülőgépének, a Vlaicu I-nek az építését.[3] Az első repülést ezzel a géppel 1910. június 17-én végezte.[1] 1910. szeptember 26-án a hadsereg őszi hadgyakorlata során Slatináról egy hadiparancsot vitt Piatra Oltra; ez volt az első légi úton kézbesített üzenet a román hadsereg történetében.[3]

1911-ben megépítette a Vlaicu II-t, amellyel több bemutatót tartott. 1912-ben egy első és négy második díjat nyert az ausztriai Aspernben június 23-30 között rendezett repülőtalálkozón; ezzel Románia a harmadik helyen végzett Franciaország és az Osztrák-Magyar Monarchia mögött.[1][3]

1913-ban önkéntesként vett részt a második Balkán-háborúban, melynek során több felderítő repülést hajtott végre Bulgária felett.[3] 1913-ban halt meg Câmpina mellett, amikor a Vlaicu II-vel megpróbálta átrepülni a Kárpátokat.[2] Valószínűleg szívrohamban halt meg, de családja úgy tartotta, hogy gyilkosság áldozata lett.[4] Bukarestben, a Bellu temetőben helyezték örök nyugalomra, katonai tiszteletadás mellett.[3]

Halálakor a kétüléses Vlaicu III félig kész állapotban volt, ezt barátai, Giovanni Magnani(wd) és Constantin Silișteanu befejezték, és 1914-ben több kísérleti repülést hajtottak végre vele. Amikor 1916-ban az első világháború során a német hadsereg elfoglalta a román fővárost, a Vlaicu III-at Németországba vitték. A gépet utoljára 1940-ben látták Berlinben egy repülőgép-kiállításon.[1]

1948-ban a Román Népköztársaság Akadémiája post-mortem tagjává választotta.[1]

Két romániai település viseli a nevét: Haufan Maros megyében és Bencenc Hunyad megyében.[1]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g Aurel Vlaicu. Pagina municipiului Orăştie [Szászváros municípium honlapja] (Hozzáférés: 2015. ápr. 10.)
  2. ^ a b Vlaicu, Aurel. www.aviatori.ro (Hozzáférés: 2015. ápr. 10.)
  3. ^ a b c d e Neculai Moghior: Aurel Vlaicu: „Zburasem şi aceasta era principalul”. Historia, (2010. jún. 22.)
  4. Ioana Moldoveanu: Ipoteza senzationala: Vlaicu a fost asasinat. Jurnalul Național, (2004. máj. 3.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aurel Vlaicu című román Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]