Assur-bán-apli
| Assur-bán-apli | |
 | |
| Assur-bán-apli oroszlánvadászata | |
| Asszír király | |
| Uralkodási ideje | |
| Kr. e. 668 – Kr. e. 631 | |
| Elődje | Assur-ah-iddína |
| Utódja | Assur-etelli-iláni |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Sargonid dynasty |
| Született | Kr. e. 685 körül Ninive |
| Elhunyt | Kr. e. 627 Ninive |
| Édesapja | Assur-ah-iddína |
| Édesanyja | ismeretlen |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | ismeretlen |
| Gyermekei | Assur-etelli-iláni |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Assur-bán-apli témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Assur-bán-apli, biblikus és görög alakban Asszurbanipál vagy Szardanapal: "Assur megteremtette az örököst", vagy "Assur fiút teremtett"[1] (uralkodott i. e. 668 – i. e. 631/i. e. 629(?)) az Újasszír Birodalom utolsó jelentős uralkodója volt, aki apját, Assur-ah-iddinát követte a trónon. Uralkodásához kötődik Egyiptom meghódítása és kiürítése, Elám elpusztítása és a ninivei könyvtár létrehozása.
A hatalom megszilárdítása
[szerkesztés]A betegeskedő Assur-ah-iddina apja, Szín-ahhé-eríba nyomdokain haladva nem legidősebb fiát, hanem az eredetileg papnak szánt, ezért legtöbb elődjénél és kortársánál műveltebb Assur-bán-aplit küldte felkészítésre a bít ridútiba. Apjuk halála után fiait nagyanyjuk, Zakútu megeskette, hogy nem fognak fellázadni az újdonsült király ellen – ennek megakadályozására az idősebbik fivért, Samas-sum-ukínt Babilónia királyává koronázták, ami egyfajta kormányzói kinevezéssel volt egyenértékű asszír szempontból. Az öröklés biztosításának köszönhetően Assur-bán-apli meglehetősen gyorsan, még 669 előtt elfoglalhatta a trónt.
.jpg)
Egyiptomi hadjáratok
[szerkesztés]Assur-ah-iddina éppen a núbiai Taharka (akkád névváltozata Tarkú) fáraó ellen vezetett hadjáratot, amikor elhunyt, így riválisa megőrizhette hatalmát, de az alsó-egyiptomi asszír vazallusok is megmaradtak a birodalom hűségén. I. e. 667-ben aztán asszír hadsereg indult Egyiptomba, és Memphisznél legyőzte Taharkát, aki Thébába menekült. A király mindvégig Ninivében tartózkodott, de kiváló futárszolgálatán keresztül gyorsan elrendelte az ellenfél üldözését. Mielőtt erre sor került volna, a Nílus-delta hűbéresei fellázadtak, így inkább azokat verték le. A főkolomposokat a király színe előtt kivégeztették, kivéve Szaisz fejedelmét, I. Nékót, akit Assur-bán-apli megerősített posztján.
I. e. 664-ben az elhunyt Taharka utóda, Tanutamon indított rohamot Memphisz ellen, ahol legyőzte az egyiptomi szövetségesek seregét. (Nekó is itt halhatott meg.) Az ellencsapást immár személyesen a király vezette, és nem csak Memphiszt foglalta vissza, de még Thébát is kirabolta. Ezután azonban nem hallunk többet Egyiptomról asszír részről: a király feltehetőleg felmérte, hogy a terület az Újasszír Birodalom akciórádiuszán kívül esik, és valószínűleg tervszerűen ürítette ki a nagy múltú tartományt.
Lüdia
[szerkesztés]Anatólia területén ebben az időben, Urartu és Phrügia bukását követően Lüdia vált domináns nagyhatalommá. Királya, Gügész (az asszír forrásokban neve Gugu, ami akkádul szolgát jelent) a kimmerek elleni harc során egy állítólag Assurtól sugalmazott álom hatására követet küldött Ninivébe, és győzelmet is aratott. Nemsokára aztán a lázadó Egyiptomnak nyújtott segítséget i. e. 665-ben – engedélyezte, hogy lüd zsoldosokat toborozzon a fáraó – mire a kimmerek legyőzték, az asszírok nem kis kárörömére. Lügdamisz (asszírul Dugdamme) kimmer király felett i. e. 640-ben Kilikiában Assur-bán-apli hadai győzelmet arattak.
Samas-sum-ukín lázadása
[szerkesztés]Assur-bán-apli fivére, a babiloni Samas-sum-ukín 16 éven át eltűrte öccse uralkodását, azonban ismeretlen okokból i. e. 652-ben fellázadt ellene. Támogatói az elámiak, a kháldok és az arabok voltak. I. e. 650-ben már Babilont ostromolták az asszír seregek. Samas-sum-ukín Babilon lángjai közé vetette magát, amikor látta, hogy minden elveszett. A területet i. e. 648-ra sikerült csak végleg pacifikálni. Babilónia királya ekkor a rejtélyes Kandalánu lett. Személyéről semmit sem tudunk, így akár maga Assur-bán-apli is lehetett más trónnéven (volt már példa ilyesmire, ld. III. Tukulti-apil-ésarra és V. Samsi-Adad esetét) – főleg, hogy egy évben haltak meg (noha az asszír uralkodó esetében ez teljes bizonyossággal nem tudható). Kandalánu alatt béke honolt Babilóniában.
Elám
[szerkesztés]
Elám már az i. e. 3. évezred óta zaklatta Mezopotámiát betöréseivel, az asszírok elleni babilóniai lázadásokat pedig előszeretettel támogatta. Assur-bán-apli már Samas-sum-ukín felkelése előtt a helyi trónviszályokba beavatkozva két hadjáratot vezetett Tempt-Humban-Insusinak (akkádul Teumman) ellen (i. e. 667; i. e. 653). A második, Uláj menti ütközetben a rivális uralkodó elesett, levágott fejét Arbailu és Ninive városában tették közszemlére.
Babilónia pacifikálását követően minden eddiginél vehemensebb büntetőhadjáratok indultak a délnyugat-iráni ország ellen. Az új király, III. Humban-haltas (Ummanaldas) nem tudta feltartóztatni az újasszír seregeket i. e. 648-ban és 647-ben, amikor is azok feldúlták és kirabolták Szúszát, a fővárost. Elám rivális fejedelemségek halmazává hullott szét, és sosem nyerte vissza jelentőségét.
A könyvtár
[szerkesztés]Assur-bán-apli a hódítások mellett nagy hangsúlyt fektetett a kultúra támogatására, amelynek természetesen leginkább kultikus vonala volt kiemelkedő. Ennek legfontosabb példája a ninivei könyvtár volt, ami a világ első szisztematikusan rendezett gyűjteménye. Néhány megbízólevél fenn is maradt, amiben a különböző mezopotámiai templomok, iskolák, archívumok anyagainak lemásolását és fővárosba küldését rendeli el. A fennmaradt művek többsége tudományos-vallási célú (szótárak, tematikus szó-listák, orvosi és csillagászati alkotások, jóslatok, átkok). A kb. 1500 ránk maradt ékírásos agyagtáblából mindössze 100 irodalmi jellegű (például a Gilgames-eposz). A leletcsoport i. e. 612-ben, a méd-újbabiloni támadásnak „köszönhetően” maradt fenn, ugyanis a támadók felégették a várost, ennek során kiégtek az agyagtáblák is, így maradhatott az utókorra.
A Hormuzd Rassam feltárásai során előkerült archívum eredeti helye ismeretlen, ugyanis részletes dokumentáció híján nem derül ki, hogy Szín-ahhé-eríba régi, Délnyugati, vagy Assur-bán-apli új, Északi Palotájában találták-e meg az ékírásos táblákat. A lelet nagy része a British Museumba került.
Az utolsó évek
[szerkesztés]I. e. 640 után az addig igen termékenynek bizonyuló (például Rassam-cylinder) Assur-bán-apli nem hagyott hátra királyfeliratot. Még limmu-jegyzék sem maradt ránk, noha a tisztviselők neveit ismerjük – sajátos módon többet is, mint kellene. Nem tudni, hogy az ezt követő időszakban mi történt az Asszír Birodalomban, és még a király uralkodása végének dátuma sem bizonyos – ahogy az sem, hogy csak visszavonult-e, avagy meghalt. Az örökösödési rend sem ismert. Az uralkodását követő időszakra Assur-etelli-iláni, Szín-sar-iskun és Szín-sum-lisir polgárháborúja nyomta rá a bélyegét, amit csak tetézett Nabú-apal-uszur függetlenségi harcának megindulása. Assur-bán-apli után az Újasszír Birodalom rohamléptekkel megindult a végső pusztulás felé vezető úton.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8
- Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISSN 1218 9855 (2003). ISBN 963 389 425 5
- Assur-bán-apli könyvtára (angol) Archiválva 2008. július 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Assur-bán-apli koronázási himnusza (angol)
| Előző uralkodó: Assur-ah-iddína |
Asszíria királya
668–631/629(?) |
Következő uralkodó: Assur-etelli-iláni |
