Assur-ah-iddína

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Assur-ah-iddína
Assur-ah-iddína győzelmi sztéléje
Assur-ah-iddína győzelmi sztéléje

Asszír király
Uralkodási ideje
Kr. e. 681Kr. e. 669
Elődje Szín-ahhé-eríba
Utódja Assur-bán-apli
Életrajzi adatok
Született i. e. 8. század
Elhunyt Kr. e. 669. november 1.
Harrán
Édesapja Szín-ahhé-eríba
Édesanyja Naqútu
Házastársa Ésarra-hamat
Gyermekei Assur-bán-apli, Serna-etert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Assur-ah-iddína témájú médiaállományokat.

Assur-ah-iddína, a biblikus Eszarhaddon (uralkodott Kr. e. 680Kr. e. 669. november 1.) az Újasszír Birodalom egyik jelentős uralkodója volt, aki apját, Szín-ahhé-eríbát követte a trónon. Uralkodásához köthető az apja által lerombolt, lázadó Babilon újjáépítése és Egyiptom elfoglalásának megindítása.

Hatalomra jutás[szerkesztés]

Szín-ahhé-eríba legidősebb fiát, Assur-nádin-sumit Kr. e. 694-ben Babilónia trónjáról elhurcolták a betörő elámi hadak. A rangidős herceg Arda-Mulisszi volt, azonban a király inkább kedvenc felesége, Zaqútu (arámiul Naqia) fiát, a legfiatalabb, isteni orákulumok által is megerősített gyermekét küldte a bít ridútiba felkészíteni. Az ekkor még az Assur-etelli-iláni-mukín-apla nevet viselő trónörökös ellen fivérei intrikákba kezdtek, ráadásul nem értett egyet apja Babilon-ellenes politikájával sem. Végül vagy jobbnak látta elmenekülni, vagy száműzték nyugatra (talán Kis-Ázsiába). Kr. e. 681-ben aztán meggyilkolták Szín-ahhé-eribát, de hadaik nagy része a törvényes, Samas és Adad jóslatai által megerősített örökös oldalára állt. A Ninivébe bevonuló Assur-ah-iddina áruló fivérei elmenekültek.

Babilon-politika[szerkesztés]

Mindjárt Assur-ah-iddína trónra lépése évében lázadás tört ki Babilóniában a hajdan két alkalommal is trónra lépő, II. Sarrukín és Szín-ahhé-eríba életét is megkeserítő kháld II. Marduk-apla-iddína fia, a Tengerföld élére kinevezett helytartó vezetésével. Őt hamarosan leverték, majd miután Elámban gyilkosság áldozata lett, fivérét tették meg kormányzónak (Kr. e. 677).

Assur-ah-iddína személyében az asszír politika Babilon-barát vonulata került hatalomra, így az elődje idején lerombolt várost újjáépítették, és visszaadták privilégiumait. Ebben feltehetően a király alább ecsetelt betegségeinek és babonáinak is nagy szerepe lehetett. A babiloni Marduk ugyanúgy főisten volt, mint az asszír Assur, neheztelését természetesen minden lehetséges eszközzel igyekezett elhárítani. Ezzel párhuzamosan gyakran kért jóslatokat és fordult a különböző szentélyek papságához segítségért, és számos templomot felújított és gazdag adományokkal látott el.

Betegségek és babonák[szerkesztés]

Az új asszír király egyfelől rendkívül beteges (felirataiból kitűnik, hogy szem-, fül-, és bőrbajok, láz, ízületi merevség, étvágytalanság és gyakori meghűlés gyötörte), másfelől korához képest is nagyon vallásos-babonás volt.

Több, a kronológiát segítő csillagászati adat is ránk maradt ebből az időszakból, köszönhetően a gyakori jóslatkéréseknek. Ilyen például a Merkúr (a „trónörökös”) és a Szaturnusz (a „király”) Kr. e. 681. május 18-án megfigyelt együttállása, ami Szín-ahhé-eríba halálát jósolta volna meg, vagy a Kr. e. 671. július 2-án látható teljes holdfogyatkozás, ami az asszír király halálát és az egyiptomi fáraó bukását jósolta meg.

A csillagok több alkalommal jelezték Assur-ah-iddína halálát, azonban az ilyen baljóslatú jelek elhárítására már a Kr. e. 19. században ismert módszert, a helyettes király trónra tételét, majd 100 napon belül történő kivégzését alkalmazták. A király 11 uralkodási évéből legalább hat ilyen esetről van tudomásunk.

Assur-ah-iddina és anyja, Zaqútu egy ékírásos domborművön (Louvre)

Anatólia és Szíria[szerkesztés]

Anatólia több államát, pl. Phrügiát (Muski) és Urartut a Kr. e. 7. század eleje óta pásztorkodó népek, a kimmerek, illetve a szkíták, közelebbről a királyiak sanyargatták. Phrügia el is pusztult Kr. e. 695 körül, Urartu pedig végleg elvesztette nagyhatalmi állását. Assur-ah-iddína ékiratos feliratai beszámolnak a kimmerek felett aratott teljes győzelemről (Kr. e. 678), a jelentés hitele azonban kétséges. A szkíták fejedelme, BartatuaHérodotosz munkájában Protothüész – beházasodott Assur-ah-iddína családjába – feleségül vette Serna-etert nevű leányát –, s ekképpen az asszírok hűbéres szövetségesévé lett.[1]

Az ókori Szíria (még ekkor is Hattinak nevezték a teljes térséget)[2] területén is akadtak gondok: a Kr. e. 676-ban a lázadó Szidónt romboltatta le, majd új erődvárost építtetett Kár-Assur-ah-iddína néven a térségben. A helyi tartományokat újjászervezte, és számos deportáltat telepített ide. Hű vazallusa, Türosz ekkor több kisebb város felett terjeszthette ki hatalmát.

Egyiptomi hadjáratok[szerkesztés]

A király figyelme már Kr. e. 679-ben délnyugat felé fordult, és elfoglalta az egyiptomi határon álló Arza városkát, amelynek fejedelmét Ninivében rituálisan kivégeztette: egy medvét, egy kutyát és egy disznót köttetett vele össze. A szíriai és babiloni helyzet rendezése után az asszír haderő megindult a régi ellenség, Egyiptom földjére, ám a tudósítások szerint Kr. e. 674-ben kudarcot vallott a núbiai Taharka fáraó ellen vívott harcban. Kr. e. 672-ben a király betegeskedett, de már a következő évben új inváziót indított. Ezúttal sikerrel járt, Kr. e. 671. július 11-én az asszír haderő bevette Memphiszt. Taharka családját és kincstárát hátrahagyva menekült. A dús zsákmányt Babilon újjáépítésének finanszírozására fordították.

Kr. e. 670-ben Assur-ah-iddína megint ágynak esett, ráadásul összeesküvést szőttek ellene az udvarban. Ezt sikerült felszámolnia, és Kr. e. 669-ben ismét megrohanta a Taharka által az asszír bábkirálytól nemrégiben visszafoglalt Egyiptom földjét. A hadjáraton érte november 1-jén[3] a halál, így az invázió leállt. Egyiptom meghódításának feladata már Assur-ah-iddína utódjára szállt.

Örökösödés[szerkesztés]

Assur-ah-iddínának is sok fia volt, ám anyja, az őt annak idején hatalomra juttató Zakútu megeskette őket, hogy nem fognak fellázadni az eredetileg papi pályára szánt, fiatalabb Assur-bán-apli ellen, akit apja i. e. 672-ben – Nabú-bél-uszur, Dúr-Sarrukín helytartójának límujában[4] – nevezett ki trónörökösnek. Az ő hatalomra jutása gyors és zökkenőmentes volt, amit az is elősegített, hogy bátyját, Samas-sum-ukínt tette meg Babilónia királyává.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sulimirski, T. and Taylor, T. (1992): Chapter 33a. The Scythians. Pp. 547–590. In Boardman, J., Edwards, I. E. S., Sollberger, E. and Hammond, N. G. L. (eds): The Cambridge Ancient History. III. Part 2. The Assyrian and Babylonian empires and other states of the Near East, from the eighth to the sixth centuries b.c. Second edition. Cambridge. 564. o.
  2. ÓKTCh. 183. old.
  3. Parpola, Simo. Letters from Assyrian Scholars to the Kings Esarhaddon and Assurbanipal. Eisenbrauns, 78. o (2007) 
  4. Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISSN 1218 9855 (2003). ISBN 963 389 425 5 

Források[szerkesztés]

  • Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8 


Előző uralkodó:
Szín-ahhé-eríba
Asszíria királya
680–669
Következő uralkodó:
Assur-bán-apli
Előző uralkodó:
Szín-ahhé-eríba
Babilon királya
680–669
Az Istár-kapu részlete
Következő uralkodó:
Samas-sum-ukín