Aragóniai Márton szicíliai királyi herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aragóniai Márton
Szicíliai Márton
Szicíliai (Trinacriai) Királyság trónörököse
Martino d'Aragona
Uralkodási ideje
1406. december 17/19. 1407. augusztus
ElődjeAragóniai Péter
UtódjaAragóniai (Nagylelkű) Alfonz
Életrajzi adatok
UralkodóházBarcelonai-ház
Született1406. december 17/19.
Catania, Szicília
Elhunyt1407. augusztus (1 évesen)
Catania, Szicília
ÉdesapjaI. (Ifjú) Márton szicíliai király és aragón infáns (1374/75–1409)
ÉdesanyjaÉvreux-i Blanka navarrai királyi hercegnő (1387–1441)
Testvére(i)
SablonWikidataSegítség

Aragóniai Márton (Catania, Szicília, 1406. december 17.,[1] /19.[2]Catania, Szicília, 1407. augusztus[3]), olaszul: Martino di Sicilia, katalánul: Martí de Sicília, spanyolul: Martín de Sicilia, szicíliai nyelvjárásban: Martinu di Sicilia, szicíliai és aragón királyi herceg, a Szicíliai Királyság trónörököse, az Aragóniai Királyság trónjának várományosa (a második a trónöröklési rendben) és a Navarrai Királyság trónöröklési listáján a harmadik helyet foglalta el. A Barcelonai-ház aragón királyi ágának a tagja.

Élete[szerkesztés]

Édesapja I. (Ifjú) Márton szicíliai király, I. (Idős) Márton aragón király és Luna Mária aragóniai királyné egyetlen, nagykorúságot elért gyermeke. Édesanyja Navarrai Blanka,[4] III. Károly navarrai király és Trastamarai Eleonóra kasztíliai királyi hercegnő lánya.

Szülei 1402. november 26-án házasodtak össze.[5] Édesanyja, Blanka királyné egy[6] vagy több vetélést[7] követően 1406. december 17-én[1] vagy 19-én[2] a cataniai Ursino-várban[7] végre megszülte a trónörököst, akit az apja és a nagyapja után Márton névre kereszteltek.[8] Az apai nagymama, Luna Mária már nem érhette meg ennek az örömhírnek a fogadását, hiszen alig egy héttel később, december 29-én meghalt. A hírek korabeli terjedési sebessége folytán Aragóniában csak 1407. február 11-én értesülhetett az egyik nagypapa az örömhírről, aki rögtön értesítette a másik nagyapát is, a navarrai királyt.[1] Ugyanígy édesanyja halálhíréről is csak pár hónapos késéssel szerezhetett tudomást Ifjú Márton király, és egész Szicíliában az örömteli hír mellett meggyászolták a király anyját, melyről Idős Márton rendelkezett.[9]

Bar Jolán özvegy aragón királyné, I. (Vadász) János aragón király második felesége az unokáját, Anjou Mária (14041463) hercegnőt,[10] lányának, Jolán aragón infánsnőnek, valamint II. Lajos címzetes nápolyi királynak és Anjou hercegének a lányát ajánlotta Márton infáns jegyeseként, hogy ezzel az aragón királyi házban támadt egyenetlenségeket elsimítsa.[11]

Nem sokkal ezután viszont az újdonsült trónörökös fertőzés következtében[12] 1407 augusztusában meghalt,[3] így egyelőre nemcsak az özvegy aragón királyné reményei foszlottak szerte, hogy leszármazottait az aragón trónon lássa, hanem a dinasztia folytonossága ugyancsak ismét gyenge lábakon állt.

Féltestvérei voltak az apja révén: az apjának házasságon kívül született gyermekei, Aragóniai Jolán nieblai grófné és Aragóniai Frigyes lunai gróf, valamint apja első házasságából Péter (Frigyes) herceg, az anyja révén pedig: Vianai Károly, Aragóniai Johanna (14231425), Navarrai (II.) Blanka és I. Eleonóra navarrai királynő.

Családfa[szerkesztés]

I. Márton aragóniai király
* 1356
† 1410. V. 31.
 
  Luna Mária
* 1353
† 1406. XII. 29.
 
  III. Károly navarrai király
* 1361. VII. 22.
† 1425. IX. 8.
 
  Kasztíliai Eleonóra
* 1363 körül
† 1416. III. 5.
 
         
     
  I. Márton szicíliai király
* 1374/75/76
† 1409. VII. 25.
 
  Navarrai Blanka
* 1387. VII. 6.
† 1441. IV. 1.
 
 
     
   
Márton
* 1406. XII. 17./19.
† 1407. VIII.
 

Ősei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c L. Fodale (1999: 316).
  2. a b L. Tramontana (1999: 16), Urso (2009: 28) és Fodale (2015: 705).
  3. a b L. Tramontana (1999: 16), Fodale (1999: 317) és Urso (2009: 28).
  4. Blanka szicíliai királyné 1425-től apja örököseként Navarra királynője lett.
  5. L. Fodale (1999: 315) és Urso (2009: 31).
  6. L. Tramontana 1999: 16).
  7. a b Lásd Urso (2009: 28).
  8. Lásd Fodale (2015: 699).
  9. Fodale (2015: 705).
  10. Anjou Mária végül VII. Károly francia királyhoz ment feleségül 1422-ben.
  11. Silleras-Fernández (2004: 195).
  12. L. Urso (2009: 28).

Források[szerkesztés]

  • Anthony, Raoul: Identification et Étude des Ossements des Rois de Navarre inhumés dans la Cathédrale de Lescar, Masson, Párizs, 1931. URL: Lásd További információk
  • Fodale, Salvatore: Blanca de Navarra y el gobierno de Sicilia, Príncipe de Viana 60, 311–322, 1999. URL: Lásd További információk
  • Fodale, Salvatore. Martino il Giovane e la soggezione del Regno di Sicilia a quello d’Aragona, In: María Teresa Ferrer i Mallol (szerk.): Martí l'Humà: el darrer rei de la dinastia de Barcelona (1396-1410) : l'Interregne i el Compromís de Casp = Memòries de la Secció Històrico-Arqueològica 98 (olasz nyelven), Barcelona: Institut d'Estudis Catalans. Secció Històrico-Arqueològica, 699–706. o. (2015). Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 16.  ISBN 978-84-9965-251-1
  • Lo Forte Scirpo, Maria Rita. C'era una volta una regina … : due donne per un regno: Maria d'Aragona e Bianca di Navarra [archivált változat], Nuovo Medioevo 67 (olasz nyelven), Napoli: Liguori, 133–280. o. (2003). Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 16. [archiválás ideje: 2016. augusztus 9.]  ISBN 882073527X
  • Silleras-Fernández, Núria: Spirit and Force: Politics, Public and Private in the Reign of Maria de Luna (1396–1406), In: Theresa Earenfight (ed.): Queenship and Political Power in Medieval and Early Modern Spain, Ashgate, 78–90, 2005. ISBN 075465074X, 9780754650744 URL: L. További információk
  • Miron, E. L.: The Queens of Aragon: Their Lives and Times, London, Stanley Paul & Co, 1913. URL: Lásd További információk
  • Tramontana, Salvatore: Il matrimonio con Martino: il progetto, i capitoli, la festa, Príncipe de Viana 60, 13–24, 1999. URL: Lásd További információk
  • Silleras-Fernández, Núria: Widowhood and Deception: Ambiguities of Queenship in Late Medieval Crown of Aragon, In: Mark Crane et al. (eds.): Shell Games: Studies in Scams, Frauds and Deceits (1300–1650), CRRS Publications, Toronto, 2004, 185–207. URL: Lásd További információk
  • Urso, Carmelina: Regine e dame nei castelli della Sicila medievale (secc. XIV–XV) spigolature di storia siciliana, Annali della facoltà di Scienze della formazione Università degli studi di Catania 8, 23–36, 2009. URL: Lásd További információk
  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Aragón, Grafen von Barcelona 1387–1410 a. d. H. Barcelona, 1387–1394 Herzoge von Athen und (/1391) Neopatras, 1401–1410 auch Könige von Sizilien, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäischen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 72., Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.

További információk[szerkesztés]

Előző
Aragóniai Péter
Szicília trónörököse
1406 – 1407
Következő
Aragóniai (Nagylelkű) Alfonz