Ugrás a tartalomhoz

IV. Rajmund Berengár barcelonai gróf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. Rajmund Berengár

barcelonai gróf
Uralkodási ideje
1131 1162
ElődjeIII. Nagy Rajmund Berengár
UtódjaI. Alfonz
Aragónia régense
Uralkodási ideje
1137 1162
ElődjeII. Ramiro
UtódjaPetronila
Életrajzi adatok
UralkodóházBarcelonai-ház
Született1114
Barcelona
Elhunyt1162. augusztus 6. (47-48 évesen)[1][2]
Borgo San Dalmazzo
NyughelyeSanta Maria de Ripoll
ÉdesapjaRamon Berenguer III
ÉdesanyjaI. Douce provence-i grófnő
Testvére(i)
  • Berenguer Ramon, Count of Provence
  • Barcelonai Berengária
  • Almodis of Barcelona
  • Stefania di Barcellona
  • Ximena de Barcelona i de Díaz
HázastársaPetronila aragóniai királynő
Gyermekei
  • Dulce of Aragon
  • II. Alfonz aragóniai király
  • Peter of Barcelona
  • Berenguer of Barcelona
  • Sancho, Count of Provence
  • Raimond-Bérenger III de Provence
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Rajmund Berengár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

IV. Ramon (Rajmund) Berengár (Barcelona, 1114Borgo San Dalmazzo, 1162. augusztus 6.) Barcelona grófja (1131–1162), Aragónia hercege (1137–1162), az Urgell-házból, Aragónia új királyi háza, a Barcelonai-ház őse.

Katalónia és Aragónia egyesítése

[szerkesztés]

Rajmund megsegítette II. Ramiro aragóniai királyt Kasztíliával szemben, és ezért 1137-ben feleségül vehette a csecsemő Petronilát (1135–1174), a király lányát. Ekkor felvette az "Aragónia hercege" címet, II. Ramiro pedig az esküvő után lemondott a trónról lánya javára. Ezzel Ramon Berengár lett (1137–1162) Aragónia tényleges ura. A házassági szertartást 1151-ben, amikor Petronila 16 éves lett, ünnepélyesen megismételték.

Hatalomra kerülve sikeresen újratárgyalta azokat a szerződéseket, amelyekben I. Alfonz a keresztény lovagrendeknek ígérte királyságát. Két kisebb lovagrend 1140-ben lemondott területi igényeiről, a templomosokkal pedig 1143-ban sikerült Berengárnak megállapodnia. Ezt a szerződést a pápa is jóváhagyta. Átadott nekik hat várat, a királyi jövedelmek tizedét (plusz még évi 1000 sout Zaragozáért), vámmentességet adott, és nekik ígérte a móroktól visszahódítandó földek ötödét. A pápát Aragónia és Barcelona hűbérurának ismerte el.

Hódítások

[szerkesztés]

1144-ben szövetséget kötött sógorával, VII. Alfonz kasztíliai királlyal, és hadat vezettek a murciai mórok ellen. 1147-ben elfoglalta Almeríát, 1148 decemberében Tortosát, 1149. október 24-én Léridát és Fragát; ekkor fölvette a Tortosa és Lérida márkija címet. 1149-ben békét kötött VI. (Újjáépítő) García pamplonai királlyal.

Berengár újra Aragónia hűbéresévé tette Valenciát, és a tudilléni szerződésben Kasztília is elismerte befolyását Valenciára és Murciára. 1154-ben ő lett V. Gaszton béarni vikomt gyámja.

Utódai

[szerkesztés]

Négy fiuk és egy lányuk született:

  • Pedro (1152) még csecsemő korában meghalt;
  • Alfonz (1157) II. (Trubadúr) Alfonz néven anyja lemondása után Aragónia királya lett, és 1196-ban halt meg.
  • Pedro (1158) Aragónia hercege 1181. április 5-én halt meg.
  • Dulce (Aldoza, 1159) Aragónia hercegnője I. Sancho portugál királyhoz ment feleségül a Coimbrai Igreja Da Santa Cruz templomban, és 1198-ban halt meg.
  • Sancho (1161) Aragónia hercege (1223-ban? 1226-ban?) halt meg.

1162-ben elindult, hogy Torinóban találkozzon Barbarossa Frigyessel, de augusztus 6-án, az itáliai Borgo San Dalmazzóban meghalt. Végrendeletében az aragóniai korona minden birtokát legidősebb élő fiára, Alfonzra hagyta (feleségének be kellett érnie két faluval Katalóniában).

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
  1. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)