I. Izabella címzetes mallorcai királynő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
I. Izabella
I. Erzsébet
Aragóniai Izabella (Erzsébet)
Mallorcai Izabella (Erzsébet)
Mallorcai Királyság címzetes királynője
Isabel (Elisabet) I/Isabel I
Uralkodási ideje
1375. január 10. 1404
Koronázásanem koronázták meg
Örököse 1. (1378/79–1384): I. (Anjou) Lajos
2. (1389–1391): III. (Armagnaci) János
Elődje IV. Jakab
Utódja I. (Emberséges) Márton de facto
Montferrati Őrgrófság őrgrófnéja
Isabella (Elisabetta) di Maiorca
Uralkodási ideje
1358. szeptember 4. 1372. március 20.
Elődje Comminges-i Cecília
Utódja Visconti Jolán
Életrajzi adatok
Uralkodóház Barcelonai-ház
Született 1338
?
Elhunyt 1404 (66 évesen)
Gallargues-le-Montueux
Édesapja III. Jakab mallorcai király (1315–1349)
Édesanyja Konstancia aragón királyi hercegnő (infánsnő) (1318–1346)
Házastársa 1. II. (Palaiologosz) János, Montferrat őrgrófja (1313–1372)
Házastársa 2. Konrad von Reischach zu Jungnau, Ehingen és Schelklingen zálogtulajdonos ura, Achalm várura (–1417/18)
Gyermekei 1. házasságából:
1. Margit (1360 körül–1420)
2. Ottó (1361–1378)
3. János (1362–1381)
4. Teodor (1364–1418)
5. Vilmos (1365–1400)
2. házasságából:
6. Mihály (–1417/18)
Armoiries Majorque.svg
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Izabella témájú médiaállományokat.

I. Izabella (Erzsébet) (1338Gallargues-le-Montueux, 1404), katalánul: Isabel (Elisabet) d'Aragó, reina titular de Mallorca, spanyolul: Isabel I de Aragón, reina titular de Mallorca, olaszul: Isabella (Elisabetta) di Maiorca, franciául: Isabelle (Élisabeth) Ire de Majorque, okcitánul: Isabèl (Elisabèt) Ièra I de Malhòrca, németül: Isabella Titularkönigin von Mallorca, görögül: Ισαβέλλα της Μαγιόρκας, latinul: Elisabeth I, Regina Maioricae, Mallorca címzetes királynője, Rousillon, Cerdanya címzetes grófnője, Achaja címzetes uralkodó hercegnője, Glarentza (Γλαρέντζα) címzetes úrnője. Vilaragut Jolán mallorcai királyné mostohalánya, I. Johanna nápolyi királynő sógornője és IV. Péter aragóniai király anyai unokahúga, emellett Podjebrád Apollónia münsterbergi hercegnő szépanyja, valamint II. András és V. István magyar királyok szépunokája.[1] A Barcelonai-ház mallorcai ágának a tagja.

Élete[szerkesztés]

III. Jakab mallorcai királynak és Konstancia aragón királyi hercegnőnek (infánsnő), IV. Alfonz aragón király lányának a lánya. III. Jakab mallorcai királyt sógora, IV. Péter aragóniai király 1343-ban elűzte Mallorcáról, mert nem volt hajlandó letenni neki a hűbéresküt. III. Jakab első felesége, Aragóniai Konstancia halála (1346) után egy évvel újranősült, és feleségül vette első unokatestvérét, Vilaragut Jolánt. A trónjáért küzdő III. Jakab 1349. október 25-én halt meg egy IV. Péter ellen vívott Llucmajor[2] melletti csatában Mallorca szigetén. A mallorcai király özvegye és gyermekei az aragón király fogságába kerültek. Jolán királyné 1352-ben nyerte vissza szabadságát, amikor is II. János francia király udvarába menekült, aki kinevezte Aumelas[3] algrófjává, mely címet 1362-ig viselte. Ugyanebben az évben összeházasította Braunschweigi Ottóval.

Izabella hercegnőt pedig összeházasították mostohaapja, Braunschweigi Ottó montferrati rokonával, a Palaiologosz-házi II. János monferrati őrgróffal 1358-ban, mely házasságból öt gyermek született.

A mentálisan retardált IV. Jakab, akinek az elszenvedett testi-lelki kínzások mély nyomot hagytak a lelkében, melyeket a nagybátyja, IV. Péter aragóniai király követett el rajta, amikor 12 éves korától 13 éven keresztül egy vasketrecben tartotta a mallorcai trónörököst, csak 1362-ben szabadult meg a fogságból. 1363-ban a testileg jó fizikumú Jakabot összeházasították a nála 11 évvel idősebb I. Johanna nápolyi királynővel V. Orbán pápa ajánlására. A házasság, úgy tűnt, minden nehézsége ellenére szerencsés az utódlás tekintetében, mert a királynő hamarosan teherbe esett, de az örömbe üröm vegyült, hiszen nem tudta kihordani a gyermekét, és elvetélt. Ekkor végleg megromlott a házastársak közötti kapcsolat, és férje dührohamai miatt az éltéért aggódó Johanna 1366-ban száműzte férjét Nápolyból, de hivatalosan sohasem váltak el. Jakab az elvesztett országáért harcolt a nagybátyjával, majd e küzdelem közepette vesztette életét 1375-ben.

Időközben 1372-ben meghalt Izabella férje, II. (Montferrati) János, valamint mostohaanyja, Jolán királyné is 1372-ben vagy még pár évvel korábban, akinek az özvegye, Braunschweigi Ottó 1376-ban feleségül vette IV. Jakab özvegyét, a negyedszer is a további utódok születésének a reményébe vetett hittel házasodó, ötvenéves nápolyi királynőt, akinek ő megérte a végzetét.

Mivel Jakab közvetlen utódokat nem hagyott hátra, így mallorcai királyi címét húga, Izabella örökölte, aki ekkoriban ismerte meg az Itáliában 1373-tól katonai parancsnokként harcoló német lovagot, Konrad von Reischach zu Jungnaut, akihez 1375-ben vagy 1376-ban titokban feleségül ment. A házasságukból legalább egy fiú született, Mihály (–1417/18).

Konrad 1378-tól IV. (Luxemburgi) Vencel német és cseh király prágai udvarában, valamint VII. Kelemen avignoni (ellen)pápánál teljesített szolgálatot.

Konrad 1379-ben megegyezést hozott létre III. Lipót osztrák herceg, valamint a felesége sógornőjének, I. Johanna nápolyi királynőnek az örököse, I. (Anjou) Lajos között.

Izabella pedig 1378/79-ben eladta a királyi címét I. (Anjou) Lajosnak Gallargues-le-Montueux várért és életjáradékért cserébe, de Lajos 1384-ben meghalt. 1389-ben pedig III. (Armagnaci) Jánosnak, Armagnaci Mattea aragóniai trónörökösné unokaöccsének adta el a jogait, de János is meghalt 1391-ben, Izabella életében.

Konráddal később külön éltek, és a férje 1385-ben a házasságukból született fiukkal visszatért Svábföldre, de hivatalosan sohasem váltak el.

Izabella Gallargues-le-Montueux váránan hunyt el 1404-ben.

Gyermekei[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bár V. István II. András unokája volt, a két generációnyi eltolófást az okozza, hogy vannak utódok, akik egy házasság korai szakaszában születtek, amikor a szülők még nagyon fiatalok voltak, míg más utódok jóval később jöttek a világra és nem is ugyanabból a házasságból, így előfordulhat, hogy a testvérek között is létezik egy generációnyi különbség.
  2. Spanyolul: Lluchmayor.
  3. Occitánul: Omelàs.
  4. Bar Jolán aragóniai királyné húga.
  5. 1670-ben boldoggá avatták.
  6. Házasságon kívüli kapcsolatából született egy lánya, Anna von Reischach, aki apáca lett és egy fia, Albrecht von Reischach, aki Inneringen (ma Hettingen része) egyházi vezetője volt 1431-től 1437-ig. Lásd Kuhn-Rehfus (1992: 521).

Források[szerkesztés]

  • Elisabet de Mallorca, In: Joan Carreras i Martí és Jesús Giralt (főszerk.): Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven), Barcelona: Grup Enciclopèdia Catalana (1967–2009). Hozzáférés ideje: 2018. április 12. 
  • Kuhn-Rehfus, Maren (szerk.). Germania Sacra. Neue Folge 30. Bistum Konstanz 3 (német nyelven). Berlin: Walter De Gruyter, 521. o. (1992). Hozzáférés ideje: 2018. április 12. 
  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Mallorca, Grafen von Rousillon und Cerdagne und Herren von Montpellier 1276–1343 a. d. H. Barcelona, 1315–1316 Fürst von Achaja und Morea, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäschen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 74, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Settia, Aldo. Giovanni II Paleologo, marchese di Monferrato, In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 56 (olasz nyelven), Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana (2001). Hozzáférés ideje: 2018. április 12. 

További információk[szerkesztés]


Előző
IV. Jakab
Mallorcai királynője Armoiries Majorque.svg
1375 – 1404 (címzetes)
Következő
I. (Emberséges) Márton de facto
Előző
Comminges-i Cecília
Montferrat őrgrófnéja Armoiries Montferrat.png
1358 – 1372
Következő
Visconti Jolán