Aracataca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aracataca
Aracataca zászlaja
Aracataca zászlaja
Becenév: Cataca
Közigazgatás
Ország  Kolumbia
Megye Magdalena
Jogállás község
Alapítás éve 1885
Népesség
Teljes népesség 39 473 fő (2005)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 40 m
Terület 1755 km²
Időzóna COT (UTC-5)
Elhelyezkedése
Aracataca (Kolumbia)
Aracataca
Aracataca
Pozíció Kolumbia térképén
é. sz. 10° 35′ 28″, ny. h. 74° 11′ 06″Koordináták: é. sz. 10° 35′ 28″, ny. h. 74° 11′ 06″
Aracataca (Magdalena megye)
Aracataca
Aracataca
Pozíció Magdalena megye térképén
Aracataca honlapja

Aracataca község Kolumbia északi részén Magdalena megyében. Nevét az tette világszerte ismertté, hogy itt született az Irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Gabriel García Márquez valamint Leo Matiz Espinoza fényképész és karikaturista.

Története[szerkesztés]

Aracatacát 1885-ben alapították. 1915-ben közigazgatásilag különvált Pueblo Viejótól és városi rangra emelkedett.

Területén a spanyol konkvisztádorok megjelenése előtt karib indiánok éltek. A település neve is indián eredetű: az „ara” jelentése törzsfőnök, a közelben lévő folyót pedig úgy hívták, hogy „cataca”, ami azt jelenti, hogy „a víz, ami a vízbe megy”.[2] A spanyol hódítást követően ez a terület 1797-től La Santísima Trinidad de Aracataca néven koronagyarmat volt. A falu első állandó lakosai volt rabszolgák lehettek az 1851-es rabszolga-felszabadítás után. Az ezt követő számos polgárháború során, amelyekben a liberálisok és a konzervatívok harcoltak egymás ellen, sok esetben a vesztes csapatok tagjai a környező hegyekbe menekültek.[3] Giacomino Costa Colón helybéli olasz származású földbirtokos birtokának egy részét 1857-ben felparcellázta és szétosztotta ezek között az emberek között, hogy beindítsa a dohány- és kakaótermesztést és a fakitermelést.[4] 1870-re Aracatacának már 292 fős, társadalmi helyzetét tekintve homogén, ám nagyon eltérő kulturális háttérrel rendelkező lakossága volt. Érkeztek német, francia, holland és angol telepesek is, akik szintén kakaó- és dohányültetvényeket hoztak létre, mivel mindkét termék iránt nagy volt a kereslet világpiacon.[5]

A 19. század utolsó évtizedeiben egy francia társaság vette át a vezető szerepet és ekkor jött létre Theobromine-vidék néven az a mezőgazdasági központ, amely a kakaófa termésének a hasznosítására szakosodott.[4] A vidékről készült első fényképeket is francia bevándorlók készítették.

1894-ben bevezették a távírót. Az eredeti berendezést 1924-ben Gabriel Eligio García [* 1] közreműködésével felújították, ma műemlék.[4]

1887-ben kezdték el építeni azt a vasútvonalat, amelynek az volt a célja, hogy összeköttetést biztosítson Santa Marta tengeri kikötője és a Magdalena-folyó között. Ez a vasútvonal 1908-ban érte el Aracatacát.[6] A vasútnak köszönhetően az ezt követő években ugrásszerűen megnőtt a betelepedők száma és Aracataca kozmopolita várossá vált.[7]

Az 1890-es évek elején Minor Cooper Keith,[8] a United Fruit Company(wd)[9] alapítója Magdalena megyébe érkezett, hogy banántermesztésre földeket vásároljon.[10] A társaság korábban már monopolizálta a gyümölcstermesztést és -kereskedelemet a Karib-térség államaiban, többek között Hondurasban, Guatemalában és Costa Ricában. Működése nagy mértékben meghatározta a vidék további fejlődését. Az ültetvényeken uralkodó kegyetlen munkaviszonyok vezettek el végül 1928-ban Kolumbia első nagy sztrájkjához, amelyben a munkások hatnapos munkahetet és napi nyolcórás munkaidőt követeltek. A sztrájkolók egy időre megbénították a Santa Marta és Aracataca közötti vasúti forgalmat és megszállták a társaság egyes épületeit is. A konfliktus megoldását nagy mértékben nehezítette a kormány ellentmondásos fellépése és a hírek tudatos torzítása. A sztrájkot végül fegyveres erővel vérbe fojtották, amit a United Fruit évtizedeken át nem ismert be, a tömeggyilkosság áldozatainak a száma még ma is vita tárgyát képezi.[11] A banánmunkások lemészárlásról Gabriel García Márquez is ír Száz év magány című regényében.[12]

2006-ban Pedro Sánchez Rueda polgármester kezdeményezte, hogy a település neve legyen Macondo. Ezzel szerette volna a szegénységbe süllyedt és csőd szélén álló Aracataca gazdaságát fellendíteni és a turistákat odavonzani. Az erre kiírt népszavazás azonban érvénytelenül zárult az alacsony részvételi arány miatt, így a javaslat nem lépett életbe.[13]

Földrajz[szerkesztés]

Felszíne két jól elkülönülő részre osztható: nyugaton meleg éghajlatú síkság, közelében a Ciénaga Grande de Santa Marta mocsárral, keleten pedig az 5700 méter fölé nyúló Sierra Nevada de Santa Marta.

Vízrajz[szerkesztés]

A község Magdalena megye második vízgyűjtő területének a közepén terül el. Ennek fő meghatározó eleme a Ciénaga Grande de Santa Marta mocsár, ide torkollanak a környék bővizű folyói, vízmosásai és szurdokai. A város vízellátását és a környék öntözését az Aracataca folyó biztosítja , amelyet a Mamancanaca, a Piedras és több kisebb folyó vize táplál.

Közigazgatás[szerkesztés]

Aracataca saját önkormányzattal rendelkező közigazgatási egység, spanyolul municipio Magdalena megyében. Közigazgatási alegységei:[14][* 2]

  • Corregimientók: Buenos Aires, Cauca, , Cerro Azul, La Fuente, Macaraquilla, Rio de Piedra
  • Veredák: Bocatoma, El Porvenir, El Torito, El Volante, La Escondida, La Ribiera, Marimonda, Theobromina
  • A város kerületei (barrios): La Esperanza, La Esmeralda, Zacapita, 2 de Febrero, 20 de Julio, Ayacucho, Nariño, Loma Fresca, 7 de Agosto, El Carmen, Cataquita, Macondo, El Suiche, El Pradito, 11 de Noviembre, 7 de Abril, Ciudadela Macondo, San José, Base, Marujita, Las Delicias, Centro, Boston, El Porvenir, 1 de Mayo, Galán, San Martín, Bello Horizonte, Raíces, Macondo, Villa del Río I y II., Urbanización Gabriel García Márquez (Nuevo Barrio)

Gazdaság[szerkesztés]

Aracataca mezőgazdasági vidék, fő termékei: olajpálma, rizs, gyapot, cukornád, bab, főzőbanán[* 3] és más banánfajták, manióka, paradicsom. Számos haszonállatot is tenyésztenek, többek között szarvasmarhát, lóféléket, öszvért, szamarat, háziszárnyas féléket, kecskét, sertést. A bevételek egy része a kiskereskedelemből adódik, az üzletek és elárusító standok java része a Santa Martába vezető autóút mellett található. Ipara nem jelentős, a helyben termelt mezőgazdasági termékek feldolgozására korlátozódik.

Idegenforgalom[szerkesztés]

Gabriel García Márquez szülőháza
A San José de Aracataca templom, ahol Gabriel García Márquezt megkeresztelték
Aracataca vasútállomása
A távírdász háza

Aracataca Gabriel García Márquez révén vált híressé és neki köszönheti idegenforgalmát. A világ minden részéből érkeznek turisták, hogy megtekintsék szülőházát vagy a Száz év magány egyik szereplőjének, a szép Remediosnak állított szobrot, a távírdász házát vagy Melchiades sírját.[15]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Gabriel García Márquez apja, aki később, fia születése után Barranquillába költözött és az ottani távíróhivatalban dolgozott. Márquez egyik művében elmeséli azt a gyermekkori élményét, amikor nagyapjával meglátogatták apját.
  2. A kolumbiai közigazgatási rendszer eltér a magyartól és ezért a közigazgatási egységeknek sincs megfelelő fordításuk.
  3. A nálunk ismert banánnál kevésbé édes banánfajták, a trópusi országokban fontos alapélelmiszer. Főleg köretként fogyasztják sütve esetleg főzve, de pürét és csipszet is készítenek belőle. Angol neve plantain.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. http://www.dane.gov.co/files/censos/libroCenso2005nacional.pdf
  2. Nuestro Departamento. Sitio oficial de la Gobernación de Magdalena, Colombia. Gobernación de Magdalena. (Hozzáférés: 2015. január 24.)
  3. McGraw, Jason. The Work of Recognition: Caribbean Colombia and the Postemancipation Struggle for Citizenship. UNC Press Books (2014. augusztus 18.). ISBN 1469617862 
  4. ^ a b c Proyecto de ley 187 de 2007 cámara. Gaceta del Congreso - Legislación - VLEX 451333574. vLex Colombia, 2007. április 22. (Hozzáférés: 2015. január 27.)
  5. joaquín Viloria De la Hoz: HISTORIA EMPRESARIAL DEL GUINEO: Empresas y empresarios bananeros en el departamento del Magdalena, 1870-1930. Cuadernos de História Económica y Empresarial, 23. sz. (2009. máj.) ISSN
  6. Ferrocarril de Santa Marta y su historia. VOCES DE LA BAHIA, 2013. február 5. (Hozzáférés: 2015. január 31.)
  7. J. Posada Callejas. Libro azul de Colombia. Blue book of Colombia (spanyol, angol nyelven). Рипол Классик. ISBN 9785872659068. Hozzáférés ideje: 2015. január 31. 
  8. United Fruit Company - Minor Cooper Keith. United Fruit Historical Society, 2001. (Hozzáférés: 2015. február 1.)
  9. United Fruit Company - Chronology. United Fruit Historical Society, 2001. (Hozzáférés: 2015. február 1.)
  10. Bucheli, Marcelo. 4, Bananas and Business: The United Fruit Company in Colombia, 1899-2000. NYU Press, 86. o (2005). ISBN 9780814799345 
  11. Jorge Enrique Elías Caro: La masacre obrera de 1928 en la zona bananera del Magdalena-Colombia. Una historia inconclusa. ANDES; Antropología e Historia, 22. sz. (2011. jún.) ISSN
  12. Posada-Carbó, Eduardo (1998). „Fiction as History: The bananeras and Gabriel García Márquez's One Hundred Years of Solitude”. Journal of Latin American Studies 30 (2), 395–414. o. DOI:10.1017/S0022216X98005094.  
  13. Aracataca no será Macondo. El Mundo, 2006. június 26. (Hozzáférés: 2015. november 10.)
  14. Sitio oficial de Aracataca en Magdalena, Colombia - Territorios. Alcaldía de Aracataca - Magdalena, 2014. október 20. (Hozzáférés: 2015. február 4.)
  15. Aracataca evoca a Macondo. La Gaceta. (Hozzáférés: 2015. március 19.)

További információk[szerkesztés]

Wikivoyage
A Wikivoyage tartalmaz Aracataca témájú leírást.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aracataca témájú médiaállományokat.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aracataca című spanyol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.