Ugrás a tartalomhoz

Öszvér

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Öszvér
Lóöszvér
Lóöszvér
Szamáröszvér
Szamáröszvér
Természetvédelmi státusz
Háziasított
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerincesek (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Lófélék (Equidae)
Nem: Equus
Faj: Equus asinus × Equus caballus
Tudományos név
nincs[1]
Szinonimák
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Öszvér témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Öszvér témájú médiaállományokat és Öszvér témájú kategóriát.
Teherhordó öszvérek itatása
Egy ló és két házi szamár
Öszvérek a Grand Canyon peremén
Lóöszvér mén kasztrálása Portugáliában
A lóöszvér csontváza

Az öszvér a házi szamár (Equus asinus) és a ló (Equus caballus) keresztezéséből származó hibrid; általában erős, szívós és igénytelen haszonállat. Hegyvidéken is biztonságos járása miatt évezredek óta használják teherhordóként, igavonóként, de hátasnak is. A lóöszvér (egy lókanca és egy szamárcsődör hibridje) a ló anyára, a szamáröszvér (szamárkanca és lócsődör hibridje) a szamár anyára hasonlít. Mind a kétféle öszvér génjeinek egyik fele ló, a másik fele szamár eredetű, küllemük azonban annyira különbözik, hogy sok nyelvben külön szavakat is használnak a kétféle öszvérre. Az öszvérnek soha nincs „szamár-szürke” színe, mert mindig a ló színeit örökli.[2][3]

Az elnevezés lehetséges eredete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állattenyésztés szavai az ótörök nyelvekből gyarapodtak, ilyen a bika, ökör, tinó, borjú, kecske, kos, sajt, túró, gyapjú, béklyó, gyeplő, karám, ól, disznó, ártány (ma: herélt sertés), tyúk, teve. Az öszvér szavunk a Néprajzi lexikon szerint az iráni jövevényszavaink (tehén, tej, nemez, hús, szekér, gulya) közé tartozik, de nem hoz iráni párhuzamot.[4] Másik lehetséges etimológiája szerint a keverékre utaló magyar szóösszetétel össz + vér, amit a TESZ kategorikusan elvet. Tótfalusi István Magyar etimológiai nagyszótár meghatározása szerint ismeretlen eredetű magyar szó,[5] ami megegyezik A magyar nyelv történeti etimológiai szótárának álláspontjával.[6]

Gyakoribb a lóöszvér (latinul: Equus mulus),[7] amelynél ló a kanca és házi szamár a csődör. (angolul mule, franciául mulet, németül Maultier, spanyolul mula)

A lóöszvér – a lókanca és a szamárcsődör közötti keresztezésből származó hibrid – nagyobb testi erővel, a betegségekkel szembeni nagyobb ellenállással és hosszabb élettartammal rendelkezik, mint bármelyik szülője. Termete a lóéhoz hasonló, hangja hasonló a szamár ordításához. Teherbírása akár a lóé, de erősebb és szívósabb. Keresi a lovak társaságát.

Ritkább a szamáröszvér (latinul: Equus hinnus),[8] amelynél házi szamár a kanca és ló a csődör. (angolul hinny, franciául bardot, németül Maulesel, spanyolul burdégano)[9]

Nagyon ritka. Lomha, a feje otromba, szőrzete durva, több benne a szamár-, mint a lójelleg. Hangja nyerítés.

Tenyésztése Magyarországon

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábban Magyarországon öszvértenyésztéssel semmilyen állami vagy társadalmi szervezet nem foglalkozott. Kivétel volt Mezőhegyes, ahol az Állami Ménesbirtokon a 19. század utolsó évtizedétől 1961-ig a tenyészcél az öszvér előállítására alkalmas, nagy testű szamármének előállítása volt. Ennek érdekében olasz import szamárménekkel nemesítették a céltudatosan szelektált állományukat.[10]

Szaporodás, termékenység

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután a ló és a szamár rendes körülmények között soha sem párosodik, különböző módozatokhoz kell folyamodni a tenyésztésnél. Egyik eljárás az, hogy a kanca lónak bekötik a szemét, előzőleg azonban mén-lovat vezetnek hozzá s így csapják be.[11] Ugyanígy járnak el a mén-ló esetében is. Sokkal egyszerűbben történik meg a fedeztetés, ha a csikókat egymás társaságában nevelik fel. Ezt az eljárást követték az ókorban a rómaiak is.
A lókanca valamivel hosszabb ideig hordja ki az öszvércsikóját. Az öszvér mindig az anyjára hasonlít.
Az erősebb, nyugodtabb lóöszvér a lóra, a kisebb termetű, virgoncabb szamáröszvér a szamárra hasonlít, de a fülük és a farkuk majdnem egyforma. Az öszvér átlagosan 20-30 évig él, de nem ritkán 40 évig is. Egyesíti magában a ló és szamár szülők tulajdonságait. Az öszvér elterjedt használatát kiváló munkabírása, igénytelensége indokolta.

A ló kromoszómaszáma 64 (32 pár), a szamáré 62 (31 pár), az öszvéré azonban 63 (31 és fél pár), Mivel az öszvér kromoszómaszáma nem páros, a kromoszómák nem képesek maradéktalanul párba rendeződni, ezért általában nem képes utódot létrehozni. A megtermékenyüléskor egy-egy kromoszóma kerül a spermiumba és a petesejtbe minden párból, ezért a létrejövő megtermékenyített petesejt (zigóta), majd a megszülető öszvér minden egyes testi sejtje, páratlan számú, hatvanhárom darab kromoszómával fog rendelkezni. Mivel az ivarsejtek képződése során a kromoszómapárok összekapcsolódnak, egyikük kimarad, így nem jönnek létre nemzőképes spermiumok és petesejtek.

Az öszvércsődör mindig terméketlen (steril), az öszvérkanca azonban termékeny (fertilis), bár nagyon ritkán, de ló- vagy szamárcsődörtől megtermékenyülhet. Több mint 60 dokumentált esetben született utódja a lóval vagy szamárral párosodott öszvérkancának. Az öszvércsődöröket általában ivartalanítják. Erre azért van szükség, mert ugyan nem szaporodóképesek, de szexuális ösztöneik vannak, és egy felgerjedt öszvércsődör nagyon veszélyes, hiszen az öszvér a lovaknál is erősebb állat.[12]

  • A Pallas nagy lexikona
  • Becze József: A szamár tenyésztése és az öszvér Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1955.
  • Anyai hatás és anyai öröklődés. Mindentudás Egyeteme, III. kötet, 231-241, Kossuth Kiadó, Budapest, 2004.
  • Schandl József: Lótenyésztés Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1955.
  • Gáspárdy András: Jövevényszavak szerepe a magyar állattenyésztés szókincsének alakulásában
  • Becze József: A szamár tenyésztése és az öszvér Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1955.
  1. ↑ Az ICZN hibrideket nem fogad el taxonként. ICZN Art. 1.3.3
  2. ↑ Brehm:Az állatok világa - Az öszvérek (Equus mulus és Equus hinnus)
  3. ↑ A lovak fejlődése
  4. ↑ Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 86. o. ISBN 963-05-1286-6
  5. ↑ Öszvér szócikk. In Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. [2001]. = Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121
  6. ↑ TESZ, III. köt. 45. old.
  7. ↑ Latin szótár mulus
  8. ↑ Latin szótár hinnus
  9. ↑ "Mindentudás Egyeteme, Szabad János: Anyai öröklődés, anyai hatás". 2009. szeptember 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. július 1.
  10. ↑ "A magyar parlagi szamár". 2010. augusztus 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. május 17.
  11. ↑ "Gödör kell a nászhoz". 2016. március 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. július 3.
  12. ↑ National Geographic (2004/07): Utódja született egy öszvérnek Butánban


További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Commons:Category:Mules
A Wikimédia Commons tartalmaz Lóöszvér témájú médiaállományokat.
Commons:Category:Hinnies
A Wikimédia Commons tartalmaz Szamáröszvér témájú médiaállományokat.
Commons:Category:Equus hybrids
A Wikimédia Commons tartalmaz Equus hybrid témájú médiaállományokat.
  • lovas Lovasportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap