Fakitermelés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fakitermelés az a folyamat, amelynek során a telepített vagy természetes erdőből a szálfákat további feldolgozás céljára elérhetővé teszik. A fakitermelés fő munkaműveletei a döntés, a gallyazás, a választékolás, a darabolás és a felkészítés. A fakitermelés az erdőgazdálkodás egyik lényeges területe, az erdőgazdaság feladatai közé tartozik az erdő fáinak védelme, karbantartása mellett a fakitermelés koordinálása is. Ezzel kapcsolatban az illegális fakitermelés jelzi, amikor a fakitermelés nem engedély alapján vagy az előírásoknak, jogszabályoknak megfelelően folyik.

Döntés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A döntés a fakitermelés legnagyobb szakértelmet és gyakorlatot követelő, és legbalesetveszélyesebb része.

A döntési irány kiválasztásának szempontjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a fa minél kisebb kárt szenvedjen
  • a dőlő fa minél kisebb erdőművelési kárt okozzon
  • a döntés utáni műveletek elvégzésére alkalmas legyen a környezet

A döntés műveletének követelményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • döntés előtt el kell távolítani a gyökérterpeszeket
  • alacsony tuskót kell visszahagyni
  • a döntővágás legyen merőleges a fa tengelyére
  • olyan technológiát kell alkalmazni, ami megakadályozza a törzs felhasadását, akadását, kiszakadását

Balesetelhárítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az álló fára felakadt kidöntött fát azonnal le kell venni, a levételhez csak a tanfolyamon elsajátított és az Erdészeti Biztonsági Szabályzatban leírt módszerek alkalmazhatók

Gallyazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a gallyazást mindig a fa tövétől indulva kell kezdeni
  • a törzsből kikerülő választékok minőségének megóvása végett a fa palástjához simulóan kell az ágakat, gallyakat levágni
  • a fa palástjába befűrészelni, befejszézni nem szabad
  • a gallyakat, ágakat a levágás után a törzs melletti szabad közlekedés megteremtése céljából halmokba kell összerakni úgy, hogy a vastagabb végek azonos irányba nézzenek

Választékolás (hossztolás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Választékolásnak azt nevezzük, amikor a legallyazott fa fajának, méretének, minőségének, alakjának, továbbá az igényeknek és a mozgatási lehetőségeknek figyelembevételével, a szabványelőírások betartásával meghatározzák a darabolás helyeit. Az előírtnál kisebb túlméret esetenként nagyobb anyagi veszteséggel jár, mint az 1–2 cm-rel nagyobb.

Darabolás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A darabolás a faanyagnak a választékolás folyamán meghatározott helyeken hossztengelyre merőleges elvágása. Ha darabolás közben a fában olyan minőséget meghatározó tényező kerül felszínre, ami kívülről nem volt látható, a darabolást abba kell hagyni, és a választékolást az új ismeretek alapján újra el kell végezni. A darabolóvágások közben meg kell előzni a fadarabok felhasadását és a paláston a farostok kagylós kitörését.

Felkészítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felkészítés az a tevékenység, amivel értékesíthető állapotba hozzák a választékokat.

  • göcsözés: a gallyazás után visszamaradt ágcsonkok, ágdudorok eltávolítása
  • vörösre kérgezés: a kéreg eltávolítása során a háncs fennmarad
  • fehérre kérgezés: a kéreg és a háncs eltávolítása
  • hasítás: az 1 m-es hosszban termelt, a szabványban meghatározottnál vastagabb tűzifa-, papírfa- és forgácsfadarabokat megszabott húrméretűre kell hasítani
  • kapcsozás: a bütükön jelentkező repedések továbbterjedésének megakadályozása "S" alakú vaskapcsok beverésével

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]