Alizaprid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Alizapride.svg
3D Alizapride.png
Alizaprid
IUPAC-név
N-[(1-allilpirrolidin-2-il)metil]-6-metoxi-1H-benzo[d][1,2,3]triazol-5-karboxamid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 59338-93-1
PubChem 43008
ChemSpider 39202
DrugBank DB01425
KEGG D07102
ATC kód A03FA05
SMILES
O=C(c2cc1nnnc1cc2OC)NCC3N(C\C=C)CCC3
InChI
1/C16H21N5O2/c1-3-6-21-7-4-5-11(21)10-17-16(22)12-8-13-14(19-20-18-13)9-15(12)23-2/h3,8-9,11H,1,4-7,10H2,2H3,(H,17,22)(H,18,19,20)
StdInChIKey KSEYRUGYKHXGFW-UHFFFAOYSA-N
UNII P55703ZRZY
ChEMBL 290194
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C16H21N5O2
Moláris tömeg 315,37 g/mol
Olvadáspont 139 °C
Farmakokinetikai adatok
Biológiai
felezési idő
3 óra
Kiválasztás vese
Terápiás előírások
Jogi státusz receptköteles
Alkalmazás orális, intramuszkuláris, intravénás


Az alizaprid (INN: alizapride) hányinger és hányás elleni gyógyszer, beleértve a kemoterápia okozta hányingert is.

Működésmód[szerkesztés]

A központi idegrendszer kemoreceptor trigger zónájában(en) gátolja a dopamin D2 receptorokat, ezáltal a legtöbb hányást okozó ingert.

Mellékhatások, ellenjavallatok[szerkesztés]

Az alizaprid ellenjavallt emésztőrendszeri vérzés, székrekedés és perforáció esetén, közvetlenül műtéti beavatkozás után, valamint pheochromocytomás(en) betegeknél.

Miután a szert a vese választja ki, csökkent vesefunkció esetén fokozott óvatosság szükséges.

Az egyik mellékhatás az extrapiramidális szimptóma(en), ezért fokozott figyelemmel kell alkalmazni a szert a nem akaratlagos mozgás minden rendellenessége esetén (epilepszia, Parkinson-kór). Ugyanezen okból az autóvezetési képességet is befolyásolhatja a szedés.

Egyéb mellékhatások: nyugtalanság, álmosság, hasmenés, alacsony és magas vérnyomás, szédülés, depresszió.

A szer hatását növeli a lítium, csökkentik az antimuszkarinos és opioid szerek.

Adagolás[szerkesztés]

Felnőttek esetén 75–300 mg több részletben, szájon át. Gyerekeknél hidroklorid formában 5 mg/tskg/nap.

Kemoterápia esetén 2–5 mg intravénásan vagy izomba adva, két részletben. Az elsőt fél órával a kemoterápiás kezelés megkezdése előtt, a másikat 4–8 órával a kezelés után kell beadni. A maximális adag 4,5 g a teljes kemoterápia alatt.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]