Alekszej Arhipovics Leonov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alekszej Arhipovics Leonov
Aleksey Leonov ASTP - cropped.jpg

Született 1934. május 30.
Lisztvjanka, Kemerovói terület, Szovjetunió
Elhunyt 2019. október 11. (85 évesen)
Moszkva, Oroszország
Iskolái Zsukovszkij Repülőmérnöki Akadémia
Nemzetiség orosz
Egyéb beosztás vadászpilóta
Rendfokozat marsall, Szovjet Légierő
Űrben töltött idő 7 nap 0 óra 32 perc
Beválogatás 1959 („Első vadászpilóta csoport”)
Repülések Voszhod–2
ASTPpatch.svg Szojuz–19
Kitüntetései
  • A Szovjetunió Állami Díja
  • Lenin-rend
  • Karl Marx-rend
  • Haza Szolgálatáért Érdemrend 3. fokozata
  • Order "For Merit to the Fatherland" IV class
  • Vörös Csillag-rend
  • Order "For Service to the Homeland in the Armed Forces of the USSR", 3rd class
  • Emlékérem a Fegyveres Testvériség Erősítéséért
  • Pilot-Cosmonaut of the USSR
  • Artur Becker Medal
  • Gold Medal Exhibition of Economic Achievements
  • Barátságért Érdemrend
  • Emlékérem Moszkva 850. évfordulójára
  • Emlékérem a Szovjetunió Hadserege veteránjainak
  • Arany Csillag
  • Lenin-rend
  • Arany Csillag
  • Merited Master of Sports of the USSR
  • Szocialista Munka Hőse
  • Georgi Dimitrov Érdemrend
  • A Magyar Népköztársaság Zászlórendje
  • Lenin Komsomol Prize
  • Ukrán Köztársasági Érdemrend 3. osztály
  • Medal "For the strengthening of friendship in arms"
  • Hero of Labor
  • Gold Medal of Military Valour
  • Order "For Merit to the Fatherland" I class

Alekszej Arhipovics Leonov aláírása
Alekszej Arhipovics Leonov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszej Arhipovics Leonov témájú médiaállományokat.

Alekszej Arhipovics Leonov (oroszul: Алексей Архипович Леонов; 1934. május 30.2019. október 11.)[1] szovjet-orosz űrhajós és a légierő nyugalmazott marsallja. Ő hajtotta végre 1965. március 18-án a Voszhod–2 űrhajóból az űrbe kilépve az első űrsétát. Második űrrepülése szintén történelmi alkalom volt, az első nemzetközi űrprogram, az Szojuz–Apollo-program szovjet űrhajójának parancsnoka volt.

Fiatalkora[szerkesztés]

Alekszej Leonov egy kis szibériai településen, Lisztvjankán (Kemerovói terület) született 1934. május 30-án. Iskoláit azonban már a Szovjetunió európai területén, Kalinyingrádban végezte. Közben Kremencsukban egy előkészítő pilótaiskolába járt, amely meghatározta, merre tegye meg felnőtt élete első lépéseit. Az érettségit követően a katonai pályát választotta, és a légierőhöz vonult be, hogy katonai pilóta legyen belőle. 1957-re elvégezte a Csuguljev Felső Pilótaiskolát, és vadászpilóta lett. Később, immár űrhajósként beiratkozott a moszkvai Zsukovszkij Repülőmérnöki Akadémiára, amelyet 1968-ban szintén sikerrel végzett, míg képzésének utolsó lépcsőjeként 1981-ben a műszaki tudományok kandidátusa címet szerezte meg.

Rövid pilótakarrier után 1959-ben – más források szerint 1960-ban – a Szovjetunió űrtevékenységének kiterjesztésére a fiatal pilóták körében tartott válogatás nyomán egy 20 fős csoport tagja lett, amelyet titkos űrhajóskiképzésre vezényeltek.

Űrhajós évek[szerkesztés]

Az űrhajóscsapatba történő beválogatását követően viszonylag sokáig kellett várni, hogy az űrbe jusson, de akkor rögtön történelmi feladatot kapott, talán a Jurij Gagarin repülése utáni leglényegesebb feladat teljesítését: az űrsétát. Az eredetileg a Vosztok–11 repülésre tervezett műveletet az űrverseny miatt életre hívott Voszhod-programba tették át és a Voszhod–2 expedíción hajtotta végre Leonov. Tizenkét percet töltött a „semmiben” – még Észak-Afrika felett nyitotta ki az ajtót, Szocsi felett lépett ki a kabinból és egészen a Szahalin-szigetig lebegett „odakinn” –, közben 28 000 kilométert tett meg. Az űrséta érzéseit ekképp fogalmazta meg:

„A Földről az égboltot és a csillagokat felhőtlen éjszakán ragyogónak látjuk. Ez a ragyogás azonban össze sem hasonlítható azzal, amely a kozmoszban tárul elénk. A csillagos égboltnak még a fekete színe is rendkívüli, olyan, mint a sűrűn felvitt tus, és a csillagok olyan ragyogóak, mintha belülről Volta-ívvel megvilágított kristályok lennének. A Napra egy pillanatra sem tudunk ránézni. Olyan vakító, mintha villamos ívhegesztés lángjába tekintenénk… Földünk azonban csodálatosan szép, különösképpen a tengerek, az óceánok, az erdők hatalmas táblái, a hegycsúcsok és fehér hósapkáik. Azt hiszem, az egész világmindenségben nincs szebb bolygó a Földnél!”

Az űrséta és maga a repülés azonban nem volt problémamentes. Az űrséta után Leonov alig tudott visszamászni az űrhajóba, mivel a Berkut típusú űrruhája tervezésekor a tapasztalatlanság miatt nem vették számításba, hogy a belső nyomás majd olyannyira felfújja, hogy nem lesz képes visszajutni a zsilipbe azon a nyíláson, amelyen korábban kimászott. Ezért az űrhajósnak kétségbeesett – és szigorúan tilos – lépésre kellett elszánnia magát, az űrruhából elkezdte leengedni a levegőt, ami halálos veszélyt jelentett. Végül ez a megoldás használt, ha keservesen is, de Leonov sikeresen visszajutott az űrhajóba és szó szerint túlélte az első űrsétát.

Később sem ment minden simán, egy navigációs hiba miatt a visszatérés 2000 kilométerrel a kijelölt pont „mellé” történt. A Voszhod–2 az Urál megközelíthetetlen vadonjában szállt le, és a két űrhajósnak két éjszakát is el kellett töltenie az embermagas hóban, osonó farkasok között. Végül – a sikeres mentőexpedíció után – 50 órával a leszállás után tért vissza Leonov és Beljajev Bajkonurba, a kiindulási pontra.

A Voszhod–2 űrsétáját követően Leonov lett volna az első szovjet holdexpedíció parancsnoka, ám a programot törölték az amerikai Apollo-program sikere és a Hold eléréséért folyó verseny elvesztése miatt. Ezt követően a Szovjetunió egy új űrállomás építése felé fordította a figyelmét, ahol Leonov ismét az élen állt, ő lehetett volna a Szaljut–1 berepülésének a parancsnoka, ám a másodpilóta, Valerij Kubaszov megbetegedése miatt a tartalékok repültek helyettük. (Az az expedíció, a Szojuz–11 végül váratlanul tragédiába torkollt és az űrhajósok meghaltak a visszatéréskor.)

Deke Slayton és Alekszej Leonov a dokkolás után

Leonov második repülésére végül 1975. július 15.július 21. között került sor az Szojuz–Apollo-program keretében. Ekkor a Szojuz–19 parancsnokaként lehetett részese a világ első nemzetközi repülésének. 1975. július 17-én Leonov és Tom Stafford rázott kezet a Franciaországbeli Metz városa fölött repülve, amely kézrázás egyben a két nagyhatalom közötti enyhülést is szimbolizálta. Az összekapcsolt Apollo és Szojuz 44 órán át repült összekapcsolva. Az űrhajósok egymás nyelvén kommunikáltak – az amerikaiak oroszul, a szovjetek angolul – és néhány egyszerű kísérlet elvégzése mellett több televíziós adást is lebonyolítottak, hogy bemutassák egymás űrhajóit és az ott végzett tevékenységet a nézőknek. A repülés mindkét oldalon nagy sikert jelentett mind technológiai, mind szimbolikus, mind pedig propagandaértelemben.

A Szojuz–19 leszállása után az űrhajósok parancsnokává nevezték ki. Ezt a megbízatást egészen 1982-ig töltötte be. Ezzel egy időben a Csillagvárosban levő Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központ igazgatóhelyettese is volt. A szolgálatból 1991-ben szerelt le.

A művész[szerkesztés]

Már a kora ifjúsága éveiben is sokan azt gondolták róla, hogy festőművész lesz, ám a repülés közbeszólt. Később, amikor a repülőkarrierje kiteljesedett, egyre komolyabban kezdett hódolni szenvedélyének és elismert festő vált belőle. Témái között főként a világűr és űrhajósélmények szerepelnek, ám más témákat is megfestett, így az orosz ortodox templomoktól a szibériai hómezőkig sok mást.

Kitüntetései[szerkesztés]

  • A Szovjetunió Hőse – először a Voszhod–2 expedíciót követően, a sikeres űrsétáért nyerte el.
  • A Szovjetunió Hőse (másodszor) – az Apollo–Szojuz repülés sikeres végrehajtásáért kapta.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Magyar oldalak[szerkesztés]

Külföldi oldalak[szerkesztés]