Ugrás a tartalomhoz

Alan Bennett

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alan Bennett
1973-ban
1973-ban
Született1934. május 9. (90 éves)
Armley(wd), Leeds, Yorkshire(wd), Anglia,  Egyesült Királyság
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeangol
Foglalkozása
Iskolái
  • Exeter College (történelem)
  • Lawnswood School
  • Leeds Modern School
Kitüntetései
  • Laurence Olivier-díj
  • Society of London Theatre Special Award
  • Critics' Circle Award for Distinguished Service to the Arts
  • PEN/Ackerley Prize
  • Hawthornden-díj (1989)
  • Bodley Medal (2008)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Alan Bennett témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alan Bennett (Armley, 1934. május 9. –) angol színész, író, drámaíró és forgatókönyvíró. Szórakoztatói pályafutása során számos díjat és kitüntetést kapott, köztük két BAFTA-díjat, négy Laurence Olivier-díjat(wd) és két Tony-díjat. A György király(wd) (1994) című filmjéért[2] Oscar-jelölést is kapott. 2005-ben megkapta a Society of London Theatre(wd) különdíját.

Bennett Leedsben született, és az Oxfordi Egyetemen tanult történelmet, és az Oxford Revüvel(wd) lépett fel. Néhány évig az egyetemen maradt középkori történelmet tanítani és kutatni. Az 1960-as Edinburgh-i Fesztiválon Dudley Moore-ral, Jonathan Millerrel(wd)[3] és Peter Cookkal való írói és előadói együttműködése a Beyond the Fringe(wd) című szatirikus revüben azonnal hírnevet hozott neki, és később Tony különdíjat(wd) kapott. Felhagyott az akadémiai pályával, és főállásban az írással foglalkozott, első színpadi darabját, a Negyven év múlva(wd) címűt 1968-ban mutatták be. Ismertté vált a Talking Heads című drámai monológjaival is, amelyek 1988-ban és 1999-ben futottak a BBC1 csatornán, és amelyekért Brit Televíziós Akadémia díjat(wd) kapott.

A Royal National Theatre(wd) különböző darabjaival aratott sikert. A Single Spies című darabjáért 1990-ben megkapta a legjobb vígjátéknak járó Laurence Olivier-díjat. Ezután a The Madness of George III (III. György őrülete) című darabbal hozta meg az áttörést 1992-ben. Ezért a darabért a legjobb új darabnak járó Laurence Olivier-díjra jelölték. A következő évben színre vitte a BBC Talking Heads című sorozatának színházi előadását 1992-ben. További elismeréseket kapott a The Lady in the Van (1999), a The History Boys (2004) és a The Habit of Art (2009) című darabjaiért. Második Tony-díját a legjobb színdarabért 2005-ben a The History Boys című darabért kapta. A következő darabjait később filmre adaptálták: The Madness of King George (1994), amelyért Oscar-díjra jelölték a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában, The History Boys (2005) és The Lady in the Van (2015).

Bennett hangoskönyvről is ismert, többek között az Alice Csodaországban és a Micimackó felolvasásairól.

Fiatalkora

[szerkesztés]

Bennett 1934. május 9-én született Armley-ben(wd), (Leeds, West Riding of Yorkshire(wd)).[4] A Co-op[5] hentes, Walter és felesége, Lilian Mary (született Peel) kisebbik fia, Bennett a Christ Church, Upper Armley, Church of England School (Barbara Taylor Bradforddal(wd) egy osztályba járt[6]), majd a Leeds Modern School (ma Lawnswood School) iskolába járt. Van egy idősebb testvére.[7]

A nemzeti szolgálata[8] alatt a Joint Services School for Linguists-ban[9] tanult oroszul, mielőtt ösztöndíjra(wd)[10] jelentkezett az Oxfordi Egyetemre. Az oxfordi Exeter College(wd) felvételt nyert, és első osztályú diplomát szerzett történelemből. Oxfordi tanulmányai alatt több, később sikeres színésszel együtt komédiázott az Oxford Revue-ban(wd). Néhány évig az egyetemen maradt, a Magdalen College(wd) középkori történelmet oktató junior előadóként dolgozott,[11] mielőtt 1960-ban úgy döntött, hogy nem alkalmas az akadémiai pályára.

Pályája

[szerkesztés]
Balról: Dudley Moore, Alan Bennett, Peter Cook és Jonathan Miller a Beyond the Fringe a Broadway-n, kb. 1962.

Korai karrier

[szerkesztés]

1960 augusztusában Bennett – Dudley Moore-ral, Jonathan Millerrel[3] és Peter Cookkal együtt – az Edinburgh-i Fesztiválon való szereplés után szerzett hírnevet a Beyond the Fringe című szatirikus revüben, amelyet Londonban és New Yorkban folytattak. Szerepelt az Apám ismerte Lloyd George-ot című filmben is.[12] Az On the Margin (1966) című televíziós vígjátéksorozatát törölték; a BBC inkább újrafelhasználta a drága videokazettát, minthogy az archívumban tartsa.[13] 2014-ben azonban bejelentették, hogy a teljes sorozat hangmásolatát megtalálták.[14]

Bennett első színpadi darabját, a Forty Years On-t Patrick Garland(wd) rendezésében és John Gielgud főszereplésével 1968-ban mutatták be. Második darabját, a Getting On-t, szintén Garland rendezésében és Kenneth More(wd) főszereplésével 1971-ben mutatták be. Számos televíziós, színpadi és rádiós darab következett, emellett forgatókönyvek, novellák, novellák, nagy mennyiségű nem fikciós próza, valamint műsorszórás és számos színészi szereplés.

A Királyi Nemzeti Színházzal(wd) és a BBC-vel való hosszú együttműködés ellenére Bennett soha nem ír megbízásból, mondván: „Nem dolgozom megbízásból, csak megrendelésre. Ha az embereknek nem kell, akkor az nagy baj”.[15]

Számos televíziós munkája közé tartozik az 1972-es A Day Out, az 1977-es A Little Outing, az 1982-es Intensive Care, az 1983-as An Englishman Abroad és az 1991-es A Question of Attribution.[16] De talán a leghíresebb képernyős munkája az 1988-as Talking Heads(wd) televíziós monológsorozat, amelyet később, 1992-ben a londoni Comedy Theatre-ben(wd) adtak elő. Egy évtizeddel később egy második, hat darabból álló Talking Heads sorozat következett.

1980-as évek

[szerkesztés]

1980-ban írta az Enjoy című darabot. A darab a Vaudeville Színházban(wd) alig hét hétig futott, annak ellenére, hogy Joan Plowright, Colin Blakely, Susan Littler(wd), Philip Sayer(wd), Liz Smith(wd) (aki Joan Hicksont helyettesítette a próbák alatt) és – első West End-szerepében – Marc Sinden(wd) is remekül játszott. A darabot Ronald Eyre(wd) rendezte.[17] Az Enjoy új produkciója a 2008-as brit turné során igen kedvező kritikákat kapott[18], és 2009 januárjában a londoni West Endre került.[19] A West End show több mint 1 millió fontot hozott az elővételes jegyeladásokból[20], sőt, a kereslet miatt meg is hosszabbították a bemutatót.[21] A produkcióban Alison Steadman(wd), David Troughton(wd), Richard Glaves, Carol Macready(wd) és Josie Walker(wd) játszott.

1990-as évek

[szerkesztés]

Bennett a The Lady in the Van című művét egy Miss Shepherd(wd) nevű excentrikus nővel kapcsolatos tapasztalatai alapján írta, aki több mint tizenöt éven át Bennett kocsifelhajtóján lakott egy sor lerobbant furgonban.[22] Először 1989-ben jelent meg esszé formájában a London Review of Booksban(wd). Könyv formájában 1990-ben adta ki. 1999-ben színdarabot készített belőle, amelynek főszerepét Maggie Smith játszotta, és amelyet Nicholas Hytner(wd) rendezett. A színdarabban két Alan Bennett nevű szereplő is szerepel. 2009. február 21-én a BBC Radio 4 rádiójátékként sugározta, Maggie Smith újra eljátszotta a szerepét, Alan Bennett pedig saját magát. A történetet újra feldolgozta egy 2015-ös filmhez, amelyben Maggie Smith ismét eljátszotta a szerepét, és Nicholas Hytner ismét rendezett. A filmben Alex Jennings(wd) játssza Bennett két változatát, noha Alan Bennett a film legvégén egy cameóban tűnik fel.

Bennett 1991-es darabját, a The Madness of George III címűt adaptálta filmre. A The Madness of King George (1994) című film négy Oscar-jelölést kapott: Bennett írói munkásságáért, valamint Nigel Hawthorne és Helen Mirren alakításáért. A legjobb művészeti rendezésért járó díjat is elnyerte.

1995-ben Bennett írta és vezette a BBC háromrészes The Abbey című dokumentumfilm-sorozatát, amelyet Jonathan Stedall rendezett.[23] A műsor személyes tisztelgés és túra a Westminsteri apátságban.[24]

21.század

[szerkesztés]
Bennett The History Boys című 2007-es produkciója a Doon Schoolban(wd) Vivaan Shah(wd) közreműködésével, az indiai Dehradúnban.

Bennett kritikusai által elismert The History Boys című darabja 2005-ben három Laurence Olivier-díjat nyert, a legjobb új darab, a legjobb színész (Richard Griffiths) és a legjobb rendezés (Nicholas Hytner(wd)) kategóriában, korábban pedig elnyerte a Critics' Circle Theatre Awards, valamint az Evening Standard Awards díjat a legjobb színész és legjobb játék kategóriában. Bennett megkapta a Laurence Olivier-díjat(wd) is a brit színházban nyújtott kiemelkedő hozzájárulásért.[25] A The History Boys hat Tony-díjat nyert a Broadwayn, köztük a legjobb színdarab, a legjobb színészi alakítás (Richard Griffiths), a legjobb női alakítás (Frances de la Tour(wd)) és a legjobb rendezés (Nicholas Hytner) díját. A History Boys filmváltozatát(wd) 2006 októberében mutatták be az Egyesült Királyságban. Bennett 2005-ben megjelent Untold Stories című prózai gyűjteményében arról a mentális betegségről írt, amelyben édesanyja és más családtagjai szenvedtek.

A Királyi Nemzeti Színházban(wd) 2009 végén Nicholas Hytner rendezte Bennett The Habit of Art című darabját, amely W. H. Auden költő és Benjamin Britten zeneszerző kapcsolatáról szól.[26]

Bennett People című darabja 2012 októberében mutatkozott be a Nemzeti Színházban.[27] Ugyanezen év decemberében mutatták be a Cocktail Sticks című önéletrajzi ihletésű darabot a Nemzeti Színházban, a Hymn című monológgal együtt.[28] A produkciót Bennett régi munkatársa, Nicholas Hytner rendezte. A darabot kedvező fogadtatásban részesítették, és a londoni West End Duchess Színházába(wd) vitték át, majd a BBC Radio 4(wd) rádióadásra adaptálta.[29]

2018 júliusában a londoni Bridge Színházban(wd) a kritikusok elismerésével nyílt meg Bennett Allelujah! című komikus drámája, amely egy bezárással fenyegetett nemzeti egészségügyi(wd) kórházról szól.[30]

Magánélete

[szerkesztés]
Alan Bennett Clarence bácsikájának sírköve a Larch Wood (Railway Cutting) temetőben(wd), aki 1985-ben egy rádiómonológ tárgya volt.

Bennett 40 évig élt a londoni Camden Townban, a Gloucester Crescenten(wd), majd 2006-ban a pár perc sétára lévő Primrose Hillbe(wd) költözött élettársával, Rupert Thomasszal, a The World of Interiors magazin korábbi szerkesztőjével.[31][32] Hosszú távú kapcsolata volt korábbi házvezetőnőjével, Anne Daviesszel is, egészen annak 2009-ben bekövetkezett haláláig.[33]

Bennett agnosztikus.[34] Anglikánnak(wd) nevelkedett, de az évek során fokozatosan „elhagyta [az egyházat]”.[35]

1988-ban visszautasította a Brit Birodalom Rendjének (CBE) parancsnoka kitüntetést, 1996-ban pedig a lovaggá ütést.[36]

2005 szeptemberében Bennett elárulta, hogy 1997-ben vastagbélrákkal kezelték, és a betegséget „unalmasnak” nevezte. A túlélési esélyeit 50%-nál „sokkal kisebbnek” adták meg, és a sebészek azt mondták neki, hogy egy „kőkemény zsemle” méretű daganatot távolítottak el.[37] Az Untold Stories (2005-ben jelent meg) című kötetet úgy kezdte el, hogy majd posztumusz adják ki, de a rákos megbetegedése gyógyulásnak indult.

A könyv nagy részét alkotó önéletrajzi vázlatokban Bennett azt mondja magáról, hogy „homoszexuális vagyok”, de említést tesz nőkkel való „kalandokról” is. Korábban a szexualitására vonatkozó kérdésekre úgy utalt, mintha egy olyan embert kérdeznének, aki épp most kúszott át a Szahara sivatagon, hogy válasszon a Perrier(wd) vagy a Malvern(wd) ásványvíz között.[38]

2008 októberében bejelentette, hogy a Bodleian Könyvtárnak(wd) adományozza teljes archívumát, amely munkapapírokból, kiadatlan kéziratokból, naplókból és könyvekből áll, és kijelentette, hogy ezzel a hála gesztusával törleszti adósságát a brit jóléti államnak, amely olyan oktatási lehetőségeket biztosított számára, amelyeket szerény családi háttere miatt máskülönben nem engedhetett volna meg magának.[39]

2015 szeptemberében Bennett támogatta Jeremy Corbyn kampányát a Munkáspárt vezetői választásán.[40] A következő hónapban, Corbyn választási győzelme után Bennett azt mondta: „Jóváhagyom őt. Már csak azért is, mert visszavezeti a Labour-t ahhoz, amin gondolkodniuk kellene”.[41]

Jonathan Miller(wd)[3] 2019-ben bekövetkezett halála után Bennett lett az egyetlen túlélő tagja az eredeti Beyond the Fringe kvartettnek, amelyben Peter Cook és Dudley Moore is szerepelt.[42]

Művei

[szerkesztés]

Válogatás

Film

[szerkesztés]

Színház

[szerkesztés]
  • The Madness of George III (író), 1991
  • The Wind in the Willows (író), 1991
  • Talking Heads (író), 1992
  • The Lady in the Van (író), 1999
  • The History Boys (író), 2004
  • The Habit of Art (író), 2009
  • People (író), 2012
  • Cocktail Sticks (író), 2012
  • Allelujah! (író), 2018

Bibliográfia

[szerkesztés]
  • Beyond the Fringe (with Peter Cook, Jonathan Miller(wd)[3], and Dudley Moore). London: Souvenir Press, 1962, and New York: Random House, 1963
  • Forty Years On, London: Faber, 1969
  • Getting On, London: Faber, 1972
  • Habeas Corpus, London: Faber, 1973
  • The Old Country, London: Faber, 1978
  • Enjoy, London: Faber, 1980
  • Office Suite, London: Faber, 1981
  • Objects of Affection, London: BBC Publications, 1982
  • A Private Function, London: Faber, 1984
  • Forty Years On; Getting On; Habeas Corpus, London: Faber, 1985
  • The Writer in Disguise, London: Faber, 1985
  • Prick Up Your Ears: The Film Screenplay, London: Faber, 1987
  • Two Kafka Plays, London: Faber, 1987
  • Talking Heads, London: BBC Publications, 1988; New York: Summit, 1990
  • Single Spies, London: Faber, 1989
  • The Lady in the Van (esszé a London Review of Books-ban), 1989
  • The Lady in the Van (könyv), 1990
  • Single Spies and Talking Heads, New York: Summit, 1990
  • Poetry in Motion (másokkal), 1990
  • The Wind in the Willows, London: Faber, 1991
  • Forty Years on and Other Plays, London: Faber, 1991
  • The Madness of George III, London: Faber, 1992
  • Poetry in Motion 2 (másokkal) 1992
  • Writing Home (naplók) London: Faber, 1994
  • The Madness of King George (forgatókönyv), 1995
  • Father! Father! Burning Bright (Az 1982-es Intensive Care TV-szkript prózai változata), 1999
  • The Laying on of Hands (történetek), 2000
  • The Clothes They Stood Up In (novella), 2001
  • Untold Stories (naplók), London, 2005, ISBN 0-571-22830-5
  • The Uncommon Reader (novella), London, 2007
  • A Life Like Other People's (memoár), London, 2009
  • Smut: Two Unseemly Stories (történetek), London, 2011
  • Six Poets: Hardy to Larkin: An Anthology, London: Faber, 2015
  • Keeping On Keeping On (naplók), London, 2016[43]
  • The Shielding of Mrs Forbes, London: Faber, 2019 (a Faber Stories sorozat része)
  • House Arrest: Pandemic Diaries, London: Faber, 2022

Magyarul megjelent

[szerkesztés]

Díjak és kitüntetések

[szerkesztés]

Alan Bennett díjainak és jelöléseinek listája

Bennettet 1987-ben az oxfordi Exeter College(wd) tiszteletbeli tagjává választották. 1990-ben a Leedsi Egyetem(wd) D. Litt(wd) fokozatát is megkapta[44], 1996-ban pedig a Kingston Egyetem(wd) tiszteletbeli doktori címét. 1998-ban megtagadta az Oxfordi Egyetem díszdoktori címét, tiltakozásul amiatt, hogy az egyetem elfogadta a finanszírozást Rupert Murdoch sajtócézártól.[45] 1988-ban visszautasította a CBE, 1996-ban pedig a lovagi címet.[46] Kijelentette, hogy bár nem republikánus, soha nem szeretne lovaggá lenni, mondván, ez kicsit olyan lenne, mintha élete végéig öltönyt kellene viselnie.[47]

2011 decemberében Bennett visszatért a Lawnswood középiskolába(wd), közel 60 évvel azután, hogy elhagyta, hogy leleplezze az átnevezett Alan Bennett Könyvtárat.[48] Azt mondta, hogy a The History Boys című könyvet „lazán” az iskolában szerzett tapasztalataira és az Oxfordba való felvételére alapozta. A Lawnswood School az írónak szentelte könyvtárát, miután az a közkönyvtári megszorítások ellen kampányoló hangadóvá vált.[49] A helyi könyvtárak bezárására vonatkozó tervek „helytelenek és nagyon rövidlátóak” - mondta Bennett, hozzátéve: „Elszegényítjük a fiatalokat”.

A populáris kultúrában

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://www.bodleian.ox.ac.uk/news/2012/writer-peter-carey-to-be-awarded-bodley-medal
  2. ↑ György király (film)
  3. ↑ a b c d Sir Jonathan Wolfe Miller CBE (1934. július 21. – 2019. november 27.) angol színházi és operarendező, színész, író, televíziós műsorvezető, humorista és orvos.
  4. ↑ Bennett, Alan (2014). „Fair Play”. London Review of Books 36 (12), 29–30. o. (Hozzáférés: 2014. június 13.) 
  5. ↑ A Co-operative Group Limited, amely Co-op néven kereskedik, egy brit fogyasztási szövetkezet(wd).
  6. ↑ Barbara Taylor Bradford (1933. május 10. – 2024. november 24.) brit-amerikai bestseller-regényíró volt.
  7. ↑ Alan Bennett: 'I don't fret about posterity. But some things will last' | Alan Bennett. The Guardian . (Hozzáférés: 2022. február 12.)
  8. ↑ Az Egyesült Királyságban a modern időkben két időszakban volt katonai sorkötelezettség. Az első 1916 és 1920 között, a második pedig 1939 és 1960 között. Az utolsó sorkötelezettségi időszak 1963-ban ért véget, bár sok katona úgy döntött, hogy 1963 után is folytatja a szolgálatot.
  9. ↑ A Joint Services School for Linguists 1951-ben a brit fegyveres erők által alapított iskola, hogy elsősorban orosz nyelvű nyelvi képzést biztosítson, elsősorban a nemzeti szolgálatot(wd) teljesítő kiválasztott sorkatonák számára.
  10. ↑ Az S-level vagy scholarship level (ösztöndíj-szint) egy általános oktatási bizonyítvány (GCE(wd)) nyilvános vizsga volt Angliában, Walesben és Észak-Írországban, amelyet a legrátermettebb A-szintű(wd) (középfokú) hallgatók tettek le.
  11. ↑ „Alan Bennett: timeline of the writer's life”, The Daily Telegraph, 2015. november 3.. [2022. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  12. ↑ My Father Knew Lloyd George (TV-film)
  13. ↑ On the Margin (TV-sorozat)
  14. ↑ „Alan Bennett's lost series On The Margin is recovered”, 2014. március 17. 
  15. ↑ Seale, Jack: Here's one I wrote earlier: Alan Bennett on Denmark Hill. Radio Times , 2014. szeptember 27. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
  16. ↑ Bennett, Alan (1934- ): Film and TV Credits | Screenonline (angol nyelven). www.screenonline.org.uk . (Hozzáférés: 2023. május 28.)
  17. ↑ Shenton, Mark."Which flops are ripe for revival?" Theatre Blog, The Guardian, 28 August 2008
  18. ↑ Let's enjoy Alan Bennett's revival play for what it is – Daniel Tapper on Alan Bennett's Enjoy The Guardian, 6 February 2009
  19. ↑ Enjoy by Alan Bennett at the Gielgud Theatre, review The Daily Telegraph, 3 February 2009
  20. ↑ Curtain re-opens on Bennett Play BBC News, 29 January 2009
  21. ↑ Bennett's Enjoy extends two weeks to 16 May 2009 London Theatre, 18 February 2009
  22. ↑ Margaret Mary Fairchild (1911. január 4. – 1989. április 28.), más néven Mary Teresa Sheppard, vagy Miss Shepherd, brit hajléktalan nő volt. Életét Alan Bennett 2015-ös The Lady in the Van című filmjében ábrázolta, amelyben Dame Maggie Smith alakította.
  23. ↑ Westminster Abbey (TV-film)
  24. ↑ BBC Two - The Abbey with Alan Bennett. BBC
  25. ↑ Jury, Louise."Historic night for Alan Bennett as his new play dominates the Olivier awards", The Independent, 21 February 2005
  26. ↑ Nightingale, Benedict. „Nicholas Hytner on his time at the National Theatre”, The Times , 2009. február 9.. [2011. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]  Archived version is available without subscription.
  27. ↑ "Alan Bennett's new play to open at National Theatre", The Guardian, 23 January 2012
  28. ↑ Billington, Michael. „Hymn/Cocktail Sticks – review”, The Guardian, 2012. december 17. (Hozzáférés: 2015. január 3.) 
  29. ↑ Cocktail Sticks. BBC Radio 4, 2015. január 3. Audio not available.
  30. ↑ "Allelujah!", "Bridge Theatre". Retrieved 25 August 2018
  31. ↑ The Guardian profile: Alan Bennett The Guardian. 14 May 2004
  32. ↑ „Alan Bennett: 'I don't fret about posterity. But some things will last'”, The Observer , 2016. december 18. 
  33. ↑ Alan Bennett reveals that his lover, 'Café Anne', is dead The Independent, 22 November 2009
  34. ↑ Alan Bennett: "You have to be careful about becoming an old git". Radio Times, 2016. december 24. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  35. ↑ YouTube-videó. YouTube
  36. ↑ Playwright who rejected a knighthood says he's probably the last real monarchist left in Britain The Independent, 31 May 2009
  37. ↑ "Alan Bennett reveals cancer fight", BBC News, 24 September 2005
  38. ↑ "Inside Bennett's fridge", The Daily Telegraph, 30 October 2004
  39. ↑ Kennedy, Maev "A small way of saying thank you: Bennett donates his life's work to the Bodleian", The Guardian, 24 October 2008
  40. ↑ „Alan Bennett: the UK Government is deplorable... but Corbyn has given things a good kick in the pants”, The Herald , 2015. szeptember 1. (Hozzáférés: 2018. május 1.) 
  41. ↑ Gani, Aisha. „Alan Bennett: Tories govern with 'totalitarian attitude'”, The Guardian , 2015. október 31. (Hozzáférés: 2018. május 1.) 
  42. ↑ „Theatre director Sir Jonathan Miller dies aged 85”, BBC News, BBC, 2019. november 27. 
  43. ↑ Bennett, Alan: Nicholas Delbancio in The New York Journal of Books. New York Journal of Books, 2018. december 11. (Hozzáférés: 2012. december 11.)
  44. ↑ An evening with Alan Bennett University of Leeds, 29 October 2007
  45. ↑ "Bennett snubs Oxford over Murdoch chair", BBC News, 15 January 1999
  46. ↑ "Birthday boy" – Blake Morrison salutes Alan Bennett as the writer approaches his 75th birthday The Guardian, 7 May 2009
  47. ↑ Featured interview: Alan Bennett In Conversation Front Row archive, BBC Radio 4 (Audio, 1 hr)
  48. ↑ Alan Bennett: Playwright returns to Leeds school VIDEO
  49. ↑ „Alan Bennett warns over tuition fees”, BBC News, 2011. december 10. 
  50. ↑ Not Only But Always (TV-film)
  51. ↑ Brian's Play
  52. ↑ Ferguson, Euan: The Complainers; The Story of Women and Art; Harry and Paul's Story of the Twos – review. The Guardian, 2014. május 31. „Enfield, as Alan Bennett, as a Talking Heads Stalin, torn between curtain-fussery and genocide, was the most surreal vision this perfect pair have ever concocted, but worked”
  53. ↑ What's on - Untold Stories. West Yorkshire Playhouse , 2014. június 2. [2014. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
  54. ↑ Erving Goffman (1922. június 11. – 1982. november 19.) kanadai származású amerikai szociológus, szociálpszichológus és író.

Irodalom

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alan Bennett című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alan_Bennett&oldid=27641203”