Akropolisz (Athén)
| Athéni Akropolisz | |
| Világörökség | |
 | |
| Az athéni Akropolisz | |
| Adatok | |
| Ország | Görögország |
| Világörökség-azonosító | 404 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, III, IV, VI |
| Felvétel éve | 1987 |
| Elhelyezkedése | |
 Akropolisz
Pozíció Görögország térképén
| |
 é. sz. 37° 58′ 18″, k. h. 23° 43′ 36″37.971667°N 23.726667°EKoordináták: é. sz. 37° 58′ 18″, k. h. 23° 43′ 36″37.971667°N 23.726667°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Akropolisz témájú médiaállományokat. | |
Görögországban az athéni Akropolisz a város belső területén található, az ókorból származó épületegyüttes, az európai civilizáció és demokrácia jelképe, az emberi alkotógéniusz egyik legnagyobb alkotása. A földrengéseknek kitett területen megépítéséhez mai szemmel is jelentős mérnöki tudásra volt szükség.[1] Az épület számos olyan technikai megoldást rejt, mely évszázadokra feledésbe merült. Ezeknek köszönhető, hogy ma is áll. Egyike azon kevés világörökségi helyszíneknek, melyek öt kritériumnak is eleget tesznek. Görögország-szerte számos hasonló akropolisz található, de méretei és kivitelezése miatt az athéni kitüntetett helyet foglal el közöttük.
Az Akropolisz egy lapos tetejű sziklán található, körülbelül 150 m tengerszint feletti magasságban Athén városában.
Története
[szerkesztés]Az i. e. 5. században kezdődtek meg azok a munkálatok, amelyek az Akropoliszt fellegvárrá változtatták, amikor a perzsák i. e. 452-ben vereséget szenvedtek a Periklész vezette athéniaktól. Győztes hangulatukban a görögök óriási építkezésekbe kezdtek. A költségeket a Déloszi Szövetségtől származó hűbéradókból állták, s a népgyűlésben ez heves tiltakozást váltott ki. A népgyűlés Periklészt választotta a tervezett építkezések vezetőjének, valamennyi munka intézőjének és felügyelőjének, a művészi kivitelezés irányítója pedig Pheidiasz lett – Periklész a város újjáépítésének központjába az Akropoliszt helyezte, de életében csak a Propülaia és a Parthenón lett készen.
A 18. század végéig viszonylag épségben maradt fenn annak ellenére, hogy a 4. századtól a Parthenónt keresztény templomnak, 1458-tól a törökök mecsetnek használták. 1687-ben Velence ostromolta meg a törököket, ekkor történt, hogy szeptember 26-án, Francesco Morosini tábornok ágyúgolyója becsapódott a Parthenónban elhelyezett lőporraktárba, amitől a felhalmozott puskapor felrobbant. A robbanás során háromszáz nő és gyerek halt meg.[2] A robbanás szétrobbantotta a Parthenon hosszú oldalait, és az ezt követő két napig tartó tűz után az épület a ma látható csontváz állapotában maradt fenn.[3]
A 19. század elején Lord Elgin angol követ a törökök engedélyével több szobrot és domborművet vett ki az épületből és szállított Londonba, ahol a British Museumban még ma is láthatók. Az Akropolisz restaurációja a 19. században kezdődött el Görögország felszabadulása után.
A nagy ásatásokra 1876–1885 között került sor a Görög Régészeti Társulat megbízásából, de az épületek restaurálása, vizsgálata ma sem fejeződött be.
Leírása
[szerkesztés]Az Akropolisz egy az attikai fennsíkból meredeken kiemelkedő kékesszürke színű mészkősziklára épült. A sziklán talált nyomokból a régészek arra a következtetésre jutottak, hogy már jóval az Akropolisz építésének ideje előtt (i. e. 6000) éltek itt emberek, akik a sziklát ugyancsak erődítmények építésére használták.
Épületei
[szerkesztés]
- Parthenón: a szűz Pallasz Athéné (am. fegyverforgató Athéné) temploma, a világ egyik legismertebb ókori épülete.
- A régi Athéné-templom alapjai. I. e. 6. század
- Erechteion: a fellegvár kultusztemploma az ismert kariatidákkal.
- Athéné Promakhosz (am. védelmező Athéné) szobrának alapozásai
- Propülaia: a hatalmas bejárati kapu, i. e. 437–432 pentelikoni márványból építették, 1909–1917 között restaurálták.
- Niké Apterosz (am. szárnyatlan Niké) temploma: a győzelem istennőjének szentélye, a ión építészeti stílus egyik gyöngyszeme.
- Aigeusz szentélye
- Brauranion: Artemisz Braurónia-szentélye, csak maradványai láthatók. I. e. 5. század. (A Braurónia női ünnep, melyet minden olümpiai ciklus negyedik évében megrendeztek. Helyszíne eleinte Braurón városa, később az athéni Akropolisz volt.)
- Chalkothéka: „érctár”, az istennőnek szánt fogadalmi ajándékok tárolására szolgáló csarnok és fegyvertár romjai. I. e. 5. század.
- Pandroszeion: Pandoroszosz (Kekropsz lánya) szentélye
- Arréphoroik lakhelye
- Athéné Poliasz (am. városvédő Athéné) oltára
- Zeusz Polieusz (am. Zeusz, a város pártfogója) szentélye
- Pandión király szentélye
- Heródes Atticus Ódeionja. Athén egyik leghíresebb római mecénása i. sz. 160-ban elhunyt felesége, Regilla tiszteletére emeltette a színházat zenei előadóteremként.[4]
- az Eumenész-sztoa maradványai az alsó teraszon
- Aszklépiosz szentélye
- Dionüszosz színház az Akropolisz déli lejtőjén.
- Periklész színháza
- Eleuthereusz Dionüszosz (am. szabad Dionüszosz) temploma
- Aglaureion: Aglaurosz (Kekropsz másik lánya) templomának maradványa
Továbbá:
- Beulé kapu: egy városfal része volt.
- Athéné Ergané (am. Athéné, a kézművesség/művészet istennője) szentélye
- Pelazgikus fal
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Földrengéskutatók elemzik a Parthenon oszlopait (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2008. augusztus 27. (Hozzáférés: 2020. szeptember 11.)
- ↑ The Athenian temple was partly destroyed on 26 September 1687.. (Hozzáférés: 2022. március 24.)
- ↑ September 26, 1687: When the Venetians Bombarded the Parthenon. (Hozzáférés: 2022. március 24.)
- ↑ Herodes Atticus Ódeionja Archiválva 2013. december 17-i dátummal a Wayback Machine-ben – Ittott.com
Források
[szerkesztés]- Forgács András, Szabó Miklós: Görögország (Budapest: Panoráma; Panoráma útikönyvek, 1991) ISBN 9632437330
További információk
[szerkesztés]
- Az Akropolisz az UNESCO világörökség honlapján (angolul)
 | Kulturális |
|  |
|---|---|---|---|
| Vegyes | |||
