Ugrás a tartalomhoz

Ahmed Ben Bella

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ahmed Ben Bella
Katonai pályafutása
Csatái

Született1916. december 25.[1][2][3][4]
Maghnia
Elhunyt2012. április 11. (95 évesen)[3][4][5]
Algír
Párt

HázastársaZohra Michelle Sellami
Foglalkozás
Vallásszunnita iszlám

Díjak

Ahmed Ben Bella aláírása
Ahmed Ben Bella aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ahmed Ben Bella témájú médiaállományokat.

Ahmed Ben Bella (arabul: احمد بن بلة Maghnia, Algéria, 1916. december 25.Algír, 2012. április 11.) második világháborús francia katona, majd az algériai függetlenség harcosa, szocialista államférfi, 1963 és 1965 között Algéria első köztársasági elnöke.

Élete

[szerkesztés]

Ben Bella szülei marokkói arab származású, Marrákes környékéről emigrált földművesek voltak. Ben Bella Algériában, Maghnia községben, a marokkói határ szomszédságában született 1914-ben vagy 1916-ban; a történetírás az utóbbi évszámot tekinti valósnak. Algéria ekkor francia gyarmat volt.

1936-ban önként lépett be a francia hadseregbe. 1940-ben hivatalos behívót kapott, Marseille-be került, ahol többször játszott az Olympique de Marseille focicsapatban is. Kitüntették, mert lelőtt egy Ju 87-et a város kikötője felett. Leszerelték, de a Torch hadművelet után 1943-ban újra behívták, és a francia hadsereg marokkóiakból álló csapatainak kötelékében újra harcolt. Tiszthelyettesként részt vett a szövetségesek olaszországi hadjáratában, melynek során 1944 áprilisában de Gaulle tábornok Hadiéremmel tüntette ki.

Algériába visszatérve egy franciaellenes földalatti mozgalom szervezését kezdeményezte. 1950 májusában a francia hatóságok letartóztatták és hét év szabadságvesztésre ítélték. Két év után a börtönből megszökött, majd először Tunéziába, majd onnan Egyiptomba menekült. Az algériai függetlenségi háború kitörésekor, 1954-ben Kairóban tartózkodott, ahol egyike volt az algériai Nemzeti Felszabadítási Front vezetőinek. 1956-ban, miközben Rabatból Tuniszba repült, nemzetközi légtérben francia vadászrepülőgépek arra kényszerítették, hogy gépe Algírban leszálljon, ahol a francia hatóságok négy harcostársával együtt letartóztatták. 1962-ig az Aix-szigeten, majd Turquant várában tartották fogva.

Algériában közben a nyolc évig tartó függetlenségi háború után, 1962-ben kimondták az ország függetlenségét. Ben Bellát az ideiglenes kormány alelnökévé választották, majd hazatérése után, 1962. szeptember 20-án kinevezték miniszterelnöknek. Népszerűsége, illetve híveinek száma a hatalom köreiben, valamint az algériai társadalomban is folyamatosan nőtt. 1963-ban elnökké választották. Belpolitikájában egy tipikusan algériai szocializmus megvalósítását tűzte ki célul, szoros kapcsolatokkal mind Franciaországgal, mind Kubával. A pánarabizmus híve, Nasszer csodálója volt. 1964-ben megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést.[6]

1965-ben korábbi harcostársa, Houari Boumédiène ezredes vértelen katonai puccs során eltávolította a hatalomból. Egészen 1980-ig kezdetben börtönben, majd házi őrizetben volt, később Svájcba költözött, ahonnan csak 1990-ben térhetett vissza hazájába.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Большая российская энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia. (Hozzáférés: 2016. június 24.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  6. Герой Советского Союза Бен Белла Ахмед :: Герои страны