ACF Fiorentina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(AC Fiorentina szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fiorentina
Csapatadatok
Teljes csapatnév ACF Fiorentina SpA
Becenév La Viola (Violák)
Gigliati (Liliomok)
Alapítva1926. augusztus 26.
Stadion Stadio Artemio Franchi,
Firenze, Olaszország
Vezetőedző Stefano Pioli
Elnök Jason Wong 40%, Della Valle család 60%
Bajnokság Serie A
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
Fiorentina honlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fiorentina témájú médiaállományokat.

Az ACF Fiorentina egy 1926-ban alapított olasz labdarúgóklub Firenzében. Becenevük Lilák, Violák, Liliomok.

Történelem[szerkesztés]

A Fiorentina csapatát 1926. augusztus 26-án alapították két egyesület, a Libertas, és a Club Sportivo Firenze összeolvadásából. A klub székhelye eleinte a Via Belleniben volt, és a mára már szimbólummá vált lila mez sem találtatott ki akkor még. A kezdeti színek a piros és a fehér volt, melyek a fent említett két egylet színei is voltak egyben. 1931-ben a csapat átköltözött az addigra, Pier Luigi Nervi tervei alapján felépített, egészen a mai napig a klub otthonául szolgáló Stadio Artemio Franchiba. Az első, az új otthonban lejátszott meccsen a Fiorentina 2-1-re verte a Signa csapatát, tehát már a debütálás is jól sikerült a Franchiban. A csapat első hivatalos mérkőzését a szintén toszkán Pisa elleni 3-1-gyel jegyzik a Violák krónikásai, mely mérkőzést 1926. október 3-án játszották. Ekkortájt a klub elnöke Luigi Ridolfi volt. Az ő regnálása alatt lett tagja a firenzei klub a Serie A-nak, ahol az első meccsét Milánóban játszotta a Rossonerok ellen, ami Prendato góljával 1-1-re végződött.

Az első trófeák: a 40-es Coppa Italia és az 56-os Scudetto[szerkesztés]

Az első trófeát a 39/40-es években nyerte a csapat. A Coppa Italia akkori kiírása szerint az első meccs éppen '39 karácsonyára esett, ám ez nem zavarta a játékosokat, 7-1-re verték a Cavagnaro, utána a 16 között a Milan ellen 1-1 illetve 5-0, végül a negyeddöntőben 4-1 a Lazio ellenében. Az elődöntőben a Juventus volt az ellenfél, 3-0-lal lépett túl ellenfelén a liliomos csapat. A június 15-i döntőn a Genova már nem okozott gondot, 1-0-val a Coppa Italia Firenzébe vándorolt.

A 40-es évek közepétől a firenzei gépezet beindult. Egyszer-egyszer bronzérmet és negyedik helyet szerzett a csapat, és két alkalommal tudott a Serie A ötödik helyén végezni. Ezt a teljesítményt 1956-ban koronázták meg, amikor is elhódították történetük első Scudettoját, ráadásul a gólkirályt is a violák adták, Virgili személyében, aki 21 gólt szerzett 30 meccsen. A következő évben pedig már BL döntőt játszottak, amit azonban a bombaformában lévő Real Madrid ellen 2-0-ra elbuktak.

1960-70: A második Scudetto, és 4 másik cím évtizede[szerkesztés]

Az első bajnoki cím utáni évek is sikerekben gazdagok voltak. Az 58-59-es szezonban mindmáig rekordnak számító 95 gólt rúgott a csapat, majd 1961-ben megnyerte egyetlen európai trófeaként a KEK-et, valamint Czeizler Lajos irányításával az Olasz-kupát. A svájci Luzern csapatát 9-2-es összesítéssel, majd a jugoszláv Dinamo Zágráb 4-2-es összesítéssel behódolt az ekkor már lilában futballozó firenzeieknek. A döntőben a skót Rangers csapata volt az ellenfél, akiket szintén legyőztek Firenze fiai, ezzel elhódítva a KEK serleget, annak fennállásának első évében. Ugyanebben az évben a Coppa Nazionale is ismét Firenzébe került. 65/66-ban ismét kupagyőzelem, a Laziót verték a döntőben 2-0-ra. Ekkor a Fiorentina edzője Hidegkuti Nándor volt.

A 60-as évek végén, a 68/69-es szezonban ismét ünnepelhetett Firenze. A liliomosok másodszor is Michelangelo városába vitték a Scudettot, amely sikerben nagy szerepe volt a 14 gólt szerző Maraschinak és természetesen Superchinek, Ferrantenak, és De Sistinek, akik szintén a góllövőlista élmezőnyében végeztek.

A 80-as évek[szerkesztés]

A 80-as években a klubot a Pontello család vette meg. Gazdaságilag rendben volt a csapat, azonban újabb bajnoki cím nem született, annak ellenére, hogy a 80/81-es bajnokságban az utolsó fordulóban bukta el a Juventus ellenében története harmadik Scudettoját a Fiorentina. Pár évre rá harmadik lett a csapat. Ebben az időszakban került Firenzébe a klub történetének egyik nagy legendája, Roberto Baggio, aki annak ellenére, hogy 91-ben elment, belül mindmáig Viola maradt.

A 90-es évek, a Cecchi-Gori éra[szerkesztés]

A 90-es években újabb csillag született Firenzében. Az argentin csatárcsillag, Gabriel Omar Batistuta 91-ben Roby Baggio pótlására érkezett, és egészen 2002-ig a klub játékosa volt. Mellette a csapatot olyan játékosok erősítették ebben az évtizedben, mint Francesco Toldo, Manuel Rui Costa, Jörg Heinrich, Moreno Torricelli, Angelo di Livio, Edmundo, Nuno Gomez. Ebben az évtizedben a firenzeiek kivívták a BEK utódjának a Bajnokok Ligájának főtáblájára jutást. Itt sem maradtak el a sikerek. Olyan csapatokat győzött le a Fiorentina mint az Arsenal a Wembleyben, vagy éppen a Barcelona, a Franchiban. Azonban semmi sem fenékig tejfel, tartja a mondás. 2001-ben komoly gondok jelentkeztek a klub pénzügyeiben. A több más üzletébe belebukó tulajdonos, a maffiózó és homoszexuális Vittorio Cecchi-Gori, akit többszörösen körözött bűnözőként 2008-ban tartóztatták le Rómában, a Fiorentinából vette ki a pénzét, hogy egyéb maffia-adósságait törlessze. Ennek következtében a játékosoknak nem tudtak fizetést adni, és mindennek a tetejébe, következményképpen a csapat kiesett a Serie A-ból. Ha ez nem lett volna elég, még felszámolási eljárás is indult a klub ellen, minek végén megszűnt a 76 éve fennálló patinás klub.

Az új korszak, a Della Valle testvérek[szerkesztés]

Ekkor jött a firenzei Della Valle testvérpár, Diego és Andrea, akik kezükbe vették a dolgokat, és a Fiorentina romjain létrehozták a Florentia Viola elnevezésű csapatot, amely azonban nem volt jogutódja a Fiorentinának. A csapatot csak a negyedosztályban, a Serie C-2-ben engedték indulni, ami sikeresen meg is nyert. Az osztálybővítések miatt, és nem kis szerencse segítségével a következő évben nem a Serie C-1-ben, hanem rögtön a másodosztályból a Serie B-ből indultak a violák. Itt a szintén új feljutási rendszernek köszönhetően első évben kivívták a Serie A tagságot. Ekkor már 2004-et írtunk. Első „újkori” elsőosztályú versengésében a lila csapat nem kis szerencsével maradt bent a Serie A-ban, miután az utolsó fordulóban 3-0-ra verte hazai pályán a Bresciát és hármas holtversenyben jobbnak bizonyult két vetélytársánál.

A 2005/06-os bajnokságban már-már régi önmagát idézően játszott a csapat, és célba vették a régi szép idők emlékére Európát. A végül 4. helyen végzett klub belekerült a bundabotrányba. A csapatot első fokon a másodosztályba száműzték, másodfokon visszatették az első ligába, ahonnan 19 pontos hátrányról kellett elstartolnia, ám ezt az Olasz Olimpiai Bizottság (CONI) 4 ponttal csökkentette, így a végleges büntetés, tekintve a vezetőség elállt a per polgári úton történő folytatásától, 15 pont lett. A pontlevonás ellenére is a csapat a 2006/2007-es szezont az 5. helyen fejezte be, amely feljogosította a következő évi UEFA-kupában való indulásra. A 2007/2008-as szezonban az UEFA-kupa elődöntőjében tizenegyes párbajban maradtak alul a Glasgow Rangerssel szemben. A bajnokságban pedig az AC Milant megelőzve a 4. helyen végeztek, ami Bajnokok Ligája selejtezőre jogosította fel a firenzei alakulatot, ahol azonban a csoportkörben kiestek.

Sikerek[szerkesztés]

Bajnoki címek: 1956, 1969

Kupagyőzelmek: 1940, 1961, 1966, 1975, 1996, 2001

Olasz Szuperkupagyőztes: 1996

KEK győztes: 1961

KEK elődöntős: 1997

BEK ezüstéremes: 1956

UEFA-kupa ezüstérmes: 1990

UEFA-kupa elődöntős: 2008

Európa-liga elődöntős: 2015

Közép-európai kupagyőztes: 1966

Jelenlegi keret[szerkesztés]

2018. junius 3. szerint.[1]

# Poszt Név
2 ITA V Vincent Laurini
3 ITA V Cristiano Biraghi
4 SRB V Nikola Milenković
5 CRO KP Milan Badelj
6 MAC KP Goran Pandev
7 MOR CS Rafik Zekhnini
8 ITA KP Riccardo Saponara
9 ARG CS Giovanni Simeone
10 FRA KP Valentin Eysseric
11 ITA CS

Mario Balotelli

15 URU V Maximiliano Olivera
17 FRA KP Jordan Veretout
19 URU KP Sebastián Cristóforo
# Poszt Név
20 ESP KP Germán Pezzella (kölcsönben a Real Betistől)
22 ITA K Michele Cerofolini
24 ITA KP Marco Benassi (labdarúgó)
25 ITA CS Federico Chiesa
27 ITA CS Simone Lo Faso (kölcsönben a Palermotól)
28 POR CS Gil Dias (kölcsönben a AS Monacotól)
30 ITA CS Domenico Berardi
31 BRA V Vitor Hugo
51 BUL V Petko Hrisztov
57 ITA K Marco Sportiello (kölcsönben a Atalantatól)
76 POR V Bruno Gaspar
77 FRA CS Cyril Thereau
97 POL K Bartłomiej Drągowski

Kölcsönben[szerkesztés]

# Poszt Név
BRA K Marcos Miranda (Pro Vercelli)
ITA V Cristiano Piccini (Carrarese)
Szerbia V Nikola Gulan (Chievo)
BRA V Enrique David Mateo (Campobasso)
ITA KP Francesco Di Tacchio (Juve Stabia)
# Poszt Név
ITA KP Federico Carraro (Modena)
ITA KP Massimiliano Taddei (Carrarese)
BRA CS Jefferson (Latina Calcio)

Híres játékosok[szerkesztés]

Visszavonultatott mezszámok[szerkesztés]

Források és jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2017-2018-as keret (olasz nyelven). it.violachannel.tv. [2016. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 12.)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz ACF Fiorentina témájú médiaállományokat.