Österreicher Manes József

Österreicher Manes József
Született	1759. május 17. Óbuda
Elhunyt	1831. december 14. (72 évesen) Bécs
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	orvos balneológus
Sírhelye	Währingi zsidó temető (Gruppe 4, Nr. 327)
Österreicher Manes József aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Österreicher Manes József témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Österreicher Manes József (németül: Joseph Manes Österreicher (neve Oesterreicher alakban is előfordul), Óbuda, 1759. május 17. – Bécs, 1831. december 14.) orvosdoktor, kamarai főorvos, Balatonfüred első fürdőorvosa. Magyarországon az első olyan zsidó vallású orvos volt, aki II. József császár türelmi rendelete folytán 1782-ben megkapta a doktori képesítést. Az elektromos kezelés egyik bevezetője. Ő állította elő a Sal mirabilis nativus hungaricus nevű hashajtót, megindította a szódavízgyártást az orvostechnikai intézetben.

Életpályája

Emléktáblája a balatonfüredi Állami Szívkórház falán

Óbudán született vagyontalan zsidó szülőktől. A zsidóknak az 1781-es türelmi rendelet kihirdetése előtt a tudományos pálya Magyarországon és Ausztriában zárva volt, ő mégis folytatta tanulmányait és a humaniórákat elvégezte. Miután szülei kívánsága szerint a kereskedő pályához nem volt hajlandósága, az orvosi pályára készült és azt 1780-ban bevégezte.
A türelmi pátens megjelenése után szigorlatot tehetett és 1782-ben orvosi oklevelet nyert. Időközben mint kórházorvos Óbudán működött. Innen meghívták Zalaegerszegre Zala megye főorvosának és miután a budai ásványvízekről írt orvosi disszertációjában a balatonfüredi ásványvízről is írt, 1785. szeptember 12-én füredi fürdőorvossá is kinevezték. Ezután 1785-től 1806-ig főorvosként Balatonfüreden dolgozott és a fürdő népszerűségéhez jelentősen hozzájárult.

Miután 17 évig működött ott, 1802-ben Bécsbe költözött, hol mint gyakorló orvos élt. Az élelmiszeripari cikkek hamisításának felismerésére készüléket talált fel, melyet Ferenc császárnak bemutatott, s ezért őt arany tubákos szelencével ajándékozta meg.

1818-ban a Magyarországon sűrűn előforduló glaubersóból sziksó készítésére gyártervezetet nyújtott be a kormányhoz. Később császári-királyi kamarai főorvos lett és a nyakban hordozható polgári nagy arany-érmet kapta. Miután az a terve, hogy a császári-királyi katonák ingyenes ellátására Balatonfüreden ház épüljön nem sikerült, 1823. augusztus 31-én 1620 ezüst frt alapítványt hozott létre, hogy a füredi gyógyhelyet használó katonák költségét fedezze.

1797-től fogva tagja volt a lipcsei gazdasági egyesületnek és a jenai természettani társaságnak.

Főbb művei

• Azon intézetről, mely a füredi savanyúvíznél a tehén himlő bé oltása eránt tétetett. M. Kurir, 1802. I. 41. sz.
• Analysis aquarum Budensium item aquae Sarisapiensis et acidulae Fürediensis, praemissa methodo professoris Winterl, cum tabellis Viennae. Bécs, 1781.
• Nachricht von den Bestandtheilen und Kräften des Füreder Sauerbrunnens. ib. 1792.
• Sal Mirabilis Nativus Hungaricus. ib. 1801.
• Az általam ujonnan találtatott termésszeti magyar csudálatos sóval (sal mirabilis nativus hungaricus) való hasznos élésről orvosi tapasztalások. 1801.
• Természeti csudálatos magyar sóval való hasznos orvosi tapasztalások. 1801. (Értekezés a sziksóról, melyet ő fedezett fel legelőször hazánkban)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.  
• Magyar életrajzi lexikon
• Szabadváry Ferenc: A kémia magyarországi kezdeti tudományos megalapozása. A magyarországi kémia. Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Tudományok Osztálya, 2000. május 10.