Zsurlólevelű kazuárfa
|
|
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Casuarina equisetifolia L. |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Zsurlólevelű kazuárfa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Zsurlólevelű kazuárfa témájú médiaállományokat. |
A zsurlólevelű kazuárfa (Casuarina equisetifolia) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a bükkfavirágúak (Fagales) rendjéhez, ezen belül a vasfafélék (Casuarinaceae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elterjedése
A zsurlólevelű kazuárfa a trópusi tengerpartokon, a belső területeken ültetve fordul elő; hazája Ausztrália, Dél-Ázsiáig és a Csendes-óceánig.
[szerkesztés] Alfajai
- Casuarina equisetifolia equisetifolia
- Casuarina equisetifolia incana
[szerkesztés] Megjelenése
Finom, részben csüngő ágai a selyemfenyő finom tűlevelére emlékeztetnek, levelei közelről ízeltségük miatt zsurlóhoz hasonlítanak. A levelek apró pikkelyszerűek. A növény legfeljebb 25 méter magas fa, a lombkorona nagyon laza, finoman elágazó; a fiatalabb ágak zöldek és gyengén hosszbarázdásak, egy részük levelek módjára lehull. Apró levelei örvös állásúak, mint a zsurlónál. A porzós virágok egymás felett elhelyezkedő örvökben, legfeljebb 4 centiméter hosszú, barkaszerű virágzatot alkotnak az ágak csúcsán, a termős virágok az oldalsó törpehajtások csúcsán fejecskevirágzatban fejlődnek. A bibék vörösek. Termése legfeljebb 15 milliméter átmérőjű, gömbölyded, fás toboz, éles szélű pikkelyein apró szárnyas makkokkal.
[szerkesztés] Egyéb
A zsurlólevelű kazuárfa gyors növekedésű, eltűri a sót és az erős szelet, a sovány talajokkal is megelégszik, mivel gyökérgümöcskéiben egy sugárgombafaj él, amely a levegő nitrogénjét megköti, és e vegyületekből a fának is juttat. Ezért ideális fa a partvédelemhez és kilúgozott talajok erdősítéséhez. Floridában védőgyűrűként ültetik citrusültetvények köré. Kemény, súlyos fája a legkiválóbb tüzelőanyagnak számít, mivel hosszú ideig és csaknem füst nélkül ég. A polinézek fegyvereket készítettek belőle; a fa vörös nedvét elesett harcosok vérének tekintették. A gyökereket óvatosan kiásták, görbére hajlították, majd évekre újra elásták, hogy cápafogó horogként használhassák.
[szerkesztés] Képek
[szerkesztés] Forrás
- Jean G. Rohwer: A trópusok növényei (2002) Magyar Könyvklub, Természetkalauz sorozat, ISBN 963 547 622 1

