Zsurlólevelű kazuárfa

Zsurlólevelű kazuárfa
	;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Bükkfavirágúak (Fagales);
Család:	Vasfafélék (Casuarinaceae);
Nemzetség:	Casuarina;
Faj:	C. equisetifolia;
Tudományos név
	Casuarina equisetifolia; L.
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Zsurlólevelű kazuárfa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Zsurlólevelű kazuárfa témájú médiaállományokat.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

A zsurlólevelű kazuárfa (Casuarina equisetifolia) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a bükkfavirágúak (Fagales) rendjéhez, ezen belül a vasfafélék (Casuarinaceae) családjához tartozó faj.

[szerkesztés] Elterjedése

A zsurlólevelű kazuárfa a trópusi tengerpartokon, a belső területeken ültetve fordul elő; hazája Ausztrália, Dél-Ázsiáig és a Csendes-óceánig.

[szerkesztés] Alfajai

Casuarina equisetifolia equisetifolia
Casuarina equisetifolia incana

[szerkesztés] Megjelenése

Finom, részben csüngő ágai a selyemfenyő finom tűlevelére emlékeztetnek, levelei közelről ízeltségük miatt zsurlóhoz hasonlítanak. A levelek apró pikkelyszerűek. A növény legfeljebb 25 méter magas fa, a lombkorona nagyon laza, finoman elágazó; a fiatalabb ágak zöldek és gyengén hosszbarázdásak, egy részük levelek módjára lehull. Apró levelei örvös állásúak, mint a zsurlónál. A porzós virágok egymás felett elhelyezkedő örvökben, legfeljebb 4 centiméter hosszú, barkaszerű virágzatot alkotnak az ágak csúcsán, a termős virágok az oldalsó törpehajtások csúcsán fejecskevirágzatban fejlődnek. A bibék vörösek. Termése legfeljebb 15 milliméter átmérőjű, gömbölyded, fás toboz, éles szélű pikkelyein apró szárnyas makkokkal.

Termés

[szerkesztés] Egyéb

A zsurlólevelű kazuárfa gyors növekedésű, eltűri a sót és az erős szelet, a sovány talajokkal is megelégszik, mivel gyökérgümöcskéiben egy sugárgombafaj él, amely a levegő nitrogénjét megköti, és e vegyületekből a fának is juttat. Ezért ideális fa a partvédelemhez és kilúgozott talajok erdősítéséhez. Floridában védőgyűrűként ültetik citrusültetvények köré. Kemény, súlyos fája a legkiválóbb tüzelőanyagnak számít, mivel hosszú ideig és csaknem füst nélkül ég. A polinézek fegyvereket készítettek belőle; a fa vörös nedvét elesett harcosok vérének tekintették. A gyökereket óvatosan kiásták, görbére hajlították, majd évekre újra elásták, hogy cápafogó horogként használhassák.