Bonszai

Egy sziklára ültetett háromágú juharfa bonszai.

Vízi jázmin bonszai

Amerikai vörösfenyő (Larix laricina) bonszai

A bonszai (japánul: 盆栽, lapos tálban nevelt fa, bon=edény, tál, szai=növény) mesterségesen, művészien alakított, formára metszett, esetleg hajlított fa. Nevezik tálas kertészkedésnek is, mivel a legismertebb formája a kis méretű, tálkákban nevelt és alakított fák tartása. Általánosan elterjedt tévhit, hogy a bonszai egy növényfaj. Ezzel szemben elvileg bármilyen fás szárú kétszikű növényből lehet bonszait nevelni, természetesen ennek azért korlátot szabnak az illető faj morfológiai jellemzői, például a túl nagy levélméret, az ágelágazások hiánya, vagy a túl nagy távolság a rügyek között stb. Másik tévhit, hogy a bonszai szobanövény. Ez csak a trópusi-szubtrópusi fajokból kialakított fácskákra igaz és ezekre is csak a saját természetes élőhelyükön uralkodó klimatikus viszonyokat megközelítő körülmények között. Megjegyzendő, hogy ezen fajok némelyikének életben tartása éppen speciális igényei (magas és kiegyenlített hőmérséklet, magas relatív páratartalom) miatt egy átlagos magyar lakásban szinte reménytelen vállalkozás.

Története

Már a Tang-dinasztia idejében is ismerték a bonszait. Eredetét sokszor az ókori Kínának tulajdonítják, ahol, úgy hisszük, a gyógyítók ilyen módon szállították gyógynövényeiket. Régen a stílusosan megformált törzseken volt a hangsúly, amiket főleg állat- vagy misztikus figurák formájára alakítottak. Néhány ilyen darab máig is fennmaradt és nagy értéket képvisel.

A japánok a bonszait a kínai stílusból vették át és az uralkodói nagykövetség hozta „divatba” Japánban (7–9 század). A Kamakura-korból származó penjing a Heian-kori szokásokra hivatkozik és néhány papírtekercsre lett feljegyezve (megrajzolva). A Muromacsi-korban a penjing Japánban különféle formákat öltött. Csakúgy mint a japán kert, ez is átvette a „vabi-szabi” művészformát. Ebben az időben a bonszai még csak egy kiválasztott társadalmi réteg képviselőinek szórakozása volt. Az Edo-korban a bonszai nevelése már a daimjó, szamuráj, kereskedő és városlakó réteg számára is elérhetővé vált. A bonszai-cserép népszerűvé válását követően sok fazekasmester szakosodott kimondottan e típusú áru készítésére. Azt mondják, hogy a „bonszai” szó használata e szakaszban kezdődött. Sok japán fametszeten szerepel.

Stílusok

Nem minden tálba ültetett, kis termetű növény (fa) bonszai. Ahhoz, hogy egy fából valóban bonszai váljék, valamelyik tradicionális stílus jegyeit kell hogy viselje, ennek eléréséhez évek türelmes alakító munkájára van szükség. Szerencsére az évszázadok során számtalan stílus alakult ki, így ha egy fácska arányos és esztétikus, majdnem biztos, hogy valamelyik ezek közül ráillik. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül a leggyakoribb stílusok rövid ismertetése következik.

A stílusokat csoportosíthatjuk a törzs alakja-száma, a korona alakja, a gyökérzet és az elrendezés szerint.

I. A törzs alakja szerint

Csokkan

(Egyenes stílus) A fokozatosan vékonyodó törzs egyenesen felfelé nő, az ágak körben szabályosan helyezkednek el. A gyökérzet (lehetőleg) körben szépen látható. Ilyen stílusú fákat, főleg fenyőket láthatunk a természetben szabad területeken. A törzs felfelé vékonyodjon. Az ágak is egyenesek legyenek, a fa minden irányába nézzenek, de a nézőkkel szembe nem nőhet. Az ágak közel vízszintesek legyenek. A fa körvonala szabálytalan háromszöget alkosson. A fán gyakran képezünk ki elszáradt, kifakult csúcsokat, ezeket „dzsin”-nek nevezik. Ennél a stílusnál gyakori hiba, hogy a fa túl magas a törzs vastagságához képest. A fenyőfélék zöme alkalmas erre a stílusra, a lombos fák közül a juhar, bükk, gyertyán.

Mojogi

Kissé hajlott, kanyargó törzsű fa. Az ágak és a törzs esetleg kissé csavarodhatnak. A gyökérzet itt is szimmetrikus. Kialakítása nem nehéz, de a szabályok betartása igen fontos. A törzs „S” alakban görbüljön, de ne csak síkban, hanem a tér minden irányába. Sok kanyar és különösen, ha azok erősek, az rontja a fa megítélését. A fa csúcsa a törzs kiindulópontja fölé essen. A törzs fokozatosan vékonyodjon. Az ágak a törzs görbületének a külső részéről induljanak ki. Az ágakat szintén „S” alakúra neveljük. Az alsó ágak legyenek a legerősebbek, a magasabban levők pedig vékonyabbak és rövidebbek. A törzs jelentős része és az ágrendszer látható legyen. A lombkorona egy szabálytalan háromszög alakba legyen foglalható. A törzs a fa magasságának 1/3-a legyen, innen indulhat az első ág.

Bankan

Nagyon görbe, feltekeredett törzsű fácska. A gyökérzet egyaránt lehet szimmetrikus, vagy aszimmetrikus.

Nedzsikan

Itt a törzs mintha meg lenne csavarva, vannak olyan fajok amelyek eleve csavarodottan nőnek, de a csavarodás lehet mesterségesen előidézett is. A gyökérzet itt is szimmetrikus.

Sakan

(Elhajló) Az egyik irányba határozottan megdőlt fácska, az ágak mindkét oldalon (elcsúsztatva) megtalálhatók. A gyökérzet a dőlést egyensúlyozandó, az ellentétes oldalon fejlettebb. A dőlésszög akár 45 fok is lehet. Az ágak vízszintesen helyezkedjenek el, tehát ha egy egyenes fát ferdén ültetünk be az helytelen. Gyakran ültetik ovális edénybe. A gyökerek láthatóak legyenek, és olyan látszatot keltsenek, hogy a fa biztosan támaszkodik a földben. Az ágrendszerre és a lombozatra ugyanazok a követelmények, mint az egyenes stílusokra. A törzs lehet egyenes vagy kissé görbült.

Kengai és man-kengai

(Elterülő, félig elterülő) A kezdetben felfelé növő törzs ívesen visszahajlik a tál szintje alá, a félig elterülő stílus esetében nem ér a tál szintje alá. Előnyös a fejlett gyökérnyak itt is, mert jobban kihangsúlyozza a fa erőteljes kapaszkodását.

Bundzsin

(Aszkéta, vagy festői) A törzs lehet enyhén csavarodott, alul kevesebb ággal. Finom, elegáns kinézetét a megfelelő ágkialakítás és a viszonylag kis edény is kifejezi. A gyökérzet lehet aszimmetrikus.

II. A törzsek száma szerint

Tankan

Egytörzsű.

Szokan

Kéttörzsű, "apa és fia". A tövénél kétfelé ágazó törzs, ideális esetben egy vastagabb és egy körülbelül a harmadával vékonyabb részből áll. A gyökérzet itt is szimmetrikus.

Szankan

Háromtörzsű. A törzs a tövénél háromfelé ágazik el. A gyökérzet általában itt is szimmetrikus.

Gokan

Öttörzsű. A törzs a tövénél öt felé ágazik el. A gyökérzet általában itt is szimmetrikus.

Kabudacsi

Közös tőről eredő, sűrűn álló sok törzsű növények.

III. A gyökérforma alapján

Neagari

Az ilyen bonszai gyökérzete a talajból kilátszik. A csupasz gyökerek azt az érzetet keltik, mintha a növénynek hosszú évek szélsőséges időjárását kellett volna átvészelnie.

Necuranari

A sok törzses növény különállónak tűnik, pedig közös, valaha elfektetett tövük a talaj alatt kígyó alakban húzódik.

Ikadabuki

"Csónak", vagy "tutaj".Több törzses növény, hasonló a necuranarihoz, de míg ott a törzsek görbe vonalon helyezkednek el, itt ez egyenes.

IV. A korona alapján

Hokidacsi

"Seprű". Egyenesen felfelé növő törzs, az ágak seprűhöz hasonlóan körben, sokfelé ágaznak el, fokozatosan egyre vékonyabb ágakra bomlanak. A korona szimmetrikus, többé-kevésbé gömb, vagy bábaseprű alakú.

Fukinagasi

Szélfútta stílus. Mintha az állandóan egy irányból fújó szél döntené meg a fát, az ágak is e szerint egy irányba rendezettek. A gyökérzet a dőlést egyensúlyozandó, itt is az ellentétes oldalon fejlettebb.

Szasieda

Elnyúló. A törzs itt is felfelé nő, de egy főág különválik, és oldalra elnyúlik valamelyik irányba. A gyökérzet többnyire itt is szimmetrikus.

V. Az ültetés elrendezése szerint

Josze-ue

Erdőcske. Több különálló növényt ültetünk szépen összeválogatva, amolyan erdőszerű elrendezésben. Ha egy közös gyökérből eredő törzsekből készítik, akkor kabudacsi a neve.

Szekidzsodzsu

Kőre ültetés. A növény gyökerei egy követ ölelnek és úgy futnak le a tálba.

Isicuki

Kőbe ültetés. A növény egy szikladarabból nő ki. A gyökerek a kő repedéseiben nőnek és (láthatóan) nem érik el a talajt.

Szaikei

Tájképi stílus. Kövek, sziklák, kisebb-nagyobb növények felhasználásával kialakított miniatűr tájkép.

Alakfák

Ezek nagy méretű bonszaik, melyeket szabad földben tartanak és leginkább formára nyírással, esetenként kötözéssel alakítanak.

Technikák

Sok időt és törődést igényel. Tapasztalt kertészeknek ajánlott!

Tartásuk

Általában szabadban, asztalon vagy egyéb állványon tartják őket télen-nyáron, de gyakran lakásban, amelynek klímája egyáltalán nem, vagy csak alig hasonlít az eredeti élőhelyükéhez.

Ápolásuk

Öntözés

Mivel lényegesen kisebb gyökérzettel rendelkeznek, mint a szabadban élő társaik, fontos, hogy ne száradjon ki a földjük. Ezért nagy nyári melegben ha szükséges, akár naponta kell öntözni, némely fajt permetezni. A rügyekre különösen ügyelni kell, mert ha víz éri őket, a bonszaink elsorvadhat, vagy visszafejlődhet.

Fontos, hogy fürdessük is, de ne ész nélkül. Figyelni kell arra is, hogy a szabadtéri és a szobai bonszaik öntözési igényei különböznek.

A melegebb időszakokban, főleg nyáron inkább este öntözzünk, mert éjjel nem párolog el annyi nedvesség a talajból, így a növény több folyadékhoz jut. Ügyelni kell a talaj jó vízelvezető képességére, mert a pangó víz tönkreteszi a növényt!

Teleltetés

Fontos hogy figyelembe vegyük a fa teleltetésénél az eredeti élőhely tulajdonságait. Fikuszoknak, egyéb trópusi, szubtrópusi növényeknek ezért szinte nincs is szükségük téli pihenőre, de az Európában őshonos fákat - pl tölgy, vagy bükk - a szabadban (a kert egy árnyékos területére helyezve) kell teleltetni, mert ezeknek a fajoknak szükségük van a téli mély nyugalomra. Gyökérzónájukat a kemény fagyoktól takarással védjük, erre a célra bármely laza szerkezetű természetes anyag megfelel. Legkézenfekvőbb a falomb, vagy faforgács.

Drótozás

A fiatal, még rugalmas ágak köré drótot tekerve, az ágakat megfelelő formára hajlítva, azok ezt a formát megtartva fásodnak el. A bonszai drót egy réz bevonattal ellátott alumínium drót, melyet speciálisan hőkezelnek a könnyű hajlíthatóságért. A réz bevonat amiatt kerül fel rá, hogy színében jobban illeszkedjen a fákhoz. A drót feltekerésénél ügyelni kell arra, hogy se túl laza, se túl szoros ne legyen. A drótot vagy a törzsön, vagy egy közelben lévő másik vastagabb ágon rögzítsünk. A drótozást rendszeresen tartsuk szemmel, nehogy bevágódjon a kéregbe, súlyos esztétikai hibát okozva ezzel.

Szerszámok

Rengetek speciális, direkt a bonszaikhoz való szerszám alakult ki idővel. Ezekből kezdetnek szükségünk lesz egy nagyobb méretű bonszai ollóra, egy hosszú szárú rügyollóra, egy ferde ágvágó fogóra és a drótok eltávolításához egy drótvágó fogóra. Utóbbit kezdetben helyettesíthetjük egy kisebb méretű, jó minőségű oldalcsípő fogóval is.

Talaj és tápanyagok

A fiatal növényeket évente, az idősebbeket 2-3 évente, a gyökerek fejlődésének megfelelően ültessük át. Fenyőfélék esetében ne távolítsuk el az összes föld mennyiséget, mert a növénynek szüksége van a gyökerei körül kialakult gombákra. Ezek nélkül bonszaink bele is pusztulhat az átültetésbe. Lombos fák esetében a teljes föld mennyiséget eltávolíthatjuk. A gyökerek kiszabadításához használjunk gyökérkapircsot.

A föld összetételét mindig az adott növény igényeihez igazítsuk. Fontos az ültetőközeg ph értéke és vízáteresztő képessége. A bonszai föld 3 fő összetevője a tőzeg, a homok és az agyag. Savanyú talajt kedvelő fák esetében a keverék nagyobb százalékban tartalmazzon tőzeget. A kötöttebb talaj több agyagot tartalmaz, mint a jó víz áteresztő képességű homokos közeg.

A bonszai fákat szerves és műtrágyával trágyázhatjuk. Fontos hogy ne trágyázzuk túl. Szerves trágyaként legjobb az ültetés közben szarulisztet keverni a közeghez. A műtrágyázást 1-2 hetente óvatosan adagoljuk a növekedési időszakban.

Tálak, tárolók

A bonszaiknak különleges bonszai tál kell, érdemes eredetit venni. A bonszai összképének az edény legalább olyan fontos része, mint maga a növény. A nevelők általában a fa kialakítása után választják a tartót úgy, hogy a kettő harmonizáljon színben, alakban, méretben. A választást gyakorlati és esztétikai tényezők befolyásolják.

Gyakorlati tényezők: Az edénynek elegendő talajmennyiséget kell megtartania, hogy a gyökerek egy vagy két évig zavartalanul fejlődhessenek. Fagyálló legyen, és kellő számú vízelvezető nyílást tartalmazzon. A bonszaitartók általában sekélyek, de néha mélyebbet is használhatunk. Erre akkor lehet szükség, ha a fa sok vizet igényel. Soha ne próbáljuk azzal megtakarítani az öntözési időt, hogy túl nagy edényt választunk.

Esztétikai szempontok: A legfontosabb szabály, hogy a cserép vizuálisan egyensúlyban legyen a fa magasságával és szélességével.

Gyakoribb bonszai növények

Japán selyemfenyő (Pinus parviflora), japán fenyő (Pinus thunbergii), kínai boróka (Juniperus chinensis), japánciprus (Cryptomeria japonica), ujjas juhar (Acer palmatum), háromerű juhar (Acer buergerianum), kínai szil (Ulmus parvifolia), japán gyertyánszil (Zelkova serrata), díszcseresznyék (Prunus hibridek)

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak ilyen fákból lehet bonszait nevelni. Nagyon sok, Európában honos fafajtából is lehet, például gyertyánból (carpinus betulus), tölgyfafélékből (Quercus), mezei juharból (acer campestre), bükkből (fagus) stb.

Bonszainevelésre alkalmas fajok

Számos fafajta megfelelő bonszai előállítására.

Acer buergerianum

Azaz a háromerű juhar. A fa lombhullató, gyakran ültetik városokban utcasorfának, mivel jól tűri a levegőszennyezést. Levélzete friss, zöld színű, ősszel narancssárgára, pirosra színeződik. Gyökerei nedvességtartalma igen magas, emiatt télen védelmet igényelnek. Az összes bonszaiméretre, és stílusra nevelhető. Nevelése során fontos, hogy mindig elegendő napfény érje, óvni kel a fagyoktól, és naponta szükséges öntözni.

Acer palmatum

Japán juhar. Az egyik legkedveltebb bonszainövény. Valamennyi méretben, és stílusban nevelhető. Napos helyet, nagy melegben enyhe árnyékot igényel. Számos változata ismert.

Arundinaria

Kínából származik, magyar elnevezése nádfű.

Betula nana

A törpe nyír az északi területekről származik, melynek következtében jól tűri a szélsőséges időjárást.

A fa helye az edényen belül szintén meghatározza a kettőjük viszonyait.

Ovális vagy téglalap alakú konténer esetében a legtermészetesebb hatást úgy érhetjük el, ha a fát nem középre, hanem 2:1 arányban az edény egyik oldalához közelebb ültetjük. Az elülső és hátsó szélétől nagyjából azonos távolságban lehet a növény. Ha a fa alsó ága erőteljesen kinyúlik balra, az egyensúly kedvéért a fát a tál másik széléhez közelebb helyezzük el. Az oldalra dőlő törzsnél arra ügyeljünk,hogy a fa csúcsa az edény közepével kerüljön egy vonalba.A bonszai tartója belül máztalan, kívül lehet mázas vagy máztalan. A máztalan, földszínű cserepek általában szebben mutatnak,mint a harsogó színű edények,bár néha a gondosan megválasztott szín fokozza a pompás virágok vagy a ragyogó őszi lombozat hatását. Egyes bonszaikhoz jól illik a finoman fényes, foltos kerámiamáz.

A cserép stílusa

Főleg külföldön egész sor tartóedény kapható a bonszaira szakosodott boltokban. Az edények nagy része Japán Tokoname vidékéről és Kínából származik. A tervezők érdekes cserepeket alkotnak szerte a világon. A főbb alakzatok a kerek, ovális és szögletes. A festett dekorációjú edények nem illenek az erdei fákhoz, azok inkább dísztelen, földszerűt igényelnek. Egyre több bonszai tál kapható már az itthoni nagyobb kertészetekben és némelyik "barkácsmulti"-ban is. Ezek nagy része Kínából származik.

Ajánlott forrás

• The Masters' Book of Bonsai, compiled by Directors of The Japan Bonsai Association, Kodansha: Tokyo, New York and San Francisco, 1983, ISBN 0-87011-453-0
• Harry Tomlinson. Bonsai. Budapest: Park Könyvkiadó. ISBN 9789635309283 (1997) 

Külső hivatkozások

• A Bonsai Club Kaposvár weboldala
• Nemzetközileg is elismert, díjazott bonsai kertészet
• Egy ismert magyar bonszaikészítő oldala
• A veszprémi bonszaiklub oldala
• A bonszai történetéről
• Bonszainevelés hazai fákból, bonszaitálak