Japán feketefenyő

Japán feketefenyő
	;
Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Fenyőfélék (Pinaceae);
Nemzetség:	Répafenyő (Pinus);
Faj:	P. thunbergii;
Tudományos név
	Pinus thunbergii; Parl. 1868.
Szinonimák
	Pinus thunbergiana
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Japán feketefenyő témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Japán feketefenyő témájú médiaállományokat.

A japán feketefenyő (Pinus thunbergii, japánul kuromacu, 黒松), vagy japán fenyő^[1] a fenyőfélék (Pinaceae) családjának hosszútűs fenyők (Pinus) nemzetségébe tartozó, terebélyes, kúpos koronájú, örökzöld fa. Hagyományos bonszai növény.

Tartalomjegyzék

1 Elterjedése
2 Megjelenése
- 2.1 Magyarországi megjelenése
3 Japán feketefenyő galéria
4 Jegyzetek
5 Források

Elterjedése [szerkesztés]

Észak-Kína, Japán és Korea területén őshonos növény.^[2]

A tengerpartok sziklás oldalain, a homokos föveny részein találhatjuk legnagyobb állományait. Jellemző a fajra, hogy vulkáni működés után visszamaradt meddő talajon megtelepedő növényzet egyik úttörője.

Megjelenése [szerkesztés]

Magassága akár 30 méter is lehet. Kérge szürke, töredezett. Levelei tűk, merevek, 10 cm hosszúak, kettős csomókban simulnak a hajtásokhoz. Színük zöld. Porzós virágai sárgák, a termősek vörösek. A tobozok 7 cm hosszúak, tojásdadok, éretten szürkésbarnák.^[2]

Jellegzetes koronája széles kúp alakú, mely messze nyúló ágaival ernyőt alkot. Friss hajtásai világosabb színűek majdnem fehérnek tűnnek és ahogy öregszik úgy vált színt.

Magyarországi megjelenése [szerkesztés]

Dísznövényként találkozhatunk vele. Fiatalabb korában évente 40 – 50 cm-t is nőhet. A növény télálló, de keményebb telek esetén fagyvédelmet igényel. A talajra kevésbé érzékeny a semleges vagy gyengén savanyú talajokat kedveli.