Kínai boróka
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Juniperus chinensis L. |
||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Juniperus x media Van Melle |
||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kínai boróka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai boróka témájú médiaállományokat. |
A kínai boróka (Juniperus chinensis) a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld növényfaj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása[szerkesztés]
Kelet-ázsiai faj:
- Japánban,
- Koreától Mandzsúrián át Jünnan tartományig,
- északon Belső-Mongólián át Dél-Gansuig
hatalmas területen nő.
Egyre többfelé ültetik.
Megjelenése[szerkesztés]
5–10 m magas (eredeti termőhelyén a 20 m-t is elérő), többnyire gúla alakú fa — a mi éghajlatunkon többnyire nagyobbacska bokor marad. Törzse elágazó, kérge barna, rostos bordákra tagolt, repedezett. Ágvégei bókolva lehajlanak. Fiatal hajtásai fölfelé ívelnek vagy lecsüngenek.
Hajtásain váltakozva nőnek a 1,5 cm-es pikkelylevelek és az 1 cm-es, igen szúrós tűlevelek. A sárgászöld tűleveleken fehér, viaszos sáv fut végig, ami a növény lombozatát mutatós szürkéskékké–kékeszölddé teszi. Robusztus, tompa csúcsú pikkelylevelei középen kissé befűzöttek, gyantamirigyesek de nem gyantásak.
Tobozbogyója gömbölyű vagy hengeres – fiatalon fehér, az érett bogyó lila.
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
Szinte bármilyen talajon megél, de napos helyen és tápdús talajon dúsabban nő. Teljesen télálló. A párás klímát kedveli, az átültetést rosszul tűri.
Változatai[szerkesztés]
- J. chinensis var. aurea
- J. chinensis „Expanza variegata”
- J. chinensis „Hetzii” – 1,5–2 m magasra és 3–5 m szélesre nő; levelei élénkzöldek. A szárazságot viszonylag jól tűri.
- J. chinensis cv. kaizuca – Európába Japánból hozták be az 1920-as években. 5–8 m magas, széles kúp alakú. Pikkelylevelei sötétzöldek. A meleget és a szárazságot is jól tűri.
- J. chinensis „Kuriwao Gold” – Új-Zélandon nemesített változat. Ágai rézsútosan felállók, fiatal lombja aranysárga, később sárgászöld. Eleinte széles, szabálytalan kúp alakú, később felfelé törő. Mintegy 2 méter magasra nő, igénytelen.
- J. chinensis „Rakéta” – közepes tempóban 6–10 m magasra növő, oszlopos. Termése fehér, szeptembertől februárig a növényen marad.
- J. chinensis var. pfitzeriana – Jóval gyorsabban növő, elfekvő változat, aminek ágai vízszintesen állnak; a hajtások végei kissé oldalt bókolnak. Pikkelylevelei üde zöld színűek, a pfitzeriana aurea alváltozaté aranysárgák, a pfitzeriana glauca alváltozaté kékes árnalatúak. A szárazságot viszonylag jól tűri.
- J. chinensis var. tsukusiensis Masam. – Közép-Tajvanon és Dél-Japánban honos; állítólag Kína egyes részein is. Nagyon ritka.
- J. chinensis stricta – alacsony; legfeljebb 2 m magasra nő.
Felhasználása[szerkesztés]
Kertekben dísznövénynek, bonszaiként ültetik.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN
- Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 343. o. ISBN 963-05-6928-0
