Zbarazs ostroma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zbarazsban, a belső várban látható ez a palota. Az 1649. július-augusztus között lezajlott ostromban itt volt a lengyel védősereg vezérének, Jeremi Wiśniowiecki hercegnek a főhadiszállása.


Zbarazs ostroma: A lengyelországi Zbaraż várát illetve városát 1649. július-augusztus között védték a lengyel csapatok Jeremi Wiśniowiecki herceg vezetése alatt Bohdan Hmelnickijjel és szövetségeseivel szemben. (A galíciai Zbaraż város ma Zbarazs (Збараж) néven Ukrajna területén fekszik.)

Előkészületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A piljavcei vész és Lviv elestével Hmelnickij már lengyel területen járt, oldalán a százezer főt meghaladó káni hadakkal. Az előretörő ellenség már Krakkót fenyegette, a tatárok előljáró portyázói is a város térségében jártak. A védők a külföldi hatalmaktól reméltek segítséget. A hetman ráadásul követséget menesztett Sztambulba, hogy a török szultántól is támogatást kérjen.

A válságos helyzetben elfogadott lengyel haditerv az volt, hogy egy várat jelölnek ki ellenállási pontként, amely falainál a főerők feltartóztatják az ellenséget, s eközben egybegyűjtik a többi királyi és egyéb reguláris hadakat, valamint a nemesi fölkelést.

Eredetileg Konstantynówot tették meg a védekezés helyéül, de utóbb Zbarazs erősségére esett a választás. Ez a vár ma Ukrajnában fekszik, Lvivtől nyugatra, egy mocsaras területen. Ott négy kinevezett regementárius vette át az irányítást, akik végül Wiśniowieckinek adták át a tisztséget, mivel a védősereg nagyobbrészt az ő katonáiból tevődött össze. A várat sáncokkal erősítették meg.

A szembenálló erők összetétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zbarazsban állomásozó erőket lengyel és litván hadak mellett kipróbált szemen, oláh és rutén ezredek, hercegi tatárok, német, valamint magyar, sőt fehérorosz katonák álltak, összesen 15 ezren. Július 10-én érekezett a várhoz Hmelnickij a kozák seregekkel és parasztok seregeinek nagy tömegével, a másik szárnyon a krími hordákkal, kikkel személyesen tartott III. Islam Girej kán is, aki a vezérletet Tuhaj-bej kezébe adta. Hmelnickij seregét megerősítette zsoldosokkal: törökkel, vagy hódoltsági és román fejedelemségekből való harcosokkal. Annak ellenére, hogy a korabeli eltúlozták a felkelők és szövetségeseik számát biztosan jelentős számbeli fölényben lehettek a lengyelekkel szemben, úgy 70 és 100 ezer fő között.

Az ostrom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elővédet a védők július 12-én szétverték és már másnap megindult a roham Zbarazs elfoglalására. A kozákok Gniezna folyó és a várat déli oldalról határoló tó felől támadtak, ahol a védművek még el sem készültek teljesen, ennek ellenére sikerült azokat megvédeni.

A lengyel lovasság több kirohanást intézett a támadók ellen, és a nap végére visszaverték a rohamot. A következő hetekben Hmelnickij reguláris ostromba kezdett. A falakat sáncokkal, futóárkokkal és ostromtornyokkal igyekezett megközelíteni. A védművek előtt nyílt csaták alakultak ki, a védők sűrű kirohanásokkal zavarták az ostromlókat.

Zbarazst teljesen körülzárták, így nem juthatott be semmiféle utánpótlás. A tavon át a kozákok és a tatárok sajkákon próbálták megközelíteni a falakat, amelyeket ezen a ponton az oláh zászlóaljak védelmeztek.

A védők hősiesen küzdöttek, de egyre fogyatkozott számuk, a katonák nagy része már a teljes kimerülés szélén állt. Komoly tartalékaik nem lévén, rövidesen élelmiszerszűkébe kerültek, és augusztusban már hadianyaghiánnyal is küszködtek. A védőket a kiéheztetés veszélye fenyegette.

A meghirdetett nemesi felkelésre a csapatok csak lassan szállingóztak a királyhoz, aki végül egymaga úgy 20-30 ezer fős seregével elindult toporówi főhadiszállásáról Zbarazsba.

Az ostrom vége, a zborovi béke megkötése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zbarazstól nem messze, Zborówban a felmentő sereg megütközött a kozákokkal. A véres csata nem járt eredménnyel, sőt a király is fogságba esett. A kán ellenben sátorába fogadta, vendégül látta, és egyezséget kötött vele. Hmelnyickijt a tatárok fegyveres fenyegetéssel kényszerítették, s így kénytelen volt aláírni a zborovi békét, a lengyel védők pedig Wiśniowiecki vezetésével szabadon elvonulhattak a várból.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal