Zalai Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalai Antal
Életrajzi adatok
Született 1981. január 31. (33 éves)
Budapest
Pályafutás
Hangszer hegedű
Tevékenység zenész

Zalai Antal (született Szalai Antal János, 2011 óta Zalai Antal művésznéven szerepel a koncertéletben[1] [2] [3] [4]) (Budapest, 1981. január 31.) magyar hegedűművész. Szalai Antal népizenekar-vezető fia.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalai Antal öt éves korában kezdte klasszikus zenei tanulmányait Budapesten. Diplomáját a brüsszeli Királyi Konzervatóriumban szerezte 2009-ben, Sebestyén Katalin tanítványaként. Brüsszeli tanulmányait megelőzően Dénes László, Komlós Péter és Jozef Kopelman irányítása alatt képezte magát Budapesten.

Zalai emellett részt vett Isaac Stern, Pinchas Zukerman, Erick Friedman, Varga Tibor, Lewis Kaplan és Pauk György mesterkurzusain.

15 éves korában nemzetközi ismertséget szerzett Bartók: I. hegedűversenyének előadásával, a budapesti Zeneakadémia Nagytermében, Yehudi Menuhin 80. születésnapjának tiszteletére rendezett hangversenyen. Karrierjének fejlődése során olyan karmesterekkel működött együtt, mint Fabio Luisi, Paavo Järvi, Yoel Levi, Lawrence Foster, Gilbert Varga, Shlomo Mintz, Ludovic Morlot, Laurent Petitgirard, Enrique Bátiz Campbell és Takács-Nagy Gábor.

Az Egyesült Királyságban 2008-ban debütált, ahol Glazunov hegedűversenyét adta elő a Royal Liverpool Philharmonic vendégeként, Ludovic Morlot vezényletével. Ugyanezt a versenyművet játszotta berlini bemutatkozásakor is, a Deutsches Symphonie-Orchester szólistájaként a Berlini Filharmóniában.

2010 áprilisában Zalai a bécsi közönségnek mutatkozott be a Bécsi Szimfonikusok hagyományos "Bécsi Tavasz" gálakoncertjének egyedüli szólistájaként a bécsi Musikverein Aranytermében, Fabio Luisi vezényletével.

Zalai Antal szólóesteket adott többek közt a New York-i Carnegie Hall kamaratermében, a washingtoni Kennedy Központ Terrace Theater termében, a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium Nagytermében, a genfi Victoria teremben, a brüsszeli Királyi Konzervatórium Nagytermében és a vancouveri Chan Művészeti Központban.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]