Ugrás a tartalomhoz

Wayland Hilton Young

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Voxfax (vitalap | szerkesztései) 2020. november 5., 21:09-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (magyarul)
Wayland Hilton Young
Született1923. augusztus 2.[1][2][3][4]
Elhunyt2009. május 7. (85 évesen)[5][1][2][3][4]
Állampolgárságabrit
HázastársaElizabeth Young (1948. január 24. – )[6][7]
Gyermekei
  • Easter Donatella Young
  • Emily Young
  • Mopsa Mary Young
  • Thoby Young, 3rd Baron Kennet
  • Louisa Young
  • Alice Matelda Zoe Young
SzüleiKathleen Scott
Hilton Young, 1st Baron Kennet
Foglalkozása
Tisztsége
  • az Európai Parlament képviselője
  • a Lordok Háza tagja ( – 1999. november 11.)
  • az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének helyettes tagja (1962. május 15. – 1963. május 6.)
  • az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének képviselője (1963. május 6. – 1965. május 3.)
Iskolái
  • Stowe School
  • West Downs School
  • Trinity College
SablonWikidataSegítség

Wayland Hilton Young, Kennet második bárója (1923. augusztus 2.2009. május 7.) brit politikus, író, újságíró.

Családja

Anyja Kathleen Scott szobrász, Robert Falcon Scott özvegye, apja Edward Hilton Young volt, féltestvére a festőművész Peter Markham Scott. Young abban a londoni házban nőtt fel, amelyben J. M. Barrie megírta a Peter Pan című gyermekregényt. 1948-ban nősült meg, felesége az író Elizabeth Ann Adams volt. Egy fia (William Aldus Toby, aki nemesi címét örökölte) és öt leánya született: Easter Russell tanár, Emily Young szobrász, Mopsa English tanár, Louisa Young gyermekíró és Zoe Young. Emily Young, akit az 1960-as években „rejtélyes és a kor divatját követő” tinédzsernek írtak le inspirálta a Pink Floyd együttes See Emily Play című dalát.

Élete

Young a Cambridge-i Egyetemen építészetet tanult, ezután 1942 és 1945 között a Brit Királyi Haditengerészetben szolgált. A világháború után Perugiában és a Harvard Egyetemen folytatta tanulmányait. Apja 1960-ban elhunyt, ekkor megörökölte a nemesi címet és az ezzel járó képviselői helyet a Lordok Házában. A The Observer című lap római és Észak-afrikai tudósítója volt 1946 és 1947, valamint 1949 és 1951 között, eközben az angol külügyminisztérium munkatársaként is tevékenykedett. Számos, főleg politikai tárgyű munkát írt, ezek közül az Eros Denied: Sex in Western Society (New York, 1964, Grove Press) meghatározó befolyást gyakorolt az angliai szexuális forradalomra. Young a Lordok Házának tagjaként elsősorban külpolitikai kérdésekkel foglalkozott, ideértve az atomfegyverek feletti nemzetközi ellenőrzés kérdéseit is. Az 1970-es években az Európai Parlament tagja volt. 1956-ban lépett be a Munkáspártba, de ellenezte a párt szakszervezeteinek befolyását a brit politikában. 1981-ben átlépett a Brit Szociáldemokrata Pártba (SDP), majd az 1980-as évek végén visszatért a Munkáspártba. Tony Blair külpolitikájának nagy kritikusa volt. A Lordok Házában elfoglalt helyét 1999-ben vesztette el, az ebben az évben elfogadott, az öröklött tagságokat eltörlő törvény miatt. 2005-ben, az Earl Russell halála miatt kiírt pótválasztáson elindult ugyan, így próbálva visszaszerezni helyét, de sikertelenül.

Munkái

  • The Italian Left: A Short History of Political Socialism in Italy, London: Longman, Green & Co, 1949
  • The Deadweight, London: The Cresset Press, 1952
  • Now or Never, London: The Cresset Press, 1953
  • Old London Churches (Elizabeth Younggal), London: Faber & Faber, 1956
  • The Montesi Scandal: The Story of the Famous Murder That Rocked Modern Italy, London: Faber & Faber, 1957
  • Still Alive Tomorrow, London: Hamilton & Co., 1958 (újranyomta Panther, 1960)
  • The Socialist Imaginationpamflet (Elizabeth Younggal), Fábiánus Társaság, 1960
  • Disarmament: Finnegan's Choice – pamflet (Elizabeth Younggal), Fábiánus Társaság, 1961
  • Gogol's Wife & Other Stories (Tommaso Landolfi művének fordítása; Raymond Rosenthallal és John Longrigg-dzsel), Norfolk, Connecticut: New Directions, 1963
  • Strategy for Survival, First steps in nuclear disarmament, London: Penguin Special, 1959
  • The Profumo Affair: Aspects of Conservatism, London: Penguin, 1963
  • Bombs and Votes – pamflet, Fábiánus Társaság, 1964
  • Eros Denied: Sex in Western Society, New York: Grove Press, 1964 (egyéb kiadasok "Studies in Exclusion" alcímmel)
  • Preservation, London: Maurice Temple Smith, 1972
  • Still no disarmament – pamflet, Fábiánus Társaság, 1973
  • The Futures of Europe, Cambridge University Press, 1976
  • Kennet, Wayland. "Disarmament: Thirty Years of Failure" Conspectus of History 1.5 (1978): 1-15.
  • The Rebirth of Britain (szerk.), London: Weidenfeld & Nicolson, 1982
  • Prohibition of Female Circumcision Act 1985, bevezetve 1983. március 2-án,[8] megj. 1985. július 16.
  • London's Churches: A Visitor's Companion (Elizabeth Younggal), London: Grafton Books, 1986, ISBN 0-88162-212-5
  • Northern Lazio: An Unknown Italy (Elizabeth Younggal), London: John Murray, 1990, ISBN 0-7195-4643-5

Jegyzetek

  1. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b 1qJyCrwp
  5. http://www.legacy.com/timesonline-uk/Obituaries.asp?Page=LifeStory&PersonID=127075635
  6. Kindred Britain
  7. p10924.htm#i109237, 2020. augusztus 7.
  8. Prohibition of Female Circumcision Bill [H.L. (Hansard, 1983. március 2.)]. hansard.millbanksystems.com

Fordítás

További információk