Vág (folyó)
| Vág | |
 | |
| A Vág Pöstyénnél | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Szlovákia |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 403 km |
| Forrásszint | 664 m |
| Vízhozam | 152 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 10 640 km² |
| Forrás | Alacsony-Tátra, Szlovákia |
 é. sz. 49° 01′ 08″, k. h. 19° 48′ 33″ | |
| Torkolat | Duna |
| é. sz. 47° 44′ 59″, k. h. 18° 08′ 51″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vág témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Vág (szlovákul Váh, németül Waag) Szlovákia leghosszabb folyója (403 km, teljes egészében Szlovákiában), a Duna bal oldali mellékfolyója. Vízgyűjtő területe közel 20 ezer km², hajózható szakasza mintegy 40 km.
Nevének eredete
Neve a régi germán wȃg (hullámzó víz) szóból származik, a magyar nyelvbe szláv közvetítéssel került át.[1]
Leírása
A Vág a Duna bal parti mellékfolyója, mely a Fehér-Vág és a Fekete-Vág egyesülésével jön létre Királylehotánál a Liptói-medencében. A Fehér-Vág északon a Csorba-tó alatt, míg a Fekete-Vág délen az Alacsony-Tátrában ered. Fontosabb mellékfolyói a felső szakaszon az Árva, a Turóc és a Kiszuca. Zsolnánál délre fordul, ezután alsó folyása csak patakok vízével gazdagodik. A folyón tíznél több vízierőmű létesült. Gútánál éri el a Kis-Dunát, ezután a folyó végső szakaszát Vág-Dunának nevezik. Ez a torkolatának közelében befogadja a Nyitrát, majd Komárom városánál éri el a Duna folyamot. A folyóra akár falvakat is elárasztó víztározókat (például a Liptovská Mara (Liptói-tenger) és vízierőműveket építettek.
Mellékfolyói
Jobb oldali
|
Bal oldali |
Vág melletti települések
- Liptószentmiklós
- Rózsahegy
- Zsolna
- Nagybiccse
- Puhó
- Illava
- Trencsén
- Pöstyén
- Galgóc
- Vágsellye
- Gúta
- Komárom
- Vágkirályfa
Jegyzetek
- ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai. 1983. 676. o. ISBN 963 05 3346 4
Források
- 10 rokov stavebnej výroby - Vodohospodárske stavby, N. P., Bratislava. Bratislava.
- Molnár Benő 1963-1964: Dereglyézés a Vágón. Néphit. Néprajzi Múzeum - Ethnológiai Adattár 7304. (Fahajózás a Vágon - vágfarkasdi népszokások. Vágfarkasd, 79 p., A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Néprajzi Adattára ltsz.: 2064-2004. Fénymásolat)
- Škarba, V. (red.) 1971: 20 rokov vodohospodárskych stavieb Bratislava. Brno.
- Peter Ivanič - Martin Husár 2019: Prechody cez dolný a stredný tok rieky Váh vo vrcholnom a neskorom stredoveku v kontexte písomných a hmotných prameňov. Archaeologia historica 44/2, 1029-1055.