Vita:Coriolis-erő

A Wikipédia:Tudakozó archívuma tartalmaz egy vagy több, e szócikk témájába vágó kérdést és választ.
Kattints ide, ha meg szeretnéd tekinteni azokat a lapokat, ahol ilyen kérdés található.

---

A szócikk megfelelője kiemelt lett az olasz Wikipédián, az onnan származó információkkal érdemes lehet kibővíteni a magyar lapot.

---

Mérföldkövek a cikk életútján

Dátum(ok: tól/ig)	Esemény	Eredmény

Kád, WC, stb. örvények

Az oldal angol vátozata alapján nem igaz, hogy pl kád és a wc örvényeinek irányát a Coriolis-erő határozza meg. --Shinjin 2007. szeptember 4., 12:13 (CEST)

Attól még ez így van, olvassunk utána– Szinkoly ^vita 2009. május 10., 13:54 (CEST)

Mire jó a lap ellenőrzése?

ha valaki ilyen mondatot vés kőbe a jóváhagyásával:

Ez azért következik be, mert az Egyenlítőnél ${\overrightarrow {\omega }}$ és ${\overrightarrow {v}}$ párhuzamosak, így vektoriális szorzatuk 0.

A járőr-rendszernek hála, ki sem lehet javítani egy ilyen jóváhagyott ökörséget.

XCelam ^vita 2009. március 9., 08:48 (CET)

Miért ne lehetne kijavítani?? misibacsi*^üzenet 2009. szeptember 21., 09:31 (CEST)

------ Áthozva a Tudakozóról -------------------------------------------------

Örvény a lefolyóban

Coriolis-jelenség: Az északi és a déli félteke.

Coriolis-jelenség: Mozgó célpont. A kék színű kör egy ide oda hajított tárgyat képvisel. A két dobó nem a másik irányába dobja a kék kört, hanem beszámítják az eltérítő hatást, csak ezért érnek a dobások célba.

Coriolis-jelenség: Golyó és forgó tárcsa

Sziasztok!

Igaz az, hogy a lefolyóban a viz a föld másik oldalán fordítva folyik le? (másik irányba folyik)

--81.182.5.213 (vita) 2009. szeptember 18., 22:49 (CEST)

Szia. Akik jártak már a föld másik oldalán, azok azt mondják, hogy igaz. Egészen pontosan arról van szó, hogy ha például a mosdókagylóban elzárod a lefolyót, majd engedsz jó sok vizet, megvárod, amíg már nem kavarog, és végül kihúzod a dugót, akkor a föld északi féltekéjén a víz a lefolyó körül úgy örvénylik, hogy az az óramutató járásával ellentétes (más szóval: pozitív) irányú. Ugyanezt ha a déli féltekén csinálod meg, akkor az örvénylés másik irányú lesz, óramutatóval egyező. Természetesen ha valami erős hatás, a lefolyó helyzete, vagy a víz útjában levő akadály akadályozza az örvény spontán kialakulását, akkor a kísérlet nem érvényes.

A jelenség az ún. Coriolis-erő következménye, ez a mozgó test pályájára ható látszólagos erő, amely a föld forgásából ered. Kipróbálni úgy lehet a legjobban, ha egy körhintán valaki másnak egy labdát dobsz, és a labda pályáját látszólag elgörbíti valami erő, nem is fogod eltalálni a célt a labdával. A víz esetében a víz áramlása a lefolyóba a dobás, a föld a körhinta, és az örvénybe görbülő vízfolyam a következmény. A Coriolis-erő a föld déli felén a másik irányba hat, azért, mert ott északra van az egyenlítő és nem délre.

(Megjegyzés: azért írtam, hogy látszólag elgörbíti valami erő, mert ha egy másik vonatkoztatási rendszerben, magyarul a körhintán kívülről, a nézők közül nézi valaki a dobást, onnan nézve a labda egyenesen fog repülni. Trükkös dolog, de ezt nem feltétlenül kell érteni a kérdésed megválaszolásához.) - Orion 8 ^vita 2009. szeptember 18., 23:45 (CEST)

• Kiegészítésül:

Itt lehet alaposabban utánanézni a feltett kérdésnek:

Fizikai Szemle 2006/8. - Tél Tamás: A Coriolis-erő és a modern környezetfizika: a lefolyótól a ciklonokig

Orion 8, nem lenne-e kedved kicsit feljavítani a Coriolis-erő cikket. amit a google az első helyen hoz? Most kiegészítettem számos használható forrással.

A Meterológia cikknek a Coriolis-erőről szóló része is túlságosan is sommás. Jó lenne, ha leellenőriznéd a Coriolis-erő többi említését is.

Kapható vagy ilyesmire?

Karmela^üzenőlap 2009. szeptember 19., 12:01 (CEST)

Kapható. Vissza fogok térni hozzájuk. - Orion 8 ^vita 2009. szeptember 19., 15:42 (CEST)

A Coriolis erő létezésének demonstrációja Ugandában az egyenlítő vonalánál (video)

– Aláíratlan hozzászólás, szerzője Dencey (vitalap | szerkesztései) 2009. szeptember 19., 12:34

Én csalásnak sejtem. A felirat pont fordítva írja, mint ahogy eddig mindenki más mondta. Ráadásul én tegnap gyorsan ki is próbáltam, mielőtt írtam róla, nehogy ilyen nagy bakot lőjek. Az stimmel, hogy az Egyenlítőn (vagy valahol a környékén) megszűnik a Coriolis-hatás, nincs jelentősen forgó örvény, de kétségesnek érzem, hogy az országon belül maradva ilyen erős örvényt látnánk, tiszta körülmények között. Ha belül menetes a tál nyaka, akkor arra forog az örvény, amerre a kedves vevő parancsolja. - Orion 8 ^vita 2009. szeptember 19., 15:42 (CEST)

válasz2

Az gyanítom hogy a föld másik oldalán igazából a fordulási irány azonos, csak a folyási irány ellentétes volta miatt érzékeljük ellentétesnek. Tehát a kérdés szempontjából a linkelt videó pontatlan, mert ott más helyzetet mutatnak be. :D – Rodrigó ⇔ 2009. szeptember 19., 13:46 (CEST)

Nem vagyok biztos abban, hogy jól értelek, de a Föld forgási iránya természetesen ugyanaz. A hatás magyarázata nem is közvetlenül a forgási irányból ered, hanem abból, hogy az Egyenlítőtől távolodva egy vízszintes mozgás egyre inkább kikerül a forgási palást síkjából, úgymond. Tehát ha az egyszerűség kedvéért egy észak-dél irányú mozgást képzelünk el a forgó föld felszínén, akkor az elmozduló tárgy a mozgás két pontján a forgástengelytől eltérő távolságban lesz. Márpedig a föld, mint szilárd test, minden pontján azonos szögsebességgel forog, ugyanakkor a felszínhez nem rögzített tárgy a kerületi sebességét őrzi meg, amely a tengelytől különböző távolságban eltérő szögsebességet eredményez. Ennek következtében a tárgy a bolygó felszínéhez képest elcsúszik, a bolygón levő megfigyelő szerint elkanyarodva. Ha az ember maga elé képzelve próbálgatja a dolgot, összejön. Az északi féltekén egy észak felé irányuló mozgás a forgástengeyhez közelít, a déli féltekén ugyanaz viszont távolodik. Ez az eredete a Coriolis-hatás kétféleségének. Az Egyenlítőn a mozgás megmarad a tengelytől azonos távolságban, nincs eltérés a két viszonítási pont (felszín és tárgy) szögsebességében, nincs elcsúszás. - Orion 8 ^vita 2009. szeptember 19., 15:42 (CEST)

Akkor most már megjegyezném halkan, hogy Coriolis-erő nem létezik, mert a jelenséget nem valamiféle erőhatás okozza, csak az inerciarendszer látszólagos tulajdonsága. L András^{Itt megtalálsz} 2009. szeptember 19., 22:25 (CEST)

Nem kell halkan, teljesen igazad van, kábé a 6. bekezdésben már szóba is került. Ezért is használtam inkább a Coriolis-hatás kifejezést. Bár az óvatosság nem feltétlenül indokolt, mivel a földfelszínhez rögzített inerciarendszerben a mozgó tárgy mozgásállapota megváltozik, amelyet törvény szerint csak erő tud elvégezni, vagyis bizony ott erő van, amelyet igazából a test tehetetlensége kelt, de mégsem úgy néz ki. Végül is a gravitáció megjelenése is inerciarendszer-függő, sőt, mondható az is, hogy a választott rendszer következménye, de ez már tényleg messze vezet, jó távol ettől az egyszerű kérdéstől. Viszont az az igazság, hogy a kérdezőnek adósa maradok annak megválaszolásával, hogy egy arasznyi távolságon jelentéktelen hatás miért csavarja mégis határozottan örvénybe a vizet. Tudom, hogy ez kell, hogy legyen a magyarázat, csak a mértékét nem tudom megindokolni. - Orion 8 ^vita 2009. szeptember 20., 03:08 (CEST)

Örvény minden áramló mozgásban megjelenik, ez a folyadékok mozgásának állandó tulajdonsága és a belső súrlódások okozzák. A lefolyóban örvénylő víz pedig csak nagy szériában, átlagban és látszólag engedelmeskedik a Coriolis-hatásnak, mivel ezernyi más tényező is befolyásolja a mozgásirányt. Az északi féltekén az örvények általában balmenetesek. ezt valamelyik Scientific Americanben olvastam vagy húsz éve, ha egyszer megtalálom, feltétlenül referálok róla. L András^{Itt megtalálsz} 2009. szeptember 20., 07:47 (CEST)

---

"Viszont az az igazság, hogy a kérdezőnek adósa maradok annak megválaszolásával, hogy egy arasznyi távolságon jelentéktelen hatás miért csavarja mégis határozottan örvénybe a vizet. Tudom, hogy ez kell, hogy legyen a magyarázat, csak a mértékét nem tudom megindokolni. - Orion 8 ^vita 2009. szeptember 20., 03:08 (CEST)"

válasz

A vízmolekulák szinte tökéletesen gördülékenyek, mivel a víz viszkozitása szobahőmérsékleten nagyon kicsi (kb. 0,001 Pa*s; a higanyé 0,017 Pa*s, a ricinusolajé 1 Pa*s, a mézé 10(!) Pa*s) (A víznél csak az alkoholok folyékonyabbak.) (Lásd: viszkozitás.) Ez magyarázza meg a víz tökéletes "beálló képesség"-ét: felszíne ekvipotenciális felület, tökéletesen megmutatja az erők hatását. Felszíne - minden pontjában - merőleges a rá ható erők eredőjére. Azaz oldalirányú=érintőirányú erőhatás nincs a víz felszínében, mert ha lenne, ez a vízmolekulák azonnali elgördülését okozza. Ezért a kádnyi víz felszíne is ekvipotenciális felület. A felület megváltozása azonnal megmutatja a vízmolekulákra ható erők változását.

A kádtöltő csap elzárása után elegendő idő elteltével kijelenthetjük, hogy a vízmolekulák mindannyian elfoglalják nyugalmi helyzetüket (a molekulák hőmozgásától most tekintsünk el).

Kihúzzuk a dugót (tételezzük fel, hogy ez nem okoz örvényt a vízben).

A dugó helyén megszűnik a vízmolekulák alátámasztása. Vagyis - mivel más ebben nem akadályozta meg őket, csak a dugó - az eddig dugó feletti vízmolekulák elkezdenek szabadon esni.

A mechanika fő törvénye: minden test megtartja egyenesvonalú egyenletes (tehát állandó sebességű) mozgását, ha a reá ható erők eredője nulla.

A vízmolekula is ezt teszi, akkor is, ha nagyon kicsi (a mérete, a tömege). A kád lefolyó nyílásától kezdve is ezt teszi, a mechanikai törvény nem fogalmaz meg a helyben sem kivételeket.
Tehát, ha a vízmolekula mozgásban van, és a reá ható erők eredője nulla, akkor a molekula egy geometriai egyenes mentén mozog állandó sebességgel.
Minden vízmolekula, ami a (kivett) dugó felett volt, így tesz, ha mozgásban van. Egy kis idő elteltével az összes ilyen - dugó feletti - vízmolekula eltávozna a kádból, a helyükön egy hengeres lyuk keletkezne a víztömegben... (Természetesen, nem keletkezik lyuk, mivel a viztömeg oldaltámasztása csökken, illetve megszűnik a hengeres lyuk körül, tökéletes gördülékenységük révén azonnal mozdul az utánpótlás: süllyed a vízszint.)

A vízmolekulákra a nehézségi erő hat. Emiatt a vízmolekulák mozgása természetesen nem állandó sebességű mozgás, hanem gyorsuló mozgás. Egyenletesen gyorsuló mozgás. Egyenletesen gyorsulva mozognak a geometriai egyenes mentén. Nem térnek le róla, hiszen az erő az egyenes mentén hat rájuk.

Pedig letérnek! Ezek szerint nem igaz az, hogy a rájuk ható erőknek csak lefelé mutató eredője van!

_________________________________

Végezzünk egy gondolatkisérletet (bár lehet, hogy nem sokáig lesz az! )!
Érkezik egy űrhajó az égitesthez. Az égitest egy bolygó vagy hold. Légköre abszolút semmi, mert nagyon kicsi a tömege, emiatt a szökési sebessége is kicsi. Forog a saját tengelye körül.
Az űrhajó megáll, pontosan a forgástengely vonalában, kiszáll belőle egy űrhajós (természetesen szkafanderben, a hátán megfelelő berendezés), és az űrhajó el (mondjuk, parkoló körpályára áll az égitesttől megfelelő távolságra).

Legyen ez az égitest a Jupiter egyik holdja: a Métisz. Átmérője 43 km, tömege 1,2·10¹⁷ kg, felszínén a nehézségi gyorsulás 0,016 m/s² (a földinek 0,002-szerese), tengelye körüli megfordulás ideje 7 óra. A holdnak légköre nincs.
A Métisz nem igazán gömb alakú, de erre most nem vagyunk tekintettel - azért választottam ki ezt az égitestet, mert ugyan elég kicsi, de mégsem játékszer, nagyon reálisan elképzelhető egy rajta elvégzett kisérlet!

Az űrhajós kiszállt az űrbe a Métisztől 100 km-re. Nem csinál semmit, csak lebeg.
Pontosabban: nem lebeg, hanem szabadon esik lefelé, a Métiszre! Tudja, hogy mit csinál, ezért nem kapálódzik, nem kapkod, nem forog: szép nyugodt testtartásban, mozdulatlanul zuhan lefelé.
Zuhan?
A nehézségi erő hat rá, hiszen vonzzák egymást a Métisszel. A számításokat elkerülendő, tegyük fel, hogy a nehézségi gyorsulás a felszíntől 100 km-re is akkora, mint a felszínen (amiről tudjuk, persze, hogy nem igaz). Ilyen feltevéssel azt kapjuk, hogy az űrhajós 100km = 100 000 m magasból szabadeséssel

$t={\sqrt {\frac {2s}{a}}}={\sqrt {\frac {2\cdot 100000\,m}{0,016\,{\frac {m}{s^{2}}}}}}=3535\,s\,\approx 1$ óra

alatt éri el a felszínt. (Nem zúzza magát halálra - a végsebessége ugyan 57 m/s lenne -, mert van fékezőrakéta a hátán... ) A szabadesés ideje ennél mindenképpen hosszabb a valóságban, mert a nehézségi erőt állandónak vettük, szemben azzal, hogy ez a távolság négyzetével fordítottan arányosan nő a felszínen érvényes értékig - tehát a felszíntől távolabb az erő kisebb, a gyorsulás is kisebb, tehát a "részidő" nagyobb...
A Métiszt azért választottam példaszerű égitestnek, mert a tengelykörüli forgás 7 órás periódusideje összemérhető a 100 km-ről történő szabadesés legalább 1 órás időtartamával.

Ne feledjük, az űrhajós a szabadesését a Métisz forgástengelyének vonalában hajtja végre!
Mit lát maga alatt, a szabadesés 1 órája alatt?
A Métisznek nincs légköre. Tehát nincs közegellenállás, ami fékezné a szabadesést. De nem is ezért szempont a légkör hiánya a gondolatkisérletben, hanem azért, mert semmilyen hatás - a tömegvonzáson kívül - nem hat az űrhajósra a Métisz részéről. Ő az űrben "repül" egy őt vonzó test felé. Tehát ha az ürhajós nem csinál semmilyen légtornász mozdulatot, akkor ő olyan pozícióban marad végig a szabadesés alatt, ahogyan az első pillanatban is volt (mondom, ez gondolatkisérlet, most ne foglalkozzunk azzal, hogyan lehet elérni azt, hogy a mozgásának megkezdése pillanatában nincs semmilyen irányú kezdősebessége stb.)
Mit lát maga alatt, a szabadesés 1 órája alatt? Azt, hogy a Métisz rá sem hederít arra, hogy pottyan valami rá: forog tovább a tengelye körül, egy óra alatt 1/7 fordulatot! Ettől a látványtól az űrhajós nem zavartatja magát, mert tudja, akkor is, ha netán teljesen körbefordulna a Métisz, ő akkor is a forgástengely felszíni döféspontjába fog érkezni. Ha a szabadesés megkezdésekor az Oriont nézte, akkor a felszínre érkezéskor is az Oriont fogja látni maga előtt... Csak a Métisz forgolódott közben, az lesz ötvenvalahány fokkal elfordulva a talpa alatt, a talajfogáskor... Na, de ez az űrhajós számára teljesen természetes, hiszen ő mindvépgig kívülről szemlélte az egész "találkozót"!

Na, és mit lát a holdlakó, aki a Métisz felszínén áll, pontosan a forgástengely döféspontjában?
Látta az űrhajót, látta az űrbe kilépő űrhajóst (jól lát!), s látta azt is, hogy zuhanni kezd, pontosan feléje! (Ha fél attól, hogy a fejére esik, akkor ellép egy-két lépésnyire, a legalább 1 óra erre elegendő idő - ez a gondolatkisérlet eredményét nem befolyásolja.)

Ahogy telik az 1 óra, észleli, hogy a zuhanó űrhajós lassan-lassan elfordul a szabadesés vonala körül. Tapasztalt megfigyelő ő: tudja, ha valaki leugrik valamilyen magas helyről, szabadesést bemutatva, az abban a pozícióban fog földet érni, ahogyan lelépett a trambulinról, ha különben nem forgolódik légtornász módjára... Látott ő már cukaharát, hasonlókat, akkor semmi nem kiszámítható(?)...
Az űrhajós meg forog! A függőleges tengelye körül: mire földet ér, elfordul több mint ötven fokkal. Pedig nem is csinál semmit, mozdulatlanul zuhan! Ez csak úgy lehet, hogy forgatónyomaték hat az űrhajósra - fékezni-megállítani ezt a forgást csak ellenkező irányú forgatónyomatékkal lehetne. Következtetés: aki az űrből zuhan, arra ismeretlen eredetű forgatónyomaték hat!

Ha ezt a gondolatkisérletet megismételjük a Métisz átellenes oldalán, a forgástengely másik döféspontjánál, akkor is ugyanezt írhatjuk le, csak az űrhajós elfordulásának irány a holdlakó számára ellentétes értelmű lesz (az űrhajós számára nem: ő a Sarkcsillaghoz igazodik - állandóan látja, mindkét gondolatkisérletben, hogy a Sarkcsillaghoz képest a Métisz mindig egy irányba forog).
Ha a holdlakó tudja, hogy a Métisz gömbszerű égitest, tehát ő a túlsó póluson "fejjel lefelé" jár, akkor előbb-utóbb bekattan neki a felismerés: az űrhajósra ható forgatónyomaték állandó! Állandó: vektor-értelemben! Állandó a nagysága, állandó az iránya - csak annyit kell tennie, hogy a vektor komponenseit nem a Métisz felszínéhez rögzített helyi koordinátarendszerekben ábrázolja, hanem a Métiszen kívüli egyszersmindenkorra rögzített koordinátarendszerben.

Ettől a felfedezéstől még mindig nem tudja a fiktív forgatónyomatékot kiküszöbölni, be kell vezetnie egy furcsa erőhatást, ami hol van, hol nincs: ha a toronyról ugrik le, akkor nincs, ha az űrből, akkor van. (Ez nem biztos, hogy a Métiszen is így látszik [számolgatni kellene, de nem teszem - ez most nem érdekes]... a Földön viszont így látszik...) De annyival egyszerűsiti ez a felfedezés a magyarázatot, hogy az ismeretlen eredetű forgatónyomaték nem függ a földrajzi helytől.

Legyen a gondolatkisérlet a Métisz egyenlítője felett. Az űrhajós természetesen tapasztalni fogja, hogy szabadesésének 1 órája alatt a Métisz elfordul alatta, ötvenvalahány hosszúsági fokot. Csak most nem a forgás tengelyében van ő, hanem egyfajta sugár-irányban.
A holdlakó meg azt tapasztalja, állván az egyenlítőn, hogy az űrhajós ugyan nem fordul el a saját tengelye körül, de ez a tengelye igen (szabadesésének pályaérintője mindig merőleges a felszínre), és szabadesésére is oldalirányú erő hat, mivel nem egy függőleges vonal, hanem egy ív mentén ér földet!

Általánosítsuk a gondolatkisérletet: vegye célba az űrhajós a Métisz valamelyik szélességi körének egy bizonyos pontját. Természetesen az űrhajós most is azt érzékeli, hogy ő megtartja egyenes vonalú gyorsuló mozgását, csak a Métisz fordul el, most is ötvenvalahány hosszúsági fokot.
A holdlakó azt tapasztalja, állván a horizontja kellősközepében, hogy az űrhajós forog is, és szabadesésére oldalirányú erő is hat: esése most sem függőleges.

___________________________________________

Miről van szó?

Az űrhajós a Sarkcsillaghoz rögzített koordinátarendszerben - egy rá ható (a kisérlet alatt a Sarkcsillaghoz képest gyakorlatilag nem mozdul el, ezért tételezzük fel, hogy) mozdulatlan test tömegvonzása következtében - egyenesvonalú egyenletesen gyorsuló mozgást végez.
A vízmolekula is ugyanezt teszi: ha kiveszik alóla a dugót: a Sarkcsillaghoz képest egyenesvonalú egyenletesen gyorsuló mozgást végez.

A holdlakó egy olyan koordinátarendszerben van, ami a Sarkcsillaghoz képest forgó mozgást végez. Ő ebből a forgó koordinátarendszerből vizsgálva a feléje érkező űrhajós testének mozgását, a saját koordinátarendszere mozgásának teljesen eltorzított tükörképét látja ebben a mozgásban. Ha nem tudja ezt, de a mechanika alaptörvényeit ismeri, akkor kénytelen fiktív erőket feltételezni. Ezeket a forgásból származó fiktív erőket nevezzük Coriolis-erőnek.

Szó sincs örvényről. Ez nem örvény. A Métiszre szabadon eső űrhajós nem örvényben van. A vízmolekula sem, amikor szabadon esik. Csak forogni látszanak.
Ha az űrből zuhannának a vízmolekulák, mindegyik amolyan molekuláris méretű űrhajós, nem látnánk örvényt. Mindegyik molekula mozgása ugyanazt mutatná a földi megfigyelőnek, mint az egyetlen űrhajós esetében. Ez nem örvény.

A kádban van örvény! De e viz örvénye mástól van. Kényszermozgás. A nyílás szájának véges mérete kényszermozgásra kényszeríti a vízmolekulákat.
A vízmolekula szabadon esne - egyenes vonalban - a nyílásban, ha nem volna ott a nyílás határfelülete. A határfelület viszont mozog! Mozog a vízmolekulák egyenes pályájához képest! Mégpedig forog! Forgatónyomatéka párhuzamos a Föld tengelyével. Ugyanis ez a Föld forgatónyomatéka. Ezt a forgatónyomatékot adja át a nyílás határfelülete a vele érintkező vízmolekuláknak s kényszeríti őket keringő mozgásra. E határfelületnek a vízmolekulák egyenesvonalú mozgásához képest létező forgó mozgása okozza az örvényt. S mivel a vízmolekulák tökéletesen gördülékenyek, kicsi a viszkozitásuk, a belső súrlódás ezt a keringő mozgást nem fékezi le, vagyis a lyukközeli víz teljes tömegében kialakulhat a keringő mozgás. A méz, a bitumen nem örvénylik, ha kifolyik egy lyukon.

Tehát az örvényt azért látjuk, mert a kád lefolyónyílása, pontosabban határfelülete, mozog a vízhez képest, mégpedig forgatónyomatékot ad át a vízmolekuláknak! Mindegy, hogy a forgatónyomaték forrása micsoda! Ha van forgatónyomaték, bármitől, attól a vízben örvénylés keletkezik! Mivel most a forgatónyomaték forrása kizárólag a Föld forgása, ami elég kis nyomatékot ad, ezt az örvénylést csak a víz esetében szokás észlelni (no, meg a légkörben, hiszen a gázok viszkozitása még a folyadékokénál is sokkal kisebb). (Tulajdonképpen, a mindenki által jól látható ilyen örvények is bizonyítékai a Föld tengely körüli forgásának.)

Azokon az égitesteken, amelyeknek kicsi a forgatónyomatéka, és/vagy folyadékainak viszkozitása ehhez képest elég nagy, azokon ez a jelenség nehezen észlelhető. A Föld és a víz nem ilyen. Más folyadékjaink is "őrvénylenének", csak belső súrlódásuk már olyan nagy, hogy ezt a mozgást csírájukban elfojtják.

vitorla^vita 2009. november 23., 01:47 (CET)

Késmárky István megjegyzése

Tisztelt Wikipédia Szerkesztőség! Az Eötvös Loránd szócikkről a Coriolis-erő szócikkre jutottam, ahol értelemzavaró hibát találtam a "A Coriolis-erő a földön legegyszerűbben egy Foucault-ingával" kezdetű bekezdés utolsó mondatában. Általában helytelen azt mondani, hogy az egyenlítőn felállított Fucault inga esetében az "omega x v" vektoriális szorzat a két vektor párhuzamossága miatt eltűnik. Ez csak az É-D irányban lengetett inga speciális esetében igaz. Más irányokban lengő inga esetén a vektoriális szorzat korántsem tünik el, csak az egyenlítőn ez mindig FÜGGŐLEGES irányban ható Coriolis erőt eredményez (mivel a "v" vektor mindig az "omega" vektorral [a Föld forgástengelyével] párhuzamos síkban van!), ami a lengés irányát nem tudja eltéríteni!!! Fentiek alapján a bekezdés utolsó mondatának javasolt szövege: Ez azért következik be, mert az Egyenlítőnél az "omega x v" vektoriális szorzat általában függőleges irányú - le vagy felfelé mutató - vektort eredményez, így ott a Coriolis-erő a lengés irányát nem képes megváltoztatni. (É-D irányú lengés esetén a vektoriális szorzat teljesen el is tűnik a két vektor párhuzamossága miatt.) Tisztelettel: dr. Késmárky István MGE (Magyar Geofizikusok Egyesülete) elnök – Aláíratlan hozzászólás, szerzője Késmárky István (vitalap | szerkesztései) 2012. július 25., 21:38‎

A cikkben lévő mondat helyes, mivel "ha omega és v párhuzamosak, a Coriolis-erő nulla lesz".

a "v" vektor mindig az "omega" vektorral [a Föld forgástengelyével] párhuzamos síkban van Miért lenne ott? A névtelen hozzászóló éppen azt taglalja, ha nem párhuzamos a két sebesség, akkor hova mutat az eredő vektor.

Eddig még sehol nem olvastam, hogy a Coriolis-erő függőleges lenne, tehát a test súlyát csökkenti vagy növeli.

Bocs, hogy nem értem a hozzászólás lényegét. misibacsi*^üzenet 2012. július 26., 17:54 (CEST)

Átfogalmaztam a kifogásolt mondatot. misibacsi*^üzenet 2012. július 27., 07:55 (CEST)

Izobár

Azért azt nem hiszem, hogy a Coriolis-hatás megsemmisíti a nyomáskülönbség hatását. Nézzétek meg ezt a képet, ahol az izobárok és a szélirány is be van jelölve:

Azért látszik a Coriolis hatása is - a szél nem a gradiens irányába fúj - de nemcsak

Kaboldy ^vita 2012. augusztus 6., 09:04 (CEST)