Viktor Ambarcumjan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Viktor Ambarcumjan
Született
1908. szeptember 5.
Tbiliszi
Elhunyt
1996. augusztus 12. (87 évesen)
Jereván
Foglalkozása fizikus
csillagász
asztrofizikus
tudós
politikus

Viktor Ambarcumjan weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Viktor Ambarcumjan témájú médiaállományokat.

Viktor Amazaszpovics Ambarcumjan (Grúzia, Tbiliszi, 1908. szeptember 18.Örményország, Bjurakan, 1996. augusztus 12.) örmény születésű szovjet-orosz csillagász.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tbilisziben született, alsó- és középiskoláit itt végezte. A leningrádi egyetemen szerzett diplomát 1928-ban, 1934-től az egyetem professzora lett, majd 1935-ben a fizikai-matematikai tudományok doktora.[1] A Leningrádhoz közeli pulkovói obszervatórium munkatársaként is dolgozott, majd 1939-ben az egyetemen megalapította az asztrofizikai tanszéket. 1939-től a Szovjet Tudományos Akadémia levelező-, 1943-tól rendes tagja lett. 1943-ban megalapította az Örmény Tudományos Akadémiát, melynek évtizedekig elnöke volt. Több ország akadémiájának - így az MTA-nak is - tagja volt. 1946-ban az örményországi Bjurakanban megalapította a Bjurakani Asztrofizikai Obszervatóriumot, amelynek első igazgatója lett. Csillagászati eredményeit nemzetközileg is elismerték, így 1948-1955 között alelnöke, 1961-1964 között elnöke a Nemzetközi Csillagászati Uniónak. Politikai szinten is magas tisztségeket töltött be: a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja, az Örmény SzSzK Legfelső tanácsának elnöke volt. Magas állami kitüntetéseket kapott, egyebek mellett a Lenin-rendet is elnyerte. Tudományos munkásságáért több külföldi kitüntetés mellett 1960-ban az Angol Királyi Csillagászati Társaság aranyérmét és a Bruce Medált is megkapta.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ambarcumjan a 20. század szovjet csillagászatának meghatározó személyisége, de asztrofizikai eredményei nemzetközileg is elismertek. Az 1930-as években a gázködök, planetáris ködök, szupernóvák körüli ködök sugárzási elméletét dolgozta ki. Később a kettőscsillagok és csillaghalmazok dinamikai problémái foglalkoztatták, majd a csillagkeletkezés és -fejlődés elméletében alkotott maradandót. 1947-ben felfedezte a csillagtársulások két csoportját: az O és T asszociációkat. Életműve a szupersűrű presztelláris anyag létének megállapításában csúcsosodott ki. Ennek az instabil anyagnak szétrobbanásakor csillagok keletkeznek (ezek a fiatal csillagok alkotják az asszociációkat), de sűrűsége folytán a galaxisok magjaként a tömeget is biztosíthatja. Az extragalaxisok fejlődése és a Földön kívüli civilizációk kutatása is fokozottan érdekelte. Több kiváló tankönyvet írt. Szerkesztésével 1939-ben jelent meg az Elméleti asztrofizika c. könyv. 1960-ban két kötetben kiadták az addig megjelent összes publikációit.[1] Róla nevezték el az 1905-ös számú kisbolygót.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Balázs B., Bartha L., Marik M.: Csillagászattörténet Életrajzi lexikon (A-Z). TIT Budapesti Szervezete. 1982.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Viktor Ambarcumjan témájú médiaállományokat.