Vöröshátú erdeipocok

Vöröshátú erdeipocok
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülők (Theria) Alosztályág: Méhlepényesek (Eutheria) Öregrend: Euarchontoglires Rend: Rágcsálók (Rodentia) Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha) Öregcsalád: Muroidea Család: Hörcsögfélék (Cricetidae) Alcsalád: Pocokformák (Arvicolinae) Nemzetség: Myodini Nem: Myodes Faj: M. glareolus
Tudományos név
Myodes glareolus (Schreber, 1780)
Szinonimák
Clethrionomys glareolus (Schreber, 1780) Myodes alstoni (Barrett-Hamilton and Hinton, 1913) Myodes arvalis (Geoffroy, 1803) Myodes bernisi (Rey, 1972) Myodes bicolor (Fatio, 1862) Myodes bosniensis (Martino, 1945) Myodes britannicus (Miller, 1900) Myodes caesarius (Miller, 1908) Myodes cantueli (Saint Girons, 1969) Myodes curcio (Lehman, 1961) Myodes devius (Stroganov, 1948) Myodes erica (Barret-Hamilton, 1913) Myodes fulvus (Millet, 1828) Myodes garganicus (Hagen, 1958) Myodes gorka (Montagu, 1923) Myodes hallucalis (Thomas, 1906) Myodes harrisoni (Hinton, 1926) Myodes helveticus (Miller, 1900) Myodes hercynicus (Mehlis, 1831) Myodes insulaebellae (Heim de Balsac, 1940) Myodes intermedius (Burg, 1923) Myodes istericus (Miller, 1909) Myodes italicus (Dal Piaz, 1924) Myodes jurassicus (Burg, 1923) Myodes kennardi (Hinton, 1926) Myodes makedonicus (Felten and Storch, 1965) Myodes minor (Kerr, 1792) Myodes nageri (Schinz, 1845) Myodes norvegicus (Miller, 1900) Myodes ognevi (Serebrennikov, 1927) Myodes petrovi (Martino, 1945) Myodes pirenaica (Cabrera, 1924) Myodes pirinus (Wolf, 1940) Myodes ponticus (Thomas, 1906) Myodes pratensis (Baillon, 1834) Myodes pratensis (Bell, 1837) Myodes reinwaldti (Hinton, 1921) Myodes riparia (Yarrell, 1832) Myodes rubidus (Baillon, 1834) Myodes rufescens (de Sélys Longchamps, 1836) Myodes ruttneri (Wettstein, 1926) Myodes saianicus (Thomas, 1911) Myodes sibiricus (Egorin, 1936) Myodes skomerensis (Barrett-Hamilton, 1903) Myodes sobrus (Montagu, 1923) Myodes suecicus (Miller, 1900) Myodes tomensis (Heptner, 1948) Myodes variscicus (Wettstein, 1954) Myodes vasconiae (Miller, 1900) Myodes vesanus (Hinton, 1926) Myodes wasjuganensis (Egorin, 1939)
Elterjedés
Az elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Vöröshátú erdeipocok témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröshátú erdeipocok témájú médiaállományokat.

A vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus, korábban Clethrionomys glareolus) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjéhez, ezen belül a hörcsögfélék (Cricetidae) családjához és a pocokformák (Arvicolinae) alcsaládjához tartozó faj.

Előfordulása

A vöröshátú erdeipocok Európa nagy részén megtalálható, keletre egészen Nyugat-Szibériáig. Ugyanakkor nem fordul elő a balti-tengeri szigeteken, például Bornholmon és Gotlandon, Európa legészakibb részein és a magas alpesi területeken.

Megjelenése

Az állat fej-törzs-hossza 8–13,5 centiméter, farokhossza 3,5-7,2 centiméter és testtömege 15–40 gramm. A vöröshátú erdeipocok kicsi és kerek formájú. A felnőtt állatot vörösesbarna bundája alapján lehet megkülönböztetni a mezei pocoktól (Microtus arvalis). Ezenkívül nagyobb a füle és hosszabb a farka. Éles karmaival meg tudja fogni és tartani a táplálékot.

Életmódja

A vöröshátú erdeipocok lomberdők, északon dús gyepszintű fenyvesek is, erdőszélek, sövények, cserjések és ligetek lakója. Az erdőkben a nedvesebb talajú részeket kedveli. A hegyvidékeken 2000 méter magasságig hatol fel. A vöröshátú erdeipocok rendszerint magányos. Nappal és éjjel is aktív. Tápláléka magok, bogyók, gyümölcsök, gumók, gyökerek és gombák. Az állat lyukat rág egy mogyoró héjába, hogy hozzáférjen a magjához. A széthasított vagy elfelezett héj azonban mókusra vagy szajkóra utal. A szabadban legfeljebb 2 évig él.

Szaporodása

Az ivarérettséget 4–8 hetes korban éri el. A párzási időszak rendszerint április közepétől decemberig tart. A vemhesség 19–20 napig tart. Évente több almot; nyáron 2–4 almot ellik a nőstény. Egy alomban 3–6 utód van. Az utódok születésükkor csupaszok és vakok. Az elválasztás 3–4 hét múlva következik be. Sok kölyök csak néhány hónapig él.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 26.)
• Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• Bihari Z., Csorba G. & Heltai M. (szerk.) 2007. Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest
• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
• http://www.bucknell.edu/msw3/browse.asp?id=13000312 - Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).