Urbino
Urbino | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Olaszország | ||
Régió | Marche | ||
Megye | Pesaro | ||
Polgármester | Franco Corbucci | ||
Védőszent | Crescentinus | ||
Irányítószám | 61029 | ||
Körzethívószám | 0722 | ||
Forgalmi rendszám | PU | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 13 734 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 60,24 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 485 m | ||
Terület | 228 km² | ||
Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 43° 43′ 31″, k. h. 12° 38′ 14″43.725239°N 12.637200°EKoordináták: é. sz. 43° 43′ 31″, k. h. 12° 38′ 14″43.725239°N 12.637200°E | |||
Elhelyezkedése Pesaro térképén | |||
Urbino weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Urbino témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Urbino történelmi központja | |
Világörökség | |
A dóm | |
Adatok | |
Ország | Olaszország |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | II, IV |
Felvétel éve | 1998 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 43° 43′ 31″, k. h. 12° 38′ 14″43.725239°N 12.637200°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Urbino témájú médiaállományokat. |
Urbino város Olaszországban, Marche régióban, Rómától 290 km-re északra, Firenzétől 110 km-re keletre.
Története
A települést az umberek alapították. Az évszázadok során számos nép uralta a települést, így az etruszkok, a gallok, a kelták. A Kr.e. 3. századtól római fennhatóság alatt állt. A 9. században egyházi birtok lett, majd a 12. században a Montefeltro-család kezébe került.
Nevezetességek
Dózse Palota
A város legvirágzóbb korszaka a 15. század vége és a 16. század eleje volt. Ekkor hozta létre az Urbinói Hercegséget Federico da Montefeltro, akit a hercegi székben halála után fia, Guidobaldo követett. Ekkor épült az udvari építészek, a dalmát Luciano Laurana és Francesco di Giorgio Martini vezetésével az egyik legszebb itáliai reneszánsz palota, a Palazzo Ducale. A palota ma a Marche Nemzeti Galériának (Galleria Nazionale delle Marche)[2] ad otthont: ez a környék leggazdagabb, az itáliai festészet különböző iskoláit bemutató képtára, olyan festők képeivel, mint Raffaello, Piero della Francesca, Tiziano vagy Paolo Uccello. A festmények mellett figyelmet érdemel a termek szobrászati és ornamentális díszítése. A herceg dolgozószobájának egész falát beépített intarziás szekrények fedik, továbbá perspektivikus képek, allegorikus alakok, díszes kandallók, faberakások, mennyezeti stukkók díszítik a szobákat.
Raffaello háza
A Via Raffaello 57. szám alatt található, és a korabeli berendezés mellett Raffaello egy freskója is megtekinthető itt.
Dóm
A Dóm építését Federico da Montefeltro rendelte meg a Dózse palota mellé. A feladatot Francesco di Giorgio Martinire bízta, és a templomot 1534-ben szentelték fel. 1789-ben restaurálták, homlokzatát Carlo Morigia tervezte. Lépcsősorát 1859-ben építették hozzá. Belsejében Federico Barocci és Carlo Maratta oltárképei tekinthetők meg.
Albornoz erőd
1367 és 1371 között épült. Urbino legmagasabb pontján (485 méter), pazar kilátás nyílik innen a városra, és a környező dombokra.
Urbino óvárosa 1998 óta a Világörökség része.[3] Máig őrzi reneszánsz arculatát, keskeny utcáival azt a benyomást kelti, mintha a városban a középkor óta megállt volna az idő.
1483-ban itt született Raffaello, a reneszánsz egyik legnagyobb festője.
Egyeteme
A város egyetemét[4] 1506-ban alapították. Az egyetem egyike a legfontosabbaknak Olaszországban, és több hallgatója van, mint ahány lakosa a városnak (2006-ban 17 731 volt).
Galéria
-
Urbino óvárosa az erődből nézve
-
A hercegi palota
-
Piazza Repubblica
-
Szökőkút
-
Federico da Montefeltro dolgozószobája
-
Federico da Montefeltro és neje
Jegyzetek
- ↑ https://demo.istat.it/?l=it
- ↑ Galleria Nazionale delle Marche. www.gallerianazionalemarche.it (Hozzáférés: 2021. február 21.)
- ↑ http://whc.unesco.org/en/list/828
- ↑ Archivált másolat. [2009. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 25.)
Források
- Fajth Tibor: Itália (Budapest, 1973)
- Magyar nagylexikon XIX: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2004. 856. o. ISBN 963-9257-21-4
- Világjárók lexikona (Budapest, 1998) ISBN 963-8475-28-5