Tundra
A tundra olyan terület, ahol a fák növését meggátolja az alacsony hőmérséklet és a túl rövid termékeny évszak (gyakran csak 2-3 hónap, de nem minden esetben). Két fő típusa a sarkvidéki és a hegyi (alpesi) tundra. A sarkvidéki tundra főleg a Jeges-tenger partvidékére és szigeteire jellemző, majdnem egyszintű övezet; a déli féltekén alig van jelen. A hegyi (alpesi) tundra a magashegységek felső régióiban található meg és a hóhatáron végződik, ott ahol a hó és a jég nyáron is megmarad.
A globális felmelegedés hatására a tundraövezet a sarkok felé tolódik.
Nevének eredete
A tundra szó az orosz тундра (tûndra) kifejezésből ered, amely pedig a kildin számi szóból származik: тӯндар (tūndâr), jelentése: „fátlan hegyvidék” vagy „felföld”.[1] Francia etimológiai források azt állítják, hogy a nyugati nyelvekbe átkerült orosz szó a finn-számi "tunturi" szóból ered, mely jelentése „kopár hegy” vagy „kopár hegyhát”.[2][3][4]
Határai, elterjedése
A sarki jégsapkákat nem különítik el önálló biomnak annak ellenére, hogy (főleg vizeik) nem teljesen élettelenek. Mivel azonban élőviláguk rendkívül szegényes és döntően szezonális, többnyire ez utóbbi részeként tárgyalják őket. Átmenetük a tundra felé folyamatos, ezért határvonalukat többnyire nem az élővilág valamely jellemzője alapján húzzák meg, hanem egy mesterséges, éghajlati paraméter alapján: a legmelegebb hónap átlaghőmérsékletének 0°C-os izotermáján belül van a jégsapka, azon kívül a tundra (Keveiné). Az Antarktisz és Grönland szárazföldi jégsapkáját a WWF[5] a sivatagok közé sorolja, ezek az ún. jégsivatagok.
A tundra a szárazföldi területeken a összefüggő, széles övben fogja körül az északi jégsapkát. A déli jégsapka viszont nemcsak hogy lefedi szinte a teljes Antarktiszt, de nagy területeken még túl is terjeszkedik rajta. Ezért itt tundra jellegű növényzet csak foltosan — leginkább a Graham-föld egyes részein és a környező, még az Antarktikus faunabirodalomhoz sorolt szigeteken. Az Antarktisz „meleg oázisait” a vulkáni utóműködés melegíti. Ezeken a helyeken gazdag a mohavegetáció. Mivel a déli tundra növénytársulásai még kevéssé tanulmányozottak, a továbbiakban csak az északival foglalkozunk.
Az északi tundrát dél felé az ugyancsak cirkumboreális elterjedésű tajga öv (északi erdők öve) váltja fel. A két nagy biom átmeneti zónája az erdős tundra.
Talajai
Az állandó sarki jég alatt nem alakul ki valódi talaj, csak egy fagytörmelék-zóna.
A szubpoláris övre a fagymintás talajok jellemzőek. Ezekben a talajszerű alkotók különböző (gyűrűs, illetve kőzethálózatos) talajszerű formákba rendeződnek: a lejtőkön az agyagos anyag girlandos formába, köves térszínen kőzetbarázdákba.
A tundrán a szilikátos kőzeteken egyszerű, kőzethatású (litomorf) úgynevezett ranker talajok fejlődnek ki. A legmelegebb hónap 0°C-os izotermájától távolodva a szerves anyagok felhalmozódása már valódi talajok kialakulását is lehetővé teszi. Ezek fő jellemzője a glejesedés. Típusai:
- glejes tundratalaj,
- tőzeges-glejes tundratalaj,
- réti jellegű tundratalaj,
- podzolos-glejes tundratalaj (Keveiné).
Az északi tundra felosztása, növénytársulásai
A tajga övtől észak felé haladva:
- az erdős tundra átmeneti jellegű növénytársulás, amit alacsony, illetve törpe fák és cserjék uralnak,
- a törpebokros–cserjés tundrát előbbitől a poláris fahatár választja el. Karakterfajai a törpe nyír- és fűzfajok. A bokrok alatt a felszínt moha- és zuzmófoltok borítják.
- a kőzethalmos tundra jellemvői a 3–4 m magas tőzeghalmok,
- a mohos tundra,
- a zuzmós tundra (ennek elemei a száraz helyeken, homokos és köves talajon bukkannak elő és válnak a rénszarvasok fő táplálékává).
Intrazonálisan, domborzati hatásra alakul ki a szélsőségesen rövid vegetációs periódusú hegyi tundra — ez foltosan a tundra övön kívül, tehát extrazonális helyzetben is rendszeresen feltűnik.
A sarki fahatár nem rajzolódik ki összefüggő vonalban (Keveiné).
Környezeti tényezők az északi tundrán
A levegő hőmérséklete sosem emelkedik +10 °C fölé; télen többnyire -30/-40 °C. A sarki nyár idején csak az átfagyott talaj felszíne enged fel, és állandóan jeges szél fúj.
Az örök fagyra jellemzőek a talaj felső rétegének ismételt átfagyása és felengedése, az szoliflukció okozta jelenségek (pl. sárfolyás). A különböző okokból mozgó talajon a növényzet sokkal nehezebben telepszik és marad meg.
Az északi tundra élővilága
Annak ellenére, hogy a tundra nagy területet borít, növény- és állatvilága fajszegény, a biodiverzitás csekély.
Növényzete
Növényzete mohákból, zuzmókból, alacsony virágos növényekből áll, kevés fája törpe növésű. [6] Helyenként mocsaras területű is lehet.
Törpecserjékből (Salix herbacea, Vaccinium-fajok, Dryas octopetala, Ledium palustre, Empetrum) álló fás vegetáció, amelyekben a havasi gyepekkel analóg fűnemű növényzet díszlik. Északabbra már csak virágtalan növények borítják a talajt (mohos és zuzmós tundra.) A zuzmós tundra a rénszarvasok legelőterülete (Cladonia rangiferina, Cladonia alpestris, Centraria nivalis stb.).
A lápok közül jellemzőek a palsalápok, amelyek több méter magasra kidomborodó részének belsejében jéglencse található.
Állatvilága
A rövid nyáron sok állat fordul meg itt, így rovarok, madarak (sirályok, vöcsökfélék, sarki csér stb.), gyíkok, rágcsálók (pl. lemmingek) és nagy testű emlősök találnak itt táplálékot; télire többségük visszahúzódik a tajgába vagy távolibb, melegebb vidékre.
A tundrán·élő állatok fejlődési időszaka rokonaikénál hosszabb. A tengerparti területeken az élővilág gazdagabb, mint a partoktól távolabb.
A nagyobb emlősök közül jellemző a sarki nyúl, sarki róka, sarki farkas, a rénszarvas, a jegesmedve (csak a Jeges-tenger közelében); Amerika partvidékén és Grönlandon pedig a pézsmatulok is.
Képek
-
Bolshezemlskaja tundra, Oroszország -
Nunavut tundra, Kanada -
Salix glauca Grönland keleti részén -
Nagyrészt Salix glauca-ból álló tundravegetáció Grönland keleti részén -
Norvég tundra -
Virágos növények a tundraövezetben, Baffin-sziget, Kanada -
Zuzmók tundraövezetben -
A Salix spec gyepes termetű -
Dryas octopetala azaz havasi magcsákó
|
Ez a földrajzi objektumról, alakzatról, jelenségről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Jegyzetek
- ↑ Aapala, Kirsti: Tunturista jängälle. Kieli-ikkunat. [2006. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
- ↑ http://www.worldwidewords.org/qa/qa-tun1.htm
- ↑ Arcanum
- ↑ wiktionary → tunturi
- ↑ ↑ WWF list of ecoregions: List of ecoregions. wwf.panda.org. WWF. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)
- ↑ Döbrönte Zoltánné, Szentirmainé Brecsok Mária: Földünk és környezetünk, 1998
Források
- Tuba Zoltán - Szerdahelyi Tibor - Engloner Attila - Nagy János: Botanika III. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2007.
- Keveiné: Keveiné Bárány Ilona: Talajföldrajz és biogeográfia
További információk
