Tsugouharu Foujita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tsuguharu-Léonard Foujita
Ismael Nery - Retrato de Foujita, déc. 1930.jpg
Tsugouharu Foujita portréja[1] (c. 1930)

Született 1886. november 27.
Tokió
Meghalt 1968. január 29. (81 évesen)
Zürich
Nemzetisége japán
Stílusa École de Paris

Tsuguharu-Léonard Foujita (japánul:. 藤田 嗣治, Fudzsita Cuguharu; Tokió, 1886. november 27.Zürich, 1968. január 29.) japán származású francia festő és grafikus, az École de Paris tagja.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tsugouharu Foujita illusztrációja a Francia Salon menüjéhez (1934; Kyoto, Japán)
Tsugouharu Foujita otthona és műhelye élete végén, ma múzeum (Villiers-Le-Bacle, Essonne)

A japán császári hadsereg egyik orvosának a fiaként látta meg a napvilágot, tanulmányai előtt nem volt akadály, képzőművészeti diplomát szerzett a tokiói művészeti akadémián 1910-ben. 1913-ban Párizsba utazott, ott a Montparnasse-on összeismerkedett a Franciaországban élő modern festőkkel, köztük volt Amedeo Modigliani, Jules Pascin, Chaim Soutine, Fernand Léger, Juan Gris, Pablo Picasso, Henri Matisse.

Párizsban a japán és az európai hagyományokat egyesítette festészetében és könyvillusztrációiban, nagyon hamar, igen nagy sikere volt. Aktokat, csendéleteket, portrékat festett, európaias festményein is érvényre jutott a japán kalligráfia stilizáltsága. Egzotikus, dekoratív képei nagy sikereket arattak anyagilag is, de maga is sokat tett azért, hogy boldoguljon.

1917-ben nősült meg először, s Dél-Franciaországba utazott feleségével, barátjával, Amedeo Modiglianival és annak barátnőjével. Léopold Zborowski lengyel költő és műkereskedő ötlete volt ez az út, úgy gondolta, hogy a két festő képeit majd eladják a turistáknak, ez a terv nem sikerült, még csomagjaikat is elkobozták.

Az aktmodelleket meleg vízzel töltött káddal csalogatta magához a montparnasse-i stúdiójába, ez elég botrányos volt, viszont annál nagyobb szenzációt arattak akt-képei az 1922-es párizsi Őszi tárlaton, s sok pénzt hoztak a festőnek. Anyagilag is sikeres volt hölgyekről és macskákról készített albumával is az első világháború után. Kortárs művészettörténészek értesülései szerint képeit, albumait valósággal szétkapkodták a két világháború közti időszakban.[2]

Később, 1931-ben új szerelmével Brazíliába, majd Argentínába utazott. Buenos Aires-ben nagy sikere volt képeivel, sorban álltak a rajongók, hogy adjon nekik autogramot. 1933-ban hazalátogatott Tokióba, ott mint híres festőt, nagy örömmel fogadták.

Visszament Párizsba, de azt 1940-ben, a németek bevonulásakor el kellett hagynia, hazautazott, hadi festőként működött. A második világháború után megint visszatért Párizsba, de 1949-ben el kellett hagynia Franciaországot II. világháborús szerepe miatt. Az 1950-es években visszatért, 1955-ben megkapta a francia állampolgárságot.

Áttért a katolikus hitre, Leonardo da Vincire emlékezve (mivel ő is Franciaországban halt meg) felvette a keresztségben a Léonard nevet. Az Île-de-France-ban, azaz a párizsi régióban telepedett meg, Villers-Le-Bacle nevű helységben volt otthona és stúdiója. Utolsó munkája a reims-i kápolna kifestése, díszítése.[3] Zürichben halt meg rákbetegségben, de Franciaországban temették el.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Párizsi iskola tipikus képviselője, aki a hazai hagyományokat és az európai avantgárd stílusokat egyesítette, s ezzel szinte az egész világon egyből sikere volt. A II. világháború nagy megpróbáltatást jelentett a pacifista festőnek, s még a befogadó hazának, Franciaországnak is. A teljes művészeti alkotói szabadság, egyáltalán a mozgás-szabadság végére sokáig pontot tett a második világháború és annak következményei.

Főbb műveiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Foujita kápolnája - a béke temploma (Chapelle Foujita — notre-dame de la paix; Reims)

Avantgárd stílusban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fekvő akt (1922)
  • Önarckép a stúdióban (1926)
  • Montparnasse-i szalon (1928; Párizs, Petit Palais)
  • A Saint-Germain-des-Pres kávézója (1958)
  • Lány rózsaszínben

Szakrális műveiből (Reims)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kis Jézus mögötte a kereszttel[4] (kőszobor a reims-i kápolna előtt)
  • Az újszülött Jézus imádása (freskó)
  • Mária a trónuson a gyermek Jézussal (freskó)
  • A nehéz kereszt terhe alatt Jézus elesik (freskó)
  • A keresztre feszített Jézus és a két lator (freskó)

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tsugouharu Foujita témájú médiaállományokat.
  1. Ismael Nery (1900–1934) brazil festő munkája az 1930-as évek elejéből.
  2. Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest : Győző Andor kiadása, 1935. Fuojita lásd 335. p.
  3. Leonard Fujita Tsuguharu, Reims
  4. A mellékelt reims-i kápolnáról készült képen látható Foujita ezen köztéri műve.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Raymond Cogniat: Az École de Paris. In: A művészet története : a századvég és a századelő. Budapest : Corvina, 1988. 189-212. p. ISBN 963-13-2393-5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]