Ugrás a tartalomhoz

Totò

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Misibacsi (vitalap | szerkesztései) 2021. április 15., 08:33-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Élete: Nyelvtani javítás)
Totò
Totò és Aldo Fabrizi a Rendőrök és tolvajok című filmben
Totò és Aldo Fabrizi a Rendőrök és tolvajok című filmben
SzületettAntonio Focas Flavio Angelo Ducas Comneno De Curtis di Bisanzio Gagliardi
1898. február 15.
Nápoly, olasz
Elhunyt1967. április 15. (69 évesen)
Róma,olasz
ÁlneveTotò
Állampolgársága
  • olasz (1898. február 15. – 1946. június 18.)
  • olasz (1946. június 18. – 1967. április 15.)
Nemzetiségeolasz
HázastársaDiana Bandini Lucchesini Rogliani (1935–1939)[1]
Élettársa
  • Liliana Castagnola (1929–1930)[2]
  • Franca Faldini (1952–1967)
GyermekeiLiliana de Curtis
Foglalkozásaszínész, költő, forgatókönyvíró
Kitüntetései
  • olasz Arany Glóbusz
  • Nastro d'Argento for Best Actor
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeCemetery of Santa Maria del Pianto

A Wikimédia Commons tartalmaz Totò témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Totò, sz. Antonio Focas Flavio Angelo Ducas Comneno De Curtis di Bisanzio Gagliardi (Nápoly, 1898. február 15.1967. április 15.) olasz színész, költő, forgatókönyvíró.

Élete

Nápoly Rione Sanità negyedében született Anna Clemente és Giuseppe de Curtis házasságon kívüli kapcsolatából. Apja a kezdetekben nem ismerte el sajátjának. Az apa hiánya olyannyira meghatározta életét, hogy 1933-ban már ismert színészként örökbe fogadtatta magát Francesco Maria Gagliardi Focas márkival, akinek ezért havi juttatást fizetett.[3]

Totò az 1920-as évek végén

A Cimino gimnáziumban tanult, de soha nem érettségizett le. Anyja papnak szánta, de Totòt már fiatal korában jobban érdekelte a művészvilág, és elkezdett színészkedni, kezdetben családi előadásokon, majd külvárosi színpadokon.

1922-ben anyjával együtt Rómába költözött, kisebb szerepekhez jutott, majd Giuseppe Jovinelli, a Teatro Ambra Jovinelli igazgatója felfedezte. Itt Totò már nagyobb szerepeket kapott, a közönség is megkedvelte. Ezután a Teatro Sala Umberto társulatához szerződött.

1925-től egész Olaszországban kezdett ismertté válni színházakban és varietékben nyújtott alakításaival.

1935-ben elvette Diana Bandini Lucchesini Roglianit, akitől 1933-ban leánya született (Liliana De Curtis).

1937-ben apja végre jogilag is elismerte.

Totò 1930-ban találkozott először a mozival, de az akkor készült filmből (Il ladro disgraziato) csupán a meghallgatások felvételei maradtak fenn.[4] Az igazi mozipremiert a Fermo con le mani! című film jelentette. Az első filmes próbálkozások még nem hozták meg a közönségsikert.

Totò aranykora 1947 és 1952 közé esik, mind a színházban, mind a mozikban. Ezek főleg a korszak aktuális problémáit, a feketegazdaságot, a háború utáni szegénységet, az újgazdagok témáját dolgozták fel.

Éppen amikor szakmájában legnagyobb sikereit aratta, magánéletében problémák léptek fel. Felesége, Diana, akitől 1939-ben Magyarországon vált el, de akivel továbbra is egy fedél alatt lakott, megismerkedett egy ügyvéddel és feleségül ment hozzá. Leánya szintén férjhez ment (apja akarata ellenére), így Totò egyedül maradt, és belevetette magát a munkába. Ekkoriban több filmet is forgatott Carlo Ponti és Dino De Laurentiis rendezőkkel.

1952-ben megismerte Franca Faldini színésznőt, aki Totò élete végéig együtt maradt vele, de soha nem házasodtak össze. Kapcsolatukból egy fiú született, aki azonban születése után néhány órával meghalt.

Szembetegsége

1956-ban Totò utoljára lépett fel színházban. Ebben az időben végleg megbetegedett, látása komolyan károsult. Totòt chorioretinitis, azaz az érhártya és az ideghártya együttes gyulladása támadta meg, és jobb szeme retinájának középső részén teljesen elvesztette a látását. Csak a szeme oldalsó részén látott (mint egy párás üvegen át). Emellett húsz évvel korábban már elvesztette látását másik szemére is, egy rosszul sikerült operáció következtében. Az orvosi kezelésnek köszönhetően látása javult, de folyamatosan sötét szemüveget kellett viselnie.

Totò sírja

Hirtelen halála

Totò otthonában halt meg, 1967. április 15-én, hajnali 3.25-kor, 69 évesen, szívinfarktus következtében.

Filmjei

1937 és 1967 között 98 filmet forgatott, majdnem mind főszereplőként.

Forgatókönyvíróként

Versei

  • 'A livella
  • Ricunuscenza
  • A mundana
  • Dick
  • Zuoccole, tammorre e femmene
  • Si fosse n'auciello
  • Ngiulina
  • Balcune e lloggie
  • Ll'ammore
  • Uocchie ca mme parlate
  • A statuetta
  • A cunzegna
  • Ammore perduto

  • 'A nnammurata mia
  • Core analfabeta
  • E ccorna
  • O schiattamuorto
  • Felicità
  • A vita
  • Il fine dicitore
  • Bianchina
  • E pezziente
  • A speranza
  • Il cimitero della civiltà
  • Sarchiapone e Ludovico
  • L'indesiderabile

Jegyzetek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Totò című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.