Tavi denevér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tavi denevér
Pihenő tavi denevér
Pihenő tavi denevér
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Kis denevérek (Microchiroptera)
Család: Simaorrú denevérek (Vespertilionidae)
Alcsalád: Myotinae
Nem: Myotis
Alnem: Leuconoe
Faj: M. dasycneme
Tudományos név
Myotis dasycneme
(F.Boie, 1825)
Szinonimák
  • Myotis ferrugineus Temminck, 1840
  • Myotis limnophilus Temminck, 1839
  • Myotis major Ognev & Worobiev, 1923
  • Myotis mystacinus Boie, 1823
  • Myotis surinamensis Husson, 1962
Elterjedés
Az elterjedési területe
Az elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tavi denevér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tavi denevér témájú kategóriát.

A tavi denevér vagy tavi egérfülű-denevér (Myotis dasycneme) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A tavi denevér inkább Kelet-Európában fordul elő, Magyarországon csak szórványosan. 1987-ben a Három-kúti-barlangban 3000–4000 egyedből álló kolóniája lett regisztrálva. Elterjedési területe Franciaországtól keletre az oroszországi Jenyiszej folyóig és Kazahsztán északnyugati részéig terjed.

Megjelenése[szerkesztés]

A tavi denevér nagyobb, mint a hosszúlábú denevér. Az alsó comb és a bőrvitorla csupasz, a fülfedő kicsi, a fülhossz felénél is rövidebb. Háti oldala élesen elüt a világos alsó oldaltól.

Életmódja[szerkesztés]

A tavi denevér a vizek közelségét kedveli. Vízpartokon és víz felett egyaránt vadászik. Röpte gyors, fordulékony, a víz felszínéről is könnyedén felszedi a vízbe hullott rovarokat. Tápláléka rovarok (szúnyogok, lószúnyogok, tegzesek, kérészek, éjjeli lepkék).[2] Telelőhelye távolabb található a nyári vadászterületeitől. Téli álmát barlangokban, általában magányosan alussza át.[1] Még kevéssé vizsgált faj.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 88. oldal. ISBN 963-9079-58-8
  2. Bihari Zoltán: Denevérhatározó és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kiadó, 1996, 31. oldal. ISBN 963-9079-58-8

Források[szerkesztés]