Tamásfalva (Neamț megye)
| Tamásfalva (Tămășeni) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Moldva |
| Fejlesztési régió | Északkelet-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Neamț |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Dzsidafalva |
| Népesség | |
| Népesség | 3879 fő [1] +/- |
| Község népessége | 8263 (2002)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Tamásfalva
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 59′ 31″, k. h. 26° 56′ 52″ | |
Tamásfalva (románul Tămășeni) község Románia keleti részén, azon belül a moldvai Neamț megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Románvásártól északkeletre fekvő település.
Története [szerkesztés]
Tamásfalva nevét 1449-ben említette először oklevél, ekkor Mihu Logofat birtokaként említették.
A 16. században Péter vajda a galaci görögkeleti monostornak adta, majd a 17. században Vazul vajda a Jászvásári alapítványi iskolának adta.
A 17. század végére a falu elnéptelenedett, lakói elpusztultak vagy elmenekültek.
A 19. században nagyszámú betelepülés történt a faluba. A század közepén a galaci görögkeleti monostor birtokai közé tartozott. Jernei János a moldvai csángóknál járva tapasztalta, hogy az idősebb tamásfalvai lakosok ekkor még magyarul is beszéltek.[3]
1890-ben 1060, 1912-ben 1495 lakosa volt, 1930-ban 1628 lakosából 638 magyar nemzetiségű lakosa volt, melyből 290 beszélt még magyarul.[forrás?]2004-ben 4210 lakosa volt, melyből 1597 magyar volt.[forrás?]
Nevezetességek [szerkesztés]
1643-ban épült római katolikus fatemplomát Szűz Mária tiszteletére szentelték fel, 1850-ben új templomuk épült a régi templom helyett, majd 1956-1960 között épült fel mai templomuk. Anyakönyvet 1763-tól vezetnek.
Források [szerkesztés]
- Lükő Gábor (1936.). „A moldvai csángók I: A csángók kapcsolatai az erdélyi magyarsággal”. Néprajzi Füzetek 3.
- Varga E. Árpád. Erdély etnikai és felekezeti statisztikája
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Lista firmelor din Romania. (Hozzáférés: 2010. június 15.)
- ↑ Népszámlálási adatok, 2002. (Hozzáférés: 2010. március 1.)
- ↑ Jerney János. Keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett, 1844 és 1845, I. kötet (1851). Hozzáférés ideje: 2010. április 25.
|
||||||||||
