Tóth Dénes (zeneszerző)

Tóth Dénes
Életrajzi adatok
Született	1908. november 25. Budapest
Állampolgársága	magyar
Elhunyt	1955. április 30. (46 évesen) Debrecen
Családja
Édesanyja	Sillye Erzsébet
Házastárs	Vályi Rózsi
Gyermekei	Tóth Dénes Árpád
Pályafutás
Tevékenység	zeneszerző, zeneesztéta, zenepedagógus
Híres művei	Dorottya (1941)
IMDb

Tóth Dénes (Budapest, 1908. november 25. – Debrecen, 1955. április 30.) magyar zeneszerző, zeneesztéta, zenepedagógus.

Életútja, munkássága

Muzikális érdeklődését édesanyja, Sillye Erzsébet ébresztette fel, aki a Nemzeti Zenedében végzett zongora szakon. Hegedülni majd zongorázni tanult, s már tizenhárom éves korában komponált. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1930-ban doktorált A magyar népszínmű zenei kialakulása című, önálló kutatáson alapuló értekezésével. Bölcsészkari tanulmányaival párhuzamosan végezte el a Zeneakadémia zeneszerzés és karnagyképző szakának stúdiumát Siklós Albert, illetve Unger Ernő irányításával. 1930–31-ben mint ösztöndíjas zeneszerzést tanult Ottorino Respighinél, a Santa Cecilia Academia mesteriskolájában.

Ezután az Operaház balett-társulatának korrepetitora, majd könyvtárnok a Nemzeti Színház, a Zeneakadémia, végül a Műegyetem könyvtárában. 1952-ben a debreceni Zenede tanárává nevezik ki, ahol zeneszerzést és más elméleti tárgyakat oktatott. 1955 áprilisában, egy Haydnról szóló ismeretterjesztő előadás közben esett össze a pódiumon, s hat nap múlva halt meg agyvérzésben.

Életműve bevégzetlen maradt; alig több mint 46 évesen, alkotóképessége csúcsán, sorsa jobbrafordulásakor vitte el a halál. Mégis számottevő, amit hátrahagyott: több mint száz zenemű, mintegy ötezer oldalnyi írás tanúskodik munkásságáról. Egy személyben tudott alkotó muzsikus, esztéta és művészeti író, kritikus és pedagógus lenni. Fő zeneművét, a Csokonai Vitéz Mihály komikus eposza nyomán írott Dorottya című balettjét 1944-ben mutatta be az Operaház, s a kritikusok kiemelték színes hangszerelését, hangfestő tehetségét. Legjelentősebb írott műve, a Hangversenykalauz három kiadását már nem érhette meg.

Fontosabb művei

Tóth Dénesnek összesen 134 műve regisztrálható: 8 színházi és filmzene, 39 kórusmű, 23 dal, 20 zenekari mű, 16 (túlnyomórészt vonós hangszerekre írott) kamaradarab, 28 (nagy többségben zongorára elgondolt) szólóhangszeres mű. A zenekedvelő publikumhoz alkotásainak harmada, 46 opus jutott el. Alkotásait a főváros jeles koncertközpontjai (Zeneakadémia, Pesti Vigadó) mellett külföldön (Rómában, Münchenben, Velencében) is korának legjelesebb előadóművészei interpretálták. Egész életműve a nép-nemzeti gondolat iránti vonzalmát mutatja. Ez a magyar zene gyökereit kutató írásaiból éppen úgy kiderül, mint zeneműveinek egy részéből. Csaknem húsz magyar költő verseit zenésítette meg. Zenekari műveiben meglepi a hallgatót jó forma- s szerkesztőkészségével, kontrapunktizáló technikájával, orchestrális fantáziájával. Kompozícióinak hangszerelésében érezhető mestere, Ottorino Respighi művészi fölfogása.

Balettzene

• Dorottya, avagy a dámák diadalma a fársángon. Táncjáték Csokonai Vitéz Mihály komikus éposza nyomán egy felvonásban, öt képben (1941, ősbemutató: Operaház, 1944)

Színházi zene

• Pogánytűz. Kísérőzene Kodolányi János tragédiájához (1935, bemutató: Nemzeti Színház, 1937)
• Sátoros király. Kísérőzene Szántó György színdarabjához (1936, Nemzeti Színház)

Filmzene

• Földindulás (1939)
• A rönktől a hegedűig (1941)

Vokális művek

• A halál himnuszából. Kórusmű férfikarra (1930)
• Ilus panasza. Háromszólamú női kar Vörösmarty Mihály versére (1931)
• Ó Jézus, Jézus. Kórusmű háromszólamú egynemű karra (1932)
• Aranyfelhő. Dal Tóth Árpád versére (1934)
• Allelújja, feltámadt. Húsvéti kánon négy szólamra (1936)
• Antigoné. Dal Áprily Lajos versére (1941)
• Mária, Kisjézus. Kis karácsonyi kantáta gyermekhangokra (1947)
• Szent Margit legendája. Oratórium (1948)
• Az új Isten. Kantáta hatszólamú vegyes karra (1949)
• Vígan táncol a kanász. Kétszólamú férfikar Weöres Sándor versére (1949)
• Felvidulás. Kórusmű Csokonai Vitéz Mihály versére (1953)
• Boldog csönd. Kórusmű Tóth Árpád versére (1953)
• Naplemente. Négyszólamú női kar Paul Verlaine versére (1954)

Zenekari kompozíciók

• Ricercare (1934)
• Petit poéme (1934)
• Andante és Allegro (1934)
• Concerto grosso vonószenekarra (1935)
• Poéme lyrique (1937)
• Cimbalomverseny (1938)
• Rapszódia klarinétra és zenekarra (1939)
• Szimfonikus szvit nagyzenekarra (1942)
• Táncszvit a Dorottya című balett zenéjéből (1942)
• Ádám, hol vagy? Szimfonikus költemény (1943)
• Ünnepi nyitány (1951)

Kamarazenei és szólóhangszerre írott művek

• Este Assisiben zongorára (1930)
• Székely sirató gordonkára és zongorára (1930)
• Quartetto lydico. Vonósnégyes (1931)
• Sonatina. Hegedűre és zongorára (1933)
• Fegyvertánc két zongorára (1936)
• Vonóshatos (1943)
• Sestetto per archi (1944)
• II. Vonósnégyes (1946)
• Divertimento per violino e viola (1952)
• Zongora rapszódia (1950)

Könyvek, tanulmányok

• A magyar népszínmű zenei kialakulása. Bp., 1930, Sárkány Ny. Rt., majd 1953, Zeneműkiadó
• Hangversenykalauz I-II. I. Klasszikus zene. II. Romantikus és modern zene. Bp., 1956 (1960, 1962), Zeneműkiadó

Esszék, tanulmányok

• Logikai mozzanatok a zenei szerkesztésben (Athenaeum, 1930)
• A hangosfilm művészi problémái (Magyar Szemle, 1930)
• Plotinos esztétikája (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1932)
• Pauler és a zene (Pauler Ákos emlékkönyv, 1934)
• Zenei művelődésünk ma és tegnap (Magyar Szemle, 1934)
• Egyházi népénekeink sorsa (Katolikus Szemle, 1934)
• Un musicista ungherese: Zoltán Kodály (Corvina, 1938)
• A zenei kifejezés objektív értéke (Athenaeum, 1939)
• Bartók és az expresszionizmus (A Zene, 1941)
• La stagione passata dell’Opera di Budapest (Corvina, 1942)
• Zenei memória és a fejből vezénylés (Magyar Dal, 1944)
• Bábeli nyelvzavar a ma zenéjében (Hazánk, 1947)
• Zene és álom (Vasárnapi Újság, 1948)
• Debrecen zenei életének sürgető kérdései (Néplap, 1954)
• A magyar balett őskora (Táncművészet, 1978)

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. Bp., 1969, Akadémiai
• Brockhaus–Riemann zenei lexikon. Szerk. Boronkay Antal 3. köt. Budapest, 1985. Zeneműkiadó ISBN 963-330-540-3
• Szabolcsi Bence – Tóth Aladár (szerk.): Pótlás a Zenei Lexikonhoz. Bp., 1935
• Az Új magyar zeneművészek hete műsorfüzete. 1943. máj. 24-28.
• Zenetudományi Tanulmányok V. Bp., Akadémiai, 1957
• Debrecen zenei élete a századfordulótól napjainkig. Debrecen, 1975
• Vályi Rózsi (szerk.): A magyar balett történetéből. Bp. 1956, Művelt Nép
• Magyar Irodalmi Lexikon II. Bp., 1965, Akadémiai
• A magyar film olvasókönyve (1908–1943). Bp., 2001, Magyar Nemzeti Filmarchívum

Tóth Dénes emlékezete

• Tóth Dénes Árpád: Ricercare (Apakönyv). Bp., 2013, Révai
• Sonkoly István: Tóth Dénes (1908-1955). Alföld, 1955. 4. sz.
• S. I.: Tóth Dénes. Új Zenei Szemle, 1955. 6. sz.
• Boda István: Tisztelgés. Hajdú-bihari Napló, 1957. febr. 28.
• Jankovich Ferenc: Életem. Kortárs, 1966. 12. sz.
• Kolozsvári Grandpierre Emil: Az utolsó hullám. Bp., 1973, Magvető
• Vitéz Ferenc: „… angyal-szárny és semmi más”. Weöres Sándor Debrecenben előkerült kéziratai. Nagyítás, 2009. 1. sz.
• Tóth Dénes Árpád: Diárium (leltárkönyv). Bp., 2014, Révai