Ottorino Respighi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ottorino Respighi
Respighi 1935.jpg
Ottorino Respighi 1935-ben (Madeline Grimoldi fényképe)
Életrajzi adatok
Született 1879. július 9.
Bologna
Származás olasz
Elhunyt 1936. április 18. (56 évesen)
Róma
Pályafutás
Hangszer zongora, hegedű, zeneszerző, karmester

Ottorino Respighi (Bologna, 1879. július 9.Róma, 1936. április 18.) olasz zeneszerző, zenetudós, karmester, a zenei impresszionizmus jeles képviselője. Fő művének a Róma kútjai című zenekari darabja tekinthető, amelyet neves karmesterek vettek fel repertoárjukba. A siker hatására elkészítette a Róma fenyőit, majd később a trilógia harmadik darabját, a Római ünnepeket is.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenei tehetségére már kora gyermekkorában fény derült, ezért már nyolc éves korában kezdte hegedűtanulmányait, amihez a zeneszerzést is hozzávette 1891-től a Liceo Musicaléban. Komponálni 1892-ben kezdett. 1902-ben Szentpétervárra utazott, ahol Rimszkij-Korszakovnál, a hangszerelés mesterénél tanult. A hangszerelés technikájának magas szinten való elsajátítása felismerhető egész életművén.

Bolognába visszatérve zenekarokban hegedűlt, brácsázott, zongorázott, vezényelt. Közben Berlinben is tanult rövid ideig Max Bruch mellett. Zeneszerzői egyénisége nehezen tört a felszínre: hatott rá Debussy, Rimszkij-Korszakov és Richard Strauss. Írt operát (Enzo király), prelúdium, korál és fúgát zenekarra, zongoraversenyt, kamaraműveket – különösebb visszhang nélkül. Sinfonia Drammaticája túlságosan nehézkes, dalai és más művei súlytalanok voltak. 1913-ban a római Santa Cecilia Akadémia zeneszerzés-tanárává nevezték ki. Itt ismerte meg leendő feleségét, Elsa Olivieri Sangiacomót. 1916-ban írt Róma kútjai című zenekari darabjával megalkotta élete egyik főművét. A darabot azonnal felvették repertoárjukba a világ legnevesebb karmesterei, így zeneszerzői hírneve gyorsan terjedt az egész világon. A siker hatására elkészítette a Róma fenyőit, majd később a trilógia harmadik darabját, a Római ünnepeket.

1924-ben a Santa Cecilia igazgatója lett, de mindössze két év múlva visszavonult, hogy teljes egészében a zeneszerzésnek éljen. Tanári állását azonban a zeneszerzői mesterképzőben fenntartotta, itt számos kiváló tanítványa volt, többek között Farkas Ferenc. 1927-ben a múlt olasz darabjait idéző kamarazenekari darabja, A madarak aratott sikert. Ebben az időszakban más darabjai is a korábbi idők zenéje iránti érdeklődését tükrözik (Három Botticelli-kép, Gregorián koncert, Dór kvartett, Dicsőítő ének az Úr születésére). Azt írták műveiről, hogy „új-régi” zene. 1932-ben az Olasz Akadémia tagjává választotta, a világ számos kiemelkedő zenei egyéniségével ismerkedett össze: Kodály Zoltánnal, Maurice Ravellel, Richard Strausszal, Arnold Schönberggel és Igor Stravinskyval. Élete végén az opera kezdte érdekelni, kilenc operát is írt, de ezek a művek nem arattak komolyabb sikert. A legutolsót, a Lucreziát felesége, Elsa Respighi fejezte be.

Műveiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenekari művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sinfonia Drammatica, 1915
  • Fontane di Roma (Róma kútjai), 1915–1916
  • Pini di Roma (Róma fenyői), 1923–1924
  • Feste Romane (Római ünnepek), 1928
  • Brazil impressziók, 1928
  • Régi dalok és táncok 1–3., 1917, 1924, 1932
  • Gli Uccelli (A madarak), 1927
  • Trittico Botticelliano (Három Botticelli-kép), 1927

Versenyművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a-moll zongoraverseny, 1902
  • Adagio con variazioni (csellóra és zenekarra), 1920
  • Concerto Gregoriano (Gregorián concerto hegedűre és zenekarra), 1921
  • Concerto in modo misolidio (Concerto mixolídban), 1925
  • Concerto a cinque (Ötösverseny hegedűre, oboára, nagybőgőre, klarinétra és vonósokra), 1933

Kamarazenei művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • b-moll hegedűszonáta
  • Gitárvariációk
  • D-dúr vonósnégyes, No.1, 1892–1898
  • B-dúr vonósnégyes, No.2, 1898
  • f-moll zongoraötös, 1902
  • Hat darab hegedűre és zongorára, 1901–1906
  • D-dúr vonósnégyes, 1907
  • d-moll vonósnégyes, 1909
  • Quartetto Dorico (Dór vonósnégyes), 1924

Operák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Re Enzo (Enzo király), 1905
  • Semirâma, 1909
  • Marie Victoire, 1913
  • Belfagor, 1923
  • La fiamma (A láng), 1934 (Magyarországi bemutató: 1935, M.kir. Operaház)
  • Lucrezia 1937

Kórusművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lauda per la Natività del Signore, kantáta, 1930
  • La Sensitiva, (mezzoszoprán és zenekar).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon III. (O–Z). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
  • John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.
  • Farkas Ferenc: Ottorino Respighi, (Rádióélet, 1935)
  • Farkas Ferenc: Néhány szó Ottorino Respighiről (A Zene, 1938)
  • Farkas Ferenc: Respighi (1938)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]