Róma fenyői

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Róma fenyői (Pini di Roma)
szimfonikus költemény

Szerző Ottorino Respighi
Keletkezés 1924
Ősbemutató 1924. december 14., Róma

Időtartam 22–24 perc
Tételek 4

A Róma fenyői (olasz címén Pini di Roma) Ottorino Respighi 1924-ben született szimfonikus költeménye, a „Római triptichon”[J 1] második darabja.

A mű születése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Róma fenyőit Respighi 1924-ben írta. Ekkor már a római Liceo di Santa Cecilia igazgatója volt, és sikeres zeneszerzőnek számított. E műve előtt hét évvel komponálta első kiemelkedő sikerét, a Róma kútjai című szimfonikus költeményt, és a Róma fenyőit ennek a párjának szánta, de pár év múlva megírja majd a harmadik Róma-darabot, a Római ünnepeket, mintegy triptichonná alakítva a három szimfonikus költeményből álló ciklust. A mű bemutatója 1924. december 14-én volt a római Augusteo színházban, Bernardino Molinari vezényelt. A közönség és a kritika kedvezően fogadta a darabot, aminek eredményeként egy év múlva már Budapesten is bemutatták. A gyakorlatilag szerzői estnek számító hangversenyen (egy Vivaldi-darabon kívül csak Respighi-művek voltak műsoron: a Régi dalok és táncok második sorozata, Concerto Gregoriano című hegedűversenye és a Róma fenyői volt műsoron) Respighi dirigált.

A zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Róma fenyőiben – akárcsak a Róma kútjaiban – a zeneszerző Róma tájait járja be, és a jellegzetes sötét lombú fenyőfákkal a főszerepben különböző napszakokban mutatja be a város egy-egy részletét. Először a Villa Borghese, majd a katakombák, a Giancolo és végül a Via Appia fenyői a tételek témái. A mű igazi impresszionista zenedarab, amelyben Respighi a látványt és a táj hanghatásait fogalmazza át zenévé. A hatásos, harsány, mediterrán fényeket és kontrasztokat megjelenítő zenedarab impresszionista jellege ellenére közel áll a romantika programzenei kompozícióihoz is. Ez jellemző szinte valamennyi érett Respighi-műhöz: a romantikus vonások mellett jelen van bennük a 20. század stílusának sok-sok jellemzője is. A Róma fenyői négytételes, előadása – tempóválasztástól függően – 22-24 percet vesz igénybe.

Respighi a partitúrához szöveges programot mellékelt.

Első tétel (~3 perc)
A Villa Borghese fenyői (I pini di Villa Borghese). Allegretto vivace.

„Gyermekek játszadoznak a Villa Borghese fenyvesében: körtáncot járnak, katonásdit és csatákat játszanak, akárcsak az alkonyi fecskék, megrészegülnek önnön lármájuktól, és elfutnak. A szín váratlanul megváltozik…”

Második tétel (~7 perc)
Fenyőfák egy katakombánál (Pini presso una catacomba). Lento.

„Íme, fenyők árnyéka egy katakomba bejárata körül; a mélyből fájdalmas zsoltár hangja száll fel, ünnepélyesen árad szét, mint egy himnusz, majd rejtelmesen elcsendesül.”

Harmadik tétel (~7 perc)
A Gianicolo fenyői (I pini del Gianicolo). Lento.

„Reszketés lebben át a levegőn: a szelíd telihold fényében kibontakoznak a Gianicolo fenyői. Egy csalogány dalol.”

Negyedik tétel (~6 perc)
A Via Appia fenyői (I pini della Via Appia). Tempo di marcia.

„Ködös hajnal a Via Appián. A tragikus tájat magányos fenyőfák őrzik. Homályosan, szünet nélkül, megszámlálhatatlan lépés zaja hallatszik. A költő képzeletében régi dicsőségek látomása tűnik fel: trombiták harsannak, és a nemrég felkelt nap ragyogásában egy konzul hadserege nyomul a Szent Úton a Capitolium diadalmas orma felé.”

Hangszerelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Respighi zenekara meglehetősen sokféle hangszert, közte különleges instrumentumokat is tartalmaz, de ez a sokféle hangszer nem szólal meg egyszerre, a hangszerelés inkább áttört, néha kamarazenei jellegű. A fonográfot (ma lemezjátszó, vagy inkább digitális hanghordozó) kizárólag a harmadik tételben használja, csalogány csicsergése hallható rajta.

A zenekar összetétele: három fuvola (a harmadik piccolo is), két oboa, angolkürt, két klarinét, basszusklarinét, két fagott, kontrafagott, négy kürt, három trombita, két tenorharsona, basszusharsona, kontrabasszus-harsona, hat buccina (helyettesíthető szárnykürttel vagy saxhornnal), külső trombita, üstdob, nagydob, pergődob, cintányér, két kis cintányér, gong, triangulum, kereplő, csörgődob, metallofon, orgona, zongora, cseleszta, fonográf[J 2], hárfa és a vonós hangszerek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A „Római triptichon” darabjai a Róma kútjai, a Róma fenyői és a Római ünnepek.
  2. A fonográf helyett ma már valamilyen digitális hanghordozót használnak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gerencsér Rita: Ottorino Respighi: Róma fenyői. In A hét zeneműve 1974/4. Kroó György szerk. Budapest: Zeneműkiadó. 1974. 28–38. o.  
  • Pándi Marianne: Hangversenykalauz: I. Zenekari művek. Budapest: Zeneműkiadó. 1972. 281–282. o.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap