Szojuz T–2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz T-2
1980. Союз-Т2. Ю.В. Малышев, В.В. Аксенов.jpg
Repülésadatok
Hívójel Jupiter
Hordozórakéta Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start 1980. június 5.
14:19:30 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 62
Leszállás
ideje 1980. június 9.
12:39:00 UTC
Időtartam 3 nap 22 óra 19 perc 30 mp
Űrhajó tömege 6850 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 202 / 249 km
Pályahajlás
Föld körül 51,6°
Periódus
Föld körül 88,7 perc

Szojuz T–2 (oroszul: Союз T–2) szovjet háromszemélyes (T = Transzportnij; magyarul: szállító) szabványos rendszerben (teljes modernizációval) épített, napelemtáblákkal kiegészített Szojuz űrhajó (7K-ST). Az űrhajóban űrruhában is elférnek a program résztvevői. A Szojuz T–2 volt a sorozat első emberes küldetése, és a 10. repülés a Szaljut–6 űrállomásra.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladat a jelentős változtatásokon átesett űrhajó emberes berepülése, valamint bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1980. június 5-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.7 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 202 kilométer, az apogeuma 249 kilométer volt. Hasznos tömege 6450 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a modernizált Szojuz űrhajó napelemtáblás változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás/saját napelemtáblái által előállított energiával tartottak üzemkész állapotban. Június 6-án 16 óra 58 perckor 180 méterig automatikusan, majd kézi vezérléssel összekapcsolódott az űrállomás II. dokkoló helyével. Összesen 3 napot, 22 órát, 19 percet és 30 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 62 alkalommal kerülte meg a Földet.

Előzetes kísérleti repüléseket végeztek a Koszmosz–670, Koszmosz–772, Koszmosz–869, Koszmosz–1001 és a Koszmosz–1074 űreszközökkel. A Szojuz T űrhajók (modernizált Szujuz űrhajó) kifejlesztésével biztosították az Interkozmosz, a Szovjetunió és kelet-európai országok közös, emberes űrkutatási programjához az embert szállító eszközt, elősegítve a Szaljut űrállomásokra történő alaplegénység váltását, valamint a látogatók fodadását. Új navigációs rendszer került beépítésre, teljes szkafanderes felszerelésben három űrhajóst szállíthat, a beépített nagy teljesítményű, Argon számítógép automatikus segítséget nyújt a csatlakozáshoz, visszatéréshez. A leszálló kabin leválasztható lett az orbitális egységtől, így kisebb tömeget kell viszatérésnél lefékezni.

Június 9-én belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 200 kilométerre délkeletre értek Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz T–2-vel együtt)

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz T–2. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz T–2. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz T–2. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz T–2. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz T–2. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz T–2. kosmo.cz. (Hozzáférés: 2013. március 16.)

Elődje:
Szojuz–36

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–37