Szojuz–37
| Szojuz–37 | |
| Szaljut-program | |
 | |
.jpg) | |
| Repülésadatok | |
| Ország | Szovjetunió |
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram |
| Hívójel | Terek |
| Hordozórakéta | Szojuz–U |
| A repülés paraméterei | |
| Start | 1980. július 23. 18:33:03 UTC |
| Starthely | Bajkonur, LC1 |
| Leszállás | |
| ideje | 1980. október 11. 9:49:57 UTC |
| Időtartam | 79 nap 15 óra 16 perc 54 mp |
| Űrhajó tömege | 6800 kg |
| Pálya | |
| Pályamagasság | |
| Föld körül | 198 / 351 km |
| Pályahajlás | |
| Föld körül | 51,61° |
| Periódus | |
| Föld körül | 89,12 perc |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–37 témájú médiaállományokat. | |
A Szojuz–37 (oroszul: Союз-37) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a hatodik Interkozmosz (IK) legénységet a Szaljut–6 űrállomásra. Fedélzetén tartózkodott az első vietnámi űrhajós, Phạm Tuân (teljes neve: Phạm Tuân Thanh Liem Bui) alezredes.
Küldetés[szerkesztés]
Feladata a vietnámi–szovjet kutatási program végrehajtása az űrállomáson, valamint bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.
Jellemzői[szerkesztés]
Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1980. július 23-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.8 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 198 kilométer, apogeuma 351 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Összesen 79 napot, 15 órát, 16 percet és 54 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 1256 alkalommal kerülte meg a Földet.
A technológiai programban a szovjet–keletnémet–vietnámi fejlesztésű Imitátor–1 illetve Imitátor–2 nevű készülékekkel az űrállomás Krisztál kemencéjének hőmérsékleti profilját mérték meg. A Halong kísérletben bizmut-antimon-tellúr keveréket és gallium-foszfid félvezető kristályokat állítottak elő. A biológiai programban egy vietnámi vízinövény (Azolla Pinnata) és a gyökereiben levő mikroorganizmus viselkedését figyelték meg.
Október 11-én belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 180 kilométerre délkeletre értek Földet.
Személyzet[szerkesztés]
(zárójelben a küldetések száma a Szojuz–37-el együtt)
Indításkor[szerkesztés]
- Viktor Gorbatko (3)
- Phạm Tuân (1)
Tartalék személyzet[szerkesztés]
- Valerij Fjodorovics Bikovszkij parancsnok
- Bùi Thanh Liêm kutatóűrhajós
Leszálláskor[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk[szerkesztés]
- Szojuz–37. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- Szojuz–37. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- Szojuz–37. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- Szojuz–37. kursknet.ru. [2013. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- Szojuz–37. zarya.info. [2012. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
