Szent Anna-templom (Pápa)
| Szent Anna-templom | |
 | |
| Egyházmegye | Veszprémi főegyházmegye |
| Védőszent | Szent Anna |
| Település | Pápa |
| Elhelyezkedése | |
 Szent Anna-templom
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 19′ 32″, k. h. 17° 28′ 08″47.325535°N 17.468868°EKoordináták: é. sz. 47° 19′ 32″, k. h. 17° 28′ 08″47.325535°N 17.468868°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Anna-templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Szent Anna-templom egy római katolikus plébániatemplom a pápai Alsóvárosban, az Anna téren.
Története
A helytörténészek az Anna tér környékén feltételezik a középkori Zsemlér falu helyét, tehát itt volt a mai város egyik településközpontja. Azon a dombon, amelyen ma a Szent Anna templom áll, terült el a középkori falu, majd később az Alsóváros temetője, benne egy apró, fából készült kápolnával. A hagyomány szerint itt nyugszik Huszár Gál, a magyar reformáció kiemelkedő alakja. A reformáció elterjedésétől, a 16. századtól kezdve ezt a kápolnát is a protestánsok használták, és az övék maradt még akkor is, amikor a 17−18. századi ellenreformációs rendeletek nyomán belvárosi templomaikat elvették, bezáratták.
1752-ben, amikor a reformátusokat száműzték a városból, a fakápolnát visszavették a katolikusok, majd lebontották, hogy helyébe kőből építsék fel az ekkor már Szent Annáról elnevezett imaházat. Az építkezéshez Esterházy Ferenc földesúr 15 ezer téglával és száz kocsi kővel, Nádasdy Boldizsár gróf 9 ezer téglával, Bittó József uradalmi felügyelő 200 forinttal, az esztergomi káptalan 100 forinttal járult hozzá. Az új temetőkápolnát 1756. július 26-án, Szent Anna emléknapján szentelték fel. Az 1779-es nagy tűzvészben a lángok martaléka lett, de rövidesen újjáépítették.
Minthogy az Alsóváros népessége gyorsan nőtt, rövidesen mind a kápolna, mind a körülötte elterülő temető szűknek bizonyult. A temetőt 1837-ben, az alsóvárosi új köztemető megnyitásakor bezárták, majd nem sokkal később felszámolták, a kápolna helyén pedig Ranolder János veszprémi megyés püspök adományából 1875-ben megkezdődött a ma látható templom építése. Horváth Sándor veszprémi építész terveit ifj. Fa Mihály építőmester és Regner Pál festő valósították meg, az új kápolnát november 1-jén Spránszky Ferenc nyárádi esperes-plébános szentelte fel. Czapik Gyula veszprémi püspök 1943-ban plébániatemplommá nyilvánította, első plébánosa Molnár Gyula lett.
Megjelenése
Az egyhajós, neoromán stílusú templom belső terét két oszlopsor három részre osztja. Szent Anna tiszteletére szentelt főoltárát és oltárképét Cziráki Lajos festőművész készítette 1950-ben, míg Jézus Szívének, illetve a lurdi Szűzanyának szentelt mellékoltárai 1904-ben készültek neoromán stílusban.
Nyolc színes üvegablaka Árpád-házi Szent Erzsébetet, Szent András apostolt, Szent Józsefet, Borromei Szent Károlyt, Szent István királyt és Szent Imre herceget, Szent Pál apostolt, Szent Péter apostolt, illetve a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja. Valamennyi üvegablak Ligeti Sándor budapesti műhelyében készült.
A templom előtt áll egy 1712-ben, a kolerajárvány elmúlásának emlékére állított kőfeszület, felirata: Egy ezer hét száz tizen kettöben el akadt dögvész multának buteli szobra vagyok. A napóleoni háborúk Pápa környékén elesett katonáinak tömegsírja fölé emelt kovácsoltvas kettőskereszt, mely sokáig az Alsóvárosi temetőben állt, 1984-ben visszakerült eredeti helyére.
Források
- Mezei Zsolt: Pápai templomok. Pápa, 2001 (ISBN 963-00-4274-6)
- Németh Adél – Szabó Lajos: Pápa (Panoráma – Magyar városok sorozat). Budapest, 1989 (ISBN 963-243-383-1)
- Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. Főszerk. Dr. Kubinyi András, Pápa, 1994 (ISBN 963-03-3768-1)