Szalonna (étel)
 |
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
Szalonna a házisertésnek az a zsírszövete, mely közvetlenül a bőr alá rakódik le és amit a sertés feldolgozásakor lefejtenek. Nagyobb darabokban szalonnát készítenek belőle, a kiolvasztott szalonnát pedig sertészsír és pörc vagy töpörtyű formájában sütéshez és főzéshez használják fel.
Tartalomjegyzék |
Készítése és felhasználása [szerkesztés]
A szalonnát füstöléssel tartósítják. Ebben az esetben a szalonnán rajta hagyják a sertés bőrét és vastagon besózzák finomra őrölt konyhasóval, majd felfüstölik. Híres a debreceni, szegedi és a kolozsvári húsos szalonna. Régebben csak sózták a szalonnát, amit fehér szalonnának hívtak. A szalonna füstölésének szokása csak a 20. században terjedt el Magyarországon. Készíthetnek belőle abált szalonnát is, ebben az esetben a kifőzés után pirospaprikával hintik meg. Az abálás forráspont alatt történő (85-95 fok), többnyire ízesített lében való hosszú ideig tartó főzési eljárás, amely eljárással elérhető, hogy a szalonna porhanyós és emészthetőbb legyen. A szalonna disznótorok elengedhetetlen kelléke, felhasználják a kolbász és hurkakészítéshez is.
Érdekességek [szerkesztés]
A zsidó étkezési hagyományok tisztátalan állatként tekintenek a sertésre, és ezért tilos a disznóhús és a szalonna fogyasztása. Azonban a libaszalonna (íneresz), ami a liba testhája, kóser ételnek számít. Ezt hasonlóan készítik, mint a fehér sertésszalonnát, besózzák, pirospaprikával és zúzott fokhagymával ízesítik. Az ilyen módon elkészített inersz a zsidó kulinária egyik legfontosabb előétele.
Lásd még [szerkesztés]
Források= [szerkesztés]
|
|||||||||||
