A napraforgóolaj a napraforgó növény magjából, hideg vagy meleg eljárással nyert növényi zsiradék. Sajtolásának módszerét Bunyan szabadalmaztatta 1716-ban, Angliában,
Táplálkozási jellemzői [szerkesztés]
A napraforgómag 35–60 % zsírsavat tartalmaz; ezek 65-70%-a többszörösen telítetlen. Energiatartalma 29,3–39,8 kJ/g.
Értelemszerűen a zsírokban oldódó vitaminok vivőanyaga, így jelentős a tokoferol- (E-vitamin-) és A-vitamin-tartalma. Emellett sok benne a a sejtanyagcserében oly fontos szerepet betöltő lecitin, ugyancsak sok a fehérje, globulin, palmitin, sztearin, arachnin, lignocerin és arginin. Nem meglepő, hogy jó eredményt lehet elérni vele a daganatok megelőzésében, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kezelésben.
Eleinte a bőr- és gyapjúfeldolgozásban használták. Étkezési célokra csak a 19. század eleje óta veszik igénybe, de eleinte igen korlátozottan. A 20. század elején az olaj többségéből szappant főztek vagy festéket gyártottak, élelmezési felhasználása az 1940-es években vált tömegessé. Korunkban nagyobbrészt étolajként hasznosítjuk, de a margarin és a szappan gyártásának is fontos alapanyaga. Az előállításakor visszamaradó extrahált darát fehérjedús takarmányként állatoknak adják.
Többszörösen telítetlen zsírsavai alkalmasak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére, a koleszterinszint csökkentésére. A népi gyógyászatban a nehezen gyógyuló sebek és a száraz, pikkelyesen hámló bőr kezelésére használták.
|
Ehető zsírok és olajok |
|
| Zsírok |
|
|
| Olajok |
|
|
| Lásd még |
|
|
